Állásinterjú. A többséget már a szótól is kirázza a hideg. Olyan helyzet ez, mint egy vizsga, amire készülni kell, de nemcsak a tárgyi tudásunk mérettetik meg rajta, hanem rengeteget nyomnak a latban a szociális képességeink. Annyira, hogy ezen áll vagy bukik sokszor, hogy megkapjuk-e az áhított pozíciót.
Vajon mit él át egy ilyen helyzetben valaki, akinek a kapcsolatteremtés és egyáltalán a társas szituációk jelentik a legnagyobb kihívást az életében?
A most következő kisfilmben, melyet a brit autisták társasága készített, egy autizmussal élő ember szemszögéből láthatjuk az interjúhelyzetet. A villódzó fényeket, az open office fojtogató zsúfoltságát és a rájuk meredő kíváncsi tekinteteket, amiket képtelenek viszonozni. Aztán ott vannak a záporozó frusztráló kérdések. A jelentkező fejében kínzó gondolatok motoszkálnak.
- Vajon őszintén el kellene mondanom, mik a gyengeségeim?
- Mit feleljek, amikor azt kérdezik, meséljek magamról?
- Mondjak el mindent?
- A munkaadó nem látja a képességeimet, csak az autizmusomat látja. A problémát látja.
Az Egyesült Királyságban az autista felnőttek mindössze 16 százaléka dolgozik teljes munkaidőben, az Egyesült Államokban pedig kétharmaduknak munkája sincs. Pedig a többség képes lenne teljes munkaidőben dolgozni, de a kapuk bezáródnak előttük egyszerűen azért, mert mások. Pedig sokan közülük átlagos, sőt bizonyos területeken kiemelkedő képességekkel rendelkeznek, csak társas helyzetekben ügyetlenek, rosszul viselik a zajt, inkább a nyugodt, kiszámítható körülményeket kedvelik.
Vannak olyan munkakörök, amelyekben kifejezetten jól jön az autista emberek monotóniatűrése, precizitása és az, hogy egy kicsit más szemszögből nézik a világot. Jó példa erre idehaza is van. Nálunk is olvashattatok korábban a Kockacsoki Manufaktúráról, ahol gyakornoki programmal segítik az autista spektrum zavarral élő fiatalokat.
Magyarországon ma becslések szerint 60 ezer autisztikus személy él. Munkavállalási lehetőségeikről itt találhatók információk.
