Mikor kerültél állami gondozásba és miért?
A szüleim nem tudtak rólunk megfelelően gondoskodni, mivel épp válófélben voltak, és a testvéreimen és rajtam csattant az ostor. Részletesebben nem fejteném ki, mert anyukámmal azóta rendeződött a kapcsolatom, és nem akarom megbántani vele.
Mivel szeretnél foglalkozni?
Szívem szerint szociális munkás lennék, csak közbejött a családalapítás.
Babát vársz. Hogy képzeled el az életedet 10 év múlva?
Sose tudom, hogy mi lesz velem 10 év múlva, évente változnak az érzéseim, vágyaim és céljaim. De remélem, hogy anyaként megállom a helyem, és tisztességes, szeretettel, önbizalommal teli gyermeket nevelek. És remélem azt is, hogy olyan munkát találok majd, amiben örömömet lelem.
Hol fogtok lakni?
Battonyán szeretnénk venni egy kertes házat. Azért döntöttem Battonya mellett, mert az én szívem odahúz, és úgy érzem, az én életem ott kezdődött el igazán. A párommal költözöm össze a saját házamban. Ami az enyém, az az övé is.
Fotó: Szabó Ákos
Ki a legfontosabb ember az életedben, akiért mindenedet odaadnád?
Az édestestvéreim. Mikor elkerültünk Battonyára, nem volt szoros a kötelék közöttünk. Valamiért eltaszítottam magam mellől őket. A mai napig nem tudom, miért viselkedtem így velük, és biztos fájt nekik. Nagyon bánom. Amióta különváltak útjaink, nagyon sokat gondolok rájuk és hiányoznak. Interneten tartjuk a kapcsolatot, ha meg tudom őket látogatni, elmegyek hozzájuk.
Ki az az ember az életedben, akitől a legtöbbet tanultál?
A nevelőanyukáimtól. A mai napig tartom a kapcsolatot Manyival és Olgi nénivel. És mikor találkozunk, mindig ellátnak hasznos tanácsokkal. De legfőképpen az ifjúsági házban tanultam rengeteget az ott dolgozó nevelőktől és vezetőktől.
Mitől féltél gyerekkorodban?
Nem volt mitől féljek, mert korábban nagyon sok atrocitás ért, ami komoly traumát okozott nekem. Sohase gondoltam volna, hogy megkapom azokat a dolgokat, amik egy átlagos ember számára normálisnak tűnnek. Az ölelés, ami szívből jön számomra, felér a teljes boldogsággal.
Most mitől félsz a legjobban?
Az anyává válástól. Félek, hogy nem tudok mindent megadni a gyermekemnek. És itt nem a pénzbeli dolgokra gondolok. Annyira vágyom rá, hogy úgy nevelhessem fel a gyerekemet, hogy boldog legyen a saját családja mellett, és tudja, rám és a páromra mindig számíthat, bármi történjék. Hogy a nehéz helyzetekben is tudjon alkalmazkodni az élethez. Ettől félek a legjobban, de igyekezni fogok, és mindig harcolni fogok a gyermekemért.
Mi volt a legmeghatározóbb óra az életedben?
Mostanában az, amikor elgondolkoztam azon, hogy milyen lesz az életem az SOS nélkül. Belegondoltam, hogy nem lesznek többé árnyékaim, akik lépten-nyomon követik az életem szakaszait és terelnek a jó irányba. Felnőtté kell válni. Kicsit ijesztő a gondolat. Be kell osszam a kis pénzem, amit majd a saját kezemmel kell megkeressek, és minden hónapban rezsit kell fizetnem. Nem lesz, aki segít megcsinálni az adóbevallásomat. Belegondoltam, hogy önmagam ura leszek, és vállalnom kell a felelősséget mindenért, amit kimondok vagy teszek.
Ha egy órát visszahozhatnál az életedbe, mi lenne az?
Az az óra bármelyik év karácsonya lehetne. Nagyon szeretem a karácsonyt, és mindig azokkal az emberekkel lehettem, akiket szeretek.
Mi hiányzik a legjobban?
Ami a legjobban hiányzott az életemből, az az összkomfortos, vér szerinti családi szeretet, de ez a múlté. A saját családom mostantól kárpótol.
Mikor voltál a legboldogabb eddig életedben?
Amikor megismertem a páromat. Megtaláltam a barátom, lelki társam, szerelmem és a gyermekem édesapját.
És a legszomorúbb?
Mikor széthullt a vér szerinti családom.
Amikor átálltunk a téli időszámításra, mindannyian kaptunk egy órát ajándékba a sorstól. Az SOS Gyermekfalvak kampányában arra kéri az embereket, ajándékozzák ezt az egy órát – vagyis az egy munkaórának megfelelő bér összegét – az SOS Gyermekfalvakban élő gyerekeknek. Így olyan, mintha egy órát dolgozna az SOS gyerekekért. Igaz, nem nagy összeg, de nekik nagyon sokat jelent. A Magyarországon több mint 30 éve működő alapítványnak már nagyon sok gyermeksorsot sikerült jóra fordítania. Aki szívesen ajándékozna egy órát a gyerekeknek, itt megteheti.
Több hasonló történetet is olvashattok a gyermekvédelemről az SOS Gyermekfalvak által működtetett a Gyereksorsok blogon.
További cikkek az SOS Gyermekfalvaktól az NLCafén:
- Attól féltem, hogy sosem lesz vége a gyerekkoromnak
- Iskolába sem jártak, mert nem volt rendes ruhájuk
- A 13 éves lányom ápol, szeretném visszaadni a gyerekkorát
