Bodnár Zalán, az egyébként nemzetközi franchise részeként működő FourFourTwo című, focival foglalkozó szaklap online főszerkesztője mindennap ír egy hétmondatos napindító jegyzetet. Vasárnapi műve – amelyet mostanáig nem távolítottak el az internetről – nincs túl szoros kapcsolatban a labdarúgással, ellenben annyira sötét és korlátolt emberről állít ki bizonyítványt, akire nemhogy szerkesztőséget, de egy leeresztett focilabdát sem lenne szabad rábízni.
Ez a szellemi egysejtű ugyanis Mikor lesz újra a férfiaké a futball? című, fogalmazásnak is nehezen nevezhető tákolmányában azon borong, hogy jaj-jaj, milyen már, hogy a mostani focisták nem átallanak időnként piros cipőben (te jó ég!) és RÓZSASZÍN sportszárban labdarúgni!
A képen látható labdarúgó sokkot kapott, amikor meglátta pink sportszárát és piros cipőjét, állapota válságos…
Hát repülősót, de azonnal, mivé lett ez a világ! Mi lesz ezután, esetleg nőknek is rendeznek majd világbajnokságot fociból? Sőt! Lehet, hogy valakik, valahol arra törekednek, hogy egy nő legyen a miniszterelnök, mondjuk Nagy-Britanniában? Lehet, hogy ezek a furmányos, a focistákat ilyen nőies színű sporteszközök viselésére kényszerítő befolyásos gyíkemberek azon is fenekednek, hogy esetleg egy nőt emeljenek az Egyesült Államok elnöki székébe?!? Résen kell ám lenni, az ilyen apró jelekből kell észrevenni a közelgő világvégét!
A labdarúgással foglalkozó úgynevezett szaklap online főszerkesztője egyébként rendkívüli módon ért a sportághoz, ugyanis a Liverpool csapatának az újonc Burley-től elszenvedett vereségét is abból vezeti le, hogy “a hagyományápolásra oly büszke Liverpool valami meghatározhatatlan színű – amit legfeljebb a nők tudnak szóval kifejezni –, talán leginkább libafoszöld-hányásnak nevezhető mezben játszott”.
Több rétegben is problémás ez a mondat, kezdve az ordas szexizmussal, de felmerül a kérdés, hogy végül is Bodnár Zalán nemi identitását tekintve akkor lehet, hogy nőként azonosítja magát? Hiszen csak sikerült neki szóval kifejeznie a mezek színét, amelyek bizonyára varázserejűek is, és befolyásolják a játékosok képességeit.
Persze így már mindjárt érthető, hogy miért buzizik a mostani focistákat elnézve, önmagából kikelve és feltéve a kérdést, hogy “ez” – a Liverpool játékosára, Alberto Morenóra gondolt a feltehetően Pulitzer- és lovagkereszt-várományos Bodnár – szóval, hogy “ez most tényleg gyerekek példaképe kellene, hogy legyen?” A felcsúti főszerkesztőt valószínűleg tényleg nagyon kimeríthette a gondolkodás terhe, a biztonság kedvéért ugyanis a Morenót ábrázoló fotót nemes egyszerűséggel liverpool_buzi.jpg néven töltötte fel az oldalra. Az újságírói körültekintés és alaposság mintaképeként pedig az sem kerülte el a figyelmét, hogy Moreno kezében “a labda is a leggusztustalanabb színekben pompázik”.
Alberto Moreno bizonyára rendkívüli módon elszégyellte magát…
Szia, Zalán, ne haragudj, hogy ismeretlenül is letegezlek, de megszólítva érzem magam az általad írt izé (cikknek nem nevezném) utolsó mondatai miatt, ahol azt kérdezed: “vajon meddig kell eltűrnie a futballnak, hogy a szponzorok, a nők és a hülyegyerekek ízlését szolgálják ki a futball kellékeiben, mezekben, sportszárakban, labdákban?”
Egy nagypályás sportcsapat így támogatja a fontos társadalmi ügyeket (Fotó: NBA)
Megpróbálok neked válaszolni, bár nem lesz könnyű olyan kevés szótagot felhasználni, hogy üzembiztosan megértsd, de talán segít majd neked valaki: a profi sportolók és a nemzetközi porondon játszó sportcsapatok komoly önálló márkák, amelyek – veled ellentétben – fontos társadalmi kérdésekben is felemelik a hangjukat. Nem tudom, láttad-e például a UEFA nevű, labdarúgással foglalkozó szervezet rasszizmus elleni kampányát, amelyben aktív játékosok (és most meg nehogy nagyon megijedj, de képzeld, nők is!) a hozzád hasonló, gyűlöletkeltő bunkók elleni üzeneteket fogalmaznak meg.
Meg aztán, egy csomó profi sportoló és csapat is kiáll olyan dolgokért, mint például a mellrák elleni küzdelem! Tök durva, nem, hát még mellük sincs, érted te ezt? Mégis, az olyan sportligákban, mint például az NFL vagy az NBA, egész hónapokat (Breast Cancer Awareness Month) szánnak erre, és ilyenkor ezek a böszme nagy, marcona emberek rózsaszín cipőt, kesztyűt, sapkát húznak magukra. Képzeld, egyik sem lett hirtelen meleg a pink szín látványától!
Közel három mázsa tesztoszteron és pink sapkák: a civilizáltabb világban teljesen elfogadott
Az alábbi úriembert nem biztos hogy felismered, ő Lionel Messi, egy sikeres nemzetközi labdarúgó. A csapata, az F.C. Barcelona alapítványán keresztül négy évvel ezelőtt csatlakozott a mellrák elleni harchoz.
Lionel Messi és az F.C. Barcelona számára – Bodnár Zalánnal ellentétben – nem ciki a rózsaszín (Fotó: Tumblr)
Látom, azzal is bajod van, hogy lecserélték egyes csapatok mezeit is, sőt, a skót válogatott egyik típusú vendégmeze rózsaszín lesz a 2018-as évadban. Nem tudom, hogy feltűnt-e a képre írt #BeTheDifference hashtag, persze angolul van, úgyhogy segítek: ez annyit jelent, hogy légy másmilyen! Ugyanis a skót válogatottnál, veled ellentétben rájöttek, hogy 2016-ot írunk, amikor, hogy úgy mondjam, nem civilizált dolog mások ruházatát, illetve nemi orientációját ocsmány szavakkal bírálni. Egyébként itt jegyezzük meg, hogy 1999-ben a skót válogatott lazacszínű – tudod, ez olyasmi, amit legfeljebb a nők tudnak szóval kifejezni, szóval a te kedvedért maradjunk a fáradt-rózsaszín megnevezésnél – mezben is pályára lépett. Képzeld, azóta sem ugrott meg a melegek aránya a szigetországban!
A labda gusztustalan színeinél egy picit elbizonytalanodtam. Melyik színek bántják oly’ érzékeny szemedet? Illetve felteszem a kérdést, mennyiben más ez a labda, mint a korábbiak?
Melyik labda oké? Bár jönne egy bátor férfi, aki megmondaná…. (Fotó: Tumblr)
Velős gondolataidat azzal zárod, hogyaszongya: “Aki azt gondolja, hogy a borzalmas szakmai válságban lévő labdarúgást a plázacicákkal és a selyemfiúkkal való történelmi szövetségkötés rántja majd ki a bajból, óriásit téved.” TÖRTÉNELMI szövetségkötés! Erős szavak ezek, de ha nem haragszol, hadd kérdezzek valamit: mit szeretnél? Mitől félted a focit, amihez, úgy tűnik, sok közöd nincsen, hiszen, a cikked alapján nem a sportot figyeled, hanem a különböző színű mezekben futkosó kisportolt férfiakat lesed a pályán.
Illetve, hogy a “cikked” címében feltett kérdésre is megpróbáljak válaszolni: jobb lenne, ha a focipályákon izzadt, fogatlan köpködő bunkók rohangálnának, akik egymást (és adott esetben a szurkolókat) küldik el egymás édesanyjába? Ha igen, akkor neked ajánlom az alábbi videót, illetve azt, hogy gondolkozz el azon, hogy a labdarúgás szakmai válságát vajon mennyivel súlyosbítja, ha egy nemzetközi szaklap magyar kiadásának online főszerkesztője ország-világ elé tárja, hogy mekkora kőkorszaki bunkó.
Az a gyanúm, hogy több köze van a válsághoz, mint egy neonzöld focimeznek vagy egy piros cipőnek. Egyébként itt jegyezném meg, hogy az általad online főszerkesztett lap nemzetközi kiadásában viszonylag rendszeresen írnak arról, hogy miért kell a játékosoknak vezető szerepet vállalniuk a homofóbia elleni harcban. Lehet, hogy gyakrabban kéne forgatnod ezt a lapot, egészen jó cikkek vannak benne, például labdarúgásról, de normális emberi viselkedésről is.
További cikkek homofóbiáról az NLCafén:
- Zavarnak a melegek? Keress egy jó pszichológust!
- Homofóbok véletlenül több ezer dollárral támogatták a meleg fiatalok rendezvényét
- Ezt válaszolta a meleg drámatanár a homofób anya levelére
