– Laci bácsi, a Zoli kisöccse bokán rúgott.
– Előfordul az ilyen a futballban.
– De nem a meccsen, hanem utána!
– Biztos nem direkt csinálta.
– Ööö… És le is köpött.
– Az már valóban nem tréfadolog… Na, készülj, mindjárt megint ti következtek.
Úgy nyolcvan gyerek jött ki focizni a sajószentpéteri nagy játszótérre, egy meccs tizenöt perc, aztán váltás, aki épp nincs pályán, odébb dekázgat, cselezget, rúg két fűre dobott pulóver közé kapura, bokázza ifjú sporttársát, szóval tök jól elvan.
Sokan dorkóban, utcai ruhában nyomják, semmi gond, ez nem tesióra, a lóvésabbak stoplisban, válogatott mezben, páran a Barca piros-kékjében; sok a Messi, Neymar, Ronaldo és Ballack is akad, és van egy Raúl, de ő nem a volt reálos kopírja, hanem tényleg ez a keresztneve, s kábé úgy is cselez, mint a spanyol zseni.
Sajószentpéter megér néhány misét, alighanem visszajövünk még ide. Kis híján beszélgethetünk a pap labdarúgó-válogatott oszlopos tagjával, ő is kijött nézni a srácokat, de pechünkre imára siet az atya. Viszont összefutunk egy olimpikonnal, a ’88-ban Szöulban bronzérmes Isaszegi Róberttel (ugye emlékeznek arra a bajuszra?). Odébb, egy áruház előtt pedig NBI-es sakkiszta, a mesterjelölt Petró János (volt neki 2180 Élő-pontja is, hoppá!) árulja a reggel szedett erdei gombát, a maga ura ő, volt már betanított hentes és számítástechnikus, most ebből él, mutatja, a csupros gombának van szezonja, “hivatalosan csoportos tuskógomba, latinul Armillariella tabescens”.
Csoportos szocióhoz a rég bezárt bányák után árván maradt bányászsor és a cigánytelep kínál történeteket. Az például nekünk új, hogy nemcsak pénzzel matekozó uzsorások teremnek a nyomoron, hanem kisboltos uzsora is létezik: van ugye a normál ábécé, ahol kenyeret, tejet, parizert vesz az ember, akár hozomra is, aztán fizetésnapon, segélynél törleszt. Aki már ott sem hitelképes, az mehet az “uzsora ábécébe”, ahol az élelmiszer mellett alternatív nemzeti dohánybolt is üzemel faszeszes pálinkával és kannás borral, krumplival és kiflivel, mosóporral és szappannal, igaz, az árak elég húzósak, hogy csak egyet említsünk, a cigi szálja hatvan forint, ráadásul, ha üt az óra, nem fizetni nem lehet.
Ami munkahely volt, szinte mind megszűnt, a tárnalejáratok bedózerolva, még az egykor menő Elzett-gyár kapuján is berohadt a lakat.
Játszifoci néven indított a minap mozgalmat Zsíros László. Játszi, értsd, játszótéri.
Laci bácsi, ki riportunk kezdetén oly bölcsen kezelte a csulás bokán rúgást, focibolond, a helyi sportegyesület, az SVSE elnöke, utánpótlás-felelőse. Ismeri őt mindenki ebben a tizenkétezres városkában, ül autónk anyósülésén, be sem veszi karját az ablakból, úgy integet gyerekeknek, anyukáknak, hogy “ötkor a játszón, el ne felejtsétek”. Augusztusban, a nyaralások végén hirdette ki, hogy hetente kétszer grundfocit szervez.
A riport folytatása a 24.hu-n.
