Hogyan kezdődött az M/M?
“A film ötlete Laci (Józsa László, producer) fejéből pattant ki, aki 2012 tavaszán éppen jött hazafelé Londonból, ahol az unokatestvérét és a barátait látogatta meg. Egy fapados járaton ült, és olyan érzése támadt, mintha egy vidék és Budapest közt ingázó buszon ülne, mert tele volt a repülőgép magyarokkal. Elkezdtünk erről beszélgetni, és hamar összeállt a fejünkben, hogy ezzel kéne foglalkozni, és rögtön kitaláltuk azt is, hogy ez egy dokumentumfilm-sorozat lesz. Csináltunk egy pilotot New Yorkban, amin kipróbálhattuk magunkat. És akkor mondtam Lacinak és Csabának (Hernáth Csaba, a film operatőre és vágója), hogy szeretném ezt én megrendezni. Soha nem tanultam filmezést, az egyetemen irodalmat és újságírást tanultam, de elég nagy volt a pofám ahhoz, hogy vállaljam. Ők meg beleegyeztek. Rögtön fel is hívtuk a New Yorkban élő Mirjamot, aki régi barátunk, aztán hozzá kerestünk egy másik szereplőt, aki őt ellenpontozza, így állt össze a New York-i pilotepizód. Mindig is szerettünk volna New Yorkban dolgozni, és a filmmel ezt is kipróbálhattuk. Utána jött London, most pedig Hollandia.
A holland részt közösségi finanszírozásból csináltuk meg, 162 ember és két cég adta össze azt a 7500 eurót, amiből végül elkészült a félórás dokumentumfilm. Ez nem szokványos Magyarországon, mindvégig úgy forgattunk, hogy nem tudtuk, lesz-e elég pénzünk rá.
Úgy tudom, hogy filmes formában az elvándorlás témával nem foglalkozott még senki, amikor mi elkezdtük, akkor pedig még a köztudatban sem volt benne ilyen élénken ez. Négy évvel ezelőtt kezdtünk bele az amerikai epizódba, akkor döntöttünk úgy, hogy saját projekteket is kellene csinálni a mindennapi munkánk mellett. Éjszakánként dolgoztunk, ötleteltünk, a forgatásokon kívül minden éjjel történt. Megérte, nagy sikere lett a filmnek. Másfajta dokumentumfilmes terveink is vannak, egyelőre ebben gondolkodunk, de lehet, hogy később játékfilmet is készítünk majd.
Számunkra az a legfontosabb, hogy valamilyen értéket teremtsünk, a fizetős munkáinkban is ez a fő csapásirány. Azóta mindnyájan kiléptünk a régi munkahelyünkről, és saját céget alapítva dolgozunk együtt, nemcsak kollégák, de nagyon jó barátok is vagyunk. Részben azért is csináljuk a filmeket, mert be akarjuk bizonyítani, hogy igenis lehet jó dolgokat csinálni Magyarországon. Soha, egyetlen részben sem döntünk, hogy menni kell vagy maradni, ezt mindenki döntse el maga, eszünk ágában sincs állást foglalni. Mi csak megmutatjuk, ki hogyan él és gondolkodik egy másik országban” – mondta Imre Loránd Balázs, aki a most elkészült holland rész producere, de az első két résznek a rendezője is volt.
Loránd most már két éve Berlinben él, illetve kétlaki, ahogyan ő mondja. Berlinben nyitottak és liberálisak az emberek szerinte, semmilyen megkülönböztetést nem tapasztalt azért, mert magyar.
“Itt rád szólnak, ha az utcán a szemetes mellé dobod a szemetet, ebben nincs pardon, viszont nyugodtan végigmehet az utcán egy azonos nemű pár kézen fogva, senki nem súg össze a hátuk mögött. Nekem ez nagyon tetszik. Dolgozom a berlini munkáimon is, és persze a magyar projektjeimet is innen intézem. Rendszeresen tartok magyar filmklubot, ahol kortárs magyar filmeket vetítünk, nagy sikerrel. Tök jó itt magyarnak lenni.”
A félórás holland részt Bogádi Csaba rendezte, aki Hollandiában él. Ez az első dokumentumfilmje, és nagyon örül, hogy elkészült a film. Csaba egy cikket olvasott régebben a Menjek/Maradjak projektről, és írt Lorándnak, majd találkoztak, és sokat beszélgettek. Egy év és pár ezer munkaóra után pedig büszkén mesél a elkészült holland filmről.
“Castingoltuk a szereplőket, olyan karaktereket kerestem, akik még nem szerepeltek M/M filmben. Hirdettük holland tematikájú magyar Facebook-oldalakon is, hogy keresünk, és én is kerestem az ismerőseim között, hiszen én is Hollandiában élek. A hágai Royal Academy of Arton többek között filmrendezéssel kapcsolatos óráim is voltak, ahol több rövidfilmet készítettem iskolatársaimmal, szóval itt debütáltam élesben.
Bárhol forgattunk, szívesen és érdeklődve fogadtak minket, ez egy nagyon jó élmény volt! Igyekeztünk megragadni Hollandia hangulatát, a »honnan jöttem« és »ki vagyok valójában« érzéseket feszegettük. Az interjúkat elővágtam Hollandiában, és Hernáth Csaba vágóval készítettük el a végső verziót. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, teljesen ugyanúgy gondolkodtunk a filmről, ami nagyon jó érzés volt nekem. Minden egyes beállítást átgondoltunk, átbeszéltünk az operatőrökkel, az volt a célom, hogy a képek is beszéljenek, talán sikerült, ezt majd eldönti a közönség. A filmet nemcsak a magyar tévéknek, de a holland csatornák műsorára is szántuk, meglátjuk, hogy megvalósul-e” – mesélte a rendező, Bogádi Csaba.
A sorozatnak a következő két része is gyártás alatt van: lesz egy berlini rész és lesz egy magyar is, ahol azok is beszélnek, akik esetleg már korábban éltek külföldön, de azóta hazajöttek. Az eddig elkészült részeket meg lehet találni az interneten, a holland epizódot pedig éppen csak bemutatták. Ízelítőnek egy trailert hoztunk, remélhetőleg hamarosan a tévék is vetítik majd a teljes filmet. És előbb-utóbb az interneten is elérhető lesz az érdeklődők számára.
A félórás holland epizódba is sikerült érdekes figurákat találni: egy holland lányt, aki beszél magyarul, élt itt, és kicsit magyarnak tartja magát, és szerepel benne egy magyar fiú, aki Magyarországon és Hollandiában nőtt fel. És persze vannak benne olyanok is, akik szerencsét próbálnak Hollandiában. A félórás film egyetlen perce sem unalmas, vannak benne meglepő fordulatok, és sok szép képkocka. A sorozat minden része nagyon kis stábbal készült, de ez nem látszik a végeredményen. Nem akarjuk lelőni a poént, nézzétek meg ti is!
Itt olvashatsz még többet az elvándorlásról:
- “A férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akkor elbőgtem magam“
- “Nincs honvágyam Magyarország után” – 3 gyerekkel Ausztráliában
- Szakemberhiány van hazánkban az elvándorlás miatt
