A vádlott leghamarabb a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. A bíróság fenntartotta a vádlott előzetes letartóztatását.
A bíróság tényállása szerint a férfi 2012 második felében költözött féltestvére házába. Az együttélés során egyre több lett közöttük a nézeteltérés. A férfi 2013 őszén időnként már bántalmazta az asszonyt, aki félelmében többször elkóborolt otthonról, volt, hogy csak napok múlva találtak rá.
Az idős sértetthez 2013 decemberétől házi segítségnyújtás keretében szociális gondozók jártak, akik ellenőrizték, hogy bevette-e a gyógyszereit, megmérték a vérnyomását. Feladatuk lett volna a mentális gondozás is, de ennek érdemben nem tudtak eleget tenni, mert a nőnek feltett kérdéseikre mindig a férfi válaszolt. A vádirat szerint 2014 januárjától a vádlott rendszeresen bántalmazta a nőt, a környezetében élők többször látták ennek nyomait. A szomszédok, a szociális gondozók többször is kérték a rendőrség segítségét, de a helyszínen megjelenő rendőrök előtt az asszony mindig tagadta, hogy sérüléseit a féltestvére okozta volna. A sérülések okaként ilyenkor elesésre, balesetre hivatkozott, a hatóságok ezért nem tudtak neki érdemi segítséget adni.
