“Valahogy soha nem találtam a helyem az életben, mindig kívülállónak éreztem magam. Pedig nem nőttem fel rossz körülmények között, sőt. Szerető szüleim vannak, akik mindent megadtak nekem, mégsem voltam a helyemen. Nem tudtam megmondani, hogy mivel szeretnék foglalkozni, mit tanuljak. Sok minden érdekelt, de semmi nem érdekelt komolyan. Aztán jött egy lehetőség, hogy elmehetek egy évre Izraelbe. Nagyon örültem ennek, oda mindig is vágytam. Az első három hónap pokoli volt, hiányoztak a szüleim, honvágyam volt, mindig panaszkodtam az anyukámnak a telefonba.
Már éppen haza akartam jönni, amikor egy buliban találkoztam egy magyar fiúval, akivel összehaverkodtunk, és néhány óra múlva a kezembe nyomott egy bogyót. Vedd be, jobb kedved lesz! – mondta, és ő is bekapott egy pirulát. Mi bajom lehet? – gondoltam, és én is bevettem. Onnantól kezdve állandóan együtt lógtunk, és mindig vettünk valamit. Én egy idő után rájöttem, hogy a kokain olyan élményt ad, mint semmi más. Úgy éreztem, hogy végre tartozom valahová, a közös szenvedély összekovácsolt a társasággal. Úgy gondoltam, amint hazajövök, akkor abbahagyom, ez csak egy kis kilengés volt az életemben, amit Izraelben hagyok.
Meg tudtad állni?
Tényleg azt gondoltam, hogy itthon már nem fogok kokainozni. Találkoztam a legjobb barátommal, akivel már egy éve nem láttuk egymást, és ő azzal fogadott: Nézd, mim van, próbáljuk ki együtt! Kitalálod? Egy adag kokain volt. Felszippantottuk és elmentünk bulizni. Ő egyébként nem drogozik, csak ki akarta próbálni. Pillanatok alatt megismerkedtem itthon is olyanokkal, akik napi szinten kokóztak, és könnyen tudtak szerezni bármikor. Egyre jobban belecsúsztam a drogozásba, hamar szétfoszlott az ábránd, hogy itthon már nem nyúlok kokainhoz.
Milyen érzést adott a drog?
Úgy éreztem, hogy kinyílik bennem egy csatorna, kreatív, tehetséges és nagyon nyitott leszek, ha felszívom a napi adagomat. Olyankor minden könnyen ment, sokkal jobban tudtam gondolkodni, nehéz leírni az érzést. Mindennél jobb, mint amit bármikor is tapasztaltam. Ezért nehéz lejönni róla.
Próbáltál mást is?
A heroinon kívül szinte mindent. Valahogy a heroin számomra egyenlő a halállal, azt sosem akartam kipróbálni. Viszont a kokain volt az, ami mindent megadott. Fantasztikus érzés volt!
Meddig csináltad?
Öt évig. Az első négy évben volt mellette munkám, ránézésre normális életet éltem, de hetente többször anyagoztam. Aztán az utolsó egy év igazán eldurvult, 3-4 napon keresztül is pörögtem, már semmi más nem érdekelt, csak az, hogy meglegyen az adagom, és abba a bizonyos tudatállapotba kerüljek. Nem dolgoztam, semmi mást nem csináltam, csak szívtam és tisztultam, aztán megint szívtam. A szüleim nagyon aggódtak, és tisztább pillanataimban már én is, hogy mi lesz, ha nem tudom abbahagyni.
Hogyan tudtál kilépni belőle?
Szerelmes lettem. Megismerkedtem a férjemmel, aki egy nagyon tiszta ember, és ő hamar választás elé állított: vagy ő, vagy a kokain. Nem volt egyszerű döntés, de sikerült. Őt választottam, és egészen megváltozott az életem, ez öt éve történt. Ma is azt gondolom, hogy függő vagyok, és néha az is eszembe jut, hogy a kokain adta flesst semmi nem pótolhatja. Nem vagyok biztos benne, hogyha egyszer igazán komoly bajban leszek, kicsúszik a talaj a lábam alól, akkor nem folytatom ugyanott.
Honnan volt pénzed rá?
Egy adag kokain olyan 15 ezer forintba kerül, az nem olyan nagy összeg. Annyit mindig elő tudtam, elő tudtunk teremteni, hogy legyen pénzünk elszállni. Én ezt társaságban csináltam mindig, soha nem egyedül.
Azóta egyáltalán nem szívtál kokaint?
De, kábé félévente egyszer megengedem magamnak, hogy elmenjek egy olyan buliba vagy társaságba, ahol tudom, hogy lesz kábítószer. Ha már ott vagyok és megkínálnak, akkor nem tudok nemet mondani, ezért az a taktikám, hogy nem megyek ilyen helyekre. Az a szerencse, hogy utána már meg tudom állni, hogy ne vegyek magamnak újabb és újabb adagot. Ha azt kérdezed, hogy függő vagyok-e, akkor a válaszom igen, és ez szerintem így is marad életem végéig.
Itt olvashatsz még többet a drogfüggőségről:
- Terhes, drogfüggő, és nemsokára anya lesz
- A leszokáson innen és túl
- “Túlélte, de egy életre elment a kedve a dizájnerdrogoktól“
