Néhány napja meglehetősen meleg kora délutáni időpontban utaztam a BKK 99-es járatán, amikor az egyik megállóban felszállt a buszra a gyerekcsapat három tanárnőjük kíséretében. Az első ajtónál nagyjából nyolc kisgyerekkel szállt fel a szőke tanárnő, amikor a sofőr odaszólt neki: “muszáj felszállni a buszra ennyi gyerekkel?”
A tanárnő a kérdés hallatán köpni-nyelni nem tudott, védekezésként magyarázatba kezdett, hogy előadásra sietnek, kevés az idejük, és mindössze három megállót utaznak. Pedig bőven elegendő lett volna csupán annyit válaszolnia a sofőr gyomorforgató kérdésére, hogy “Miért? Mert mi vagyunk az utasok, és ön, kedves sofőr úr, azért kapja a fizetését, mert mi, utasok bérletet és jegyet váltunk, és használjuk a szolgáltatást”.
De itt még folytatódott a buszsofőr piszkálódása, mert ha csak három megállót utaznak, akkor miért nem mennek gyalog? A tanárnő megőrizve higgadtságát, lezárta a vitát annyival, hogy nem oly egyszerű ennyi gyerekre felügyelni, és “egy kicsivel több együttérzés jólesne”.
Szóval sajnos megtörténhet ilyen eset Budapesten. A sofőr morgolódásának és beszólásának okát nem tudom, az ugyanakkor biztos, a buszon sokan utaztak már azt megelőzően is, hogy a gyerekcsapat fölszállt volna. De fölfértek, és a buszvezetőn kívül senkit sem zavartak, persze az is igaz, meglehetősen nagy csivitelés járta át a buszt, amíg utaztak.
Nemcsak a nyári melegben tapasztalom, hogy már korán reggel izzadtan és orrfacsaróan büdösen utaznak emberek a BKK járatain. Vajon nekik miért nem szól be soha senki, hogy miért szállnak fel, és miért nem mennek gyalog? Ezen is morfondírozom.