Szintia édesanyja, Evelina arról mesélt a Borsnak, hogy bár az orvosok születésekor lemondtak a kislányról, ő már tíz éve harcol gyermekéért. “Kétszer halt meg a karjaimban a gyermekem, azt mondták, menthetetlen, de meg sem fordult a fejemben, hogy lemondjak róla” – mesélte az édesanya, akinek most minden erejét össze kell szednie.
A kislány nem mozgott, nem kommunikált, üveges tekintettel meredt a plafonra, miközben naponta több tucat epilepsziás rohama volt. Édesanyja még a házukat is eladta, hogy fedezni tudja Szintia 24 órás felügyeletét, majd elkezdett kupakokat gyűjteni, amiket pénzre válthatott. A kislány közben fejlődni, kúszni és beszélni kezdett, az édesanya pedig összeszedte a drága külföldi őssejtkezelés és a fejlesztőtornák árát is.
Most, a tizedik születésnapja előtt Szintia már járni próbál, egyre többet kommunikál, de édesanyja ismét gondban van:
“Amit lehet, megteszünk a párommal, ám egyre kevesebb a kupak, a fejlesztőiskolában nyári szünet van, így rettegünk, hogy rohamosan visszaesik Szinti fejlődése. Havi 150 ezer forint körül mozog a fejlesztés költsége. Ha kimaradnak alkalmak, netán hetek, félünk, hogy kárba vész, amit eddig elértünk” – mondja. Az anya a Borson keresztül nem pénzt, hanem kupakokat kért az emberektől.
Olvasd el ezt a történetet is:
“Nem hagyhatom el, az enyém!” – egyedül neveli súlyosan beteg fiát a fiatal apuka
