“Hátul, a kertben dolgoztam, majd indultam vissza a házba, amikor a farakás mellett egy tekergőző, kilencven centiméter hosszú hüllő sziszegett és »köpködött« rám. Jó, hogy nálam volt a bozótvágó, azzal elkaptam. Szerencse, hogy az unokák nem voltak itt” – mesélte el a hüllővel való találkozását a Kisalföldnek Mészáros Sándor.
“Egy hosszú hüllő meredt rám, felágaskodott és fújtatott, »köpködött«. Szerencsére éppen a kezemben volt a bozótvágó, azzal kaptam el az állatot. Odavittem a kuka tetejére, majd bekiabáltam a feleségemnek, hogy jöjjön, nézze meg. Egy hurkot készítettem, drótra akasztottam a kimúlt állatot. Elképzelni nem tudom, mi ez. Kígyóra gyanakodtam, de fogalmam sincs, miként került ide, s eddig mivel táplálkozott. Két unokám van, gyakran jönnek, szerencsére nem voltak éppen nálunk” – folytatta a beszámolót Sándor, aki a győri állatkert szakemberei szerint egy védett vízisiklóval végzett.
