A sokadik ember vetkőzik le a metrón. A körúton. Az aluljáróban. A lényeg az, hogy városban, nyilvános helyen. Kiabálnak, szidják a rendszert, molinót feszítenek ki, vagy le akarnak ugrani egy magas pontról esetleg csak úgy sétálgatnak. Villamosra várnak, utaznak, közlekednek. A legnagyobb természetességgel. Hiszen természetes dolog a meztelenség – éppen csak ebben a közegben nem az.
A városi ruhátlanság új fejezete talán azzal a fiatallal kezdődött, aki a budapesti Szent István Bazilikánál tombolt két évvel ezelőtt, áprilisban. Róla kivételesen videó is készült. A rendőrök leteperték, elvitték. Két hónappal később a Margit hídnál sétált egy középkorú férfi teljes nyugalomban. Állítólag azt mondta,
szabadnak akarta érezni magát.
Jogos igény, ugye. Szeptemberben a VIII. kerületben akarta valaki ugyanezt a szabadságot.
A következő év májusában órákon át utazott egy harmincas nő a fővárosban. Csepelről indult, a Boráros téren felszállt a 4-es, 6-os villamosra, bement a Westend bevásárlóközpontba. Még ugyanazon a nyáron fiatal nő fürdőzött a Jászai Mari téri szökőkútban. Idén volt már, aki egy székesfehérvári villanyoszlopra mászott fel így, és a héten olyan is, aki metróval ment pár megállót.
Az ilyesmiről általában nem szólnak rendőrségi közlemények, nem vonul ki a televízió.
A kedves utasok tudósítják ilyenkor a sajtót,
illetve a közösségi oldalon poénkodnak a műveikkel.
Érdekes megfigyelni a képeken az emberek viselkedését. Olyat sosem látni, hogy valaki bármilyen kontaktust kezdeményezne a “meztelennel”. A bolond ember félelmetes, kiszámíthatatlan. Ki tudja, mire képes. Úgyhogy az utasok többsége lefelé néz, kitekint az ablakon vagy a telefonjába mélyed. Látni olyat, aki nevetve fordul az illető után. A leggyakoribb azonban az önjelölt tudósító. A jelek szerint nehéz a meztelen emberről olyan képet lőni, amibe nem lóg bele még néhány szintén mobilfotózó kéz. Megszólítani nem merik, de a képe, az kéne.
Képünk illusztráció (Fotó: Profimedia)
Érdeklődéssel nézem az ezekről az esetekről készült képeket, és közben utálom magam, amiért megnézem, és még inkább haragszom azokra, akik elkészítették.
Aki eleget néz híreket, annak nyilván nincsenek illúziói a társas viselkedés szélsőségeiről, az érzéketlenségről, a személytelenségről. De ettől még újra és újra megdöbbentő, hogy
egy emberi lénynek az legyen az első reakciója valaki nyilvánvaló és végletes kiszolgáltatottsága láttán, hogy megörökíti.
Vajon akad olyan is, aki a telefonját hasznosabb dologra használja? Akad, bizony. És mit gondoltok, többnyire kit hívnak vele? A mentőket? Dehogy. A rendőrséget. Nem mintha ezzel bármi praktikus gond lenne (bár a rendőrség innen kezdve már büntethet közerkölcs megsértése miatt), ők általában úgyis hívják a mentőket. De attól még a reakció beszédes.
Bár minden szemtanú véleményét nem tudhatjuk, a híradásokból az tűnik ki, mintha itt a városi közönség lenne az áldozat, nem pedig az, aki – ha nem is tudjuk, pontosan milyen okból – épp elég rossz mentális állapotban lehet.
Ha egyébként fontos az ok: igen, gyakori mostanában a droghatás, de éppilyen valószínű a zavart elmeállapot is. Nyilván adódhat más magyarázat – performance vagy fogadás például -, az azonban általában nem így néz ki. Ehhez képest a cikkek jelentős részében azonnal elkönyvelik “drogosnak” az illetőt, és az a fő kérdés, hogy “intézkedtek-e a rendőrök”, vagyis kellőképpen ártalmatlanították-e a veszélyforrást. Sok mindent elárul a modern társadalom testhez, intimitáshoz, személyiségi jogokhoz fűződő viszonyáról az a gyakorlat is, miszerint
az arcot gondosan kikockázzák, ám az intim testrészeket nyugodtan bámulhatja bárki
hírportálokon és országos napilapokban. Végül is… ő vetkőzött, nem igaz?
A szokásos módon ennél már csak a kommentek rosszabbak. “Természetesen” sok szól ezek közül az érintett külsejének minőségéről (kizárólag akkor, ha nő az illető), ami kábé olyan, mintha az orvosok a műtőben a lemeztelenített beteg alakjára tennének megjegyzéseket. És van olyan hozzászóló is, aki szerint az ilyesmi még mindig jobb, mint egy nyilvánosan szoptató nő vagy mondjuk a Budapest Pride.
Persze hogyan is igazodjon el az ember egy olyan helyen, ahol egyszer az a baj, hogy túl sok látszik egy nőből, máskor az, hogy túl sokat takar a fürdőruhája…
