2016 augusztusában a New York Times tiltakozásának adott hangot a Facebookkal kapcsolatban, amikor azt írták, hogy a közösségi oldal valójában egy “őrült, a véletlennek köszönhetően kialakult, rendkívül részrehajló politikai médiagépezet”. Donald Trump megválasztása és a választásokat megelőzően a radikális konzervatív Breitbart híroldalt működtető, azóta a Trump-kabinet befolyásos tagjává kinevezett Steve Bannon példája megmutatta, hogy napjainkban a szilárd tények kevésbé fontosak, mint az ideológia és az érzelmekre ható szónoklatok. Ebben pedig hatalmas szerep jut a lájkokért és megosztásokért harcoló közösségi média hírfolyamainak.
A Facebookot – és a hasonló csatornákat – naponta emberek százmilliói használják. Olyan ez, mint a céges konyha a kávészünetben, csak épp egy egész bolygó számára. Itt pörögnek az eladó autók, kiadó lakások, celebpletykák, és persze a botrányos vagy szenzációs hírek is itt tudnak milliónyi embert elérni néhány óra leforgása alatt.
Ennek pedig hatalmas a jelentősége, főleg hogy egyre többen vannak azok, akik a hírfolyamot pörgetve tájékozódnak a világ dolgairól. A Pew Research piackutató felmérése szerint az USA lakosságának 44 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Ez 140 millió embert jelent, csak az Egyesült Államokban.
Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek nem olvasnak újságot, nem néznek külön ezért portálokat, kizárólag azt fogyasztják, ami a szemük elé kerül a Facebookon. Mivel azonban itt mindenki a barátai, ismerősei, illetve az általa preferált oldalak tartalmaival találkozik, torzul a világról alkotott képe.
Ráadásul számos olyan oldal létezik, amely akár még a gyakorlottabb netezőket is meg tudja téveszteni megjelenésével, a digitálisan kevésbé képzett, vagy épp kezdő felhasználókra pedig ennél is több, úgynevezett clickbait-oldal les, hogy a bombasztikus címek mögé rakott minimális – és igen gyakran teljesen hamis – információk segítségével, a különböző online hirdetési rendszereket felhasználva profitot termeljenek saját maguknak.
A profitéhségen túl propagandacélokra is kiválóan fel lehet használni az ilyen oldalakat – na meg az emberi hiszékenységet. A választási kampány során két olyan történet is napvilágot látott, amelyek tényszerűen teljesen hamisak, mégis több százezer ember osztotta meg azokat a kampány hajrájában. Az egyik ilyen szerint Ferenc pápa is Donald Trumpot támogatta, a másik pedig, hogy holtan találtak egy FBI-ügynököt, aki kompromittáló információkat szivárogtatott Hillary Clintonnal kapcsolatban.
Utóbbit egy Denver Guardian nevű oldal publikálta, amely megjelenését tekintve hajaz a különböző helyi újságok weboldalaira, ráadásul az oldalon a “Rólunk” szekcióban az szerepel, hogy a coloradói város legrégebbi hírforrásáról, az USA egyik legpatinásabb újságjáról van szó. Ez ugyan nem igaz, de arra alkalmas, hogy megtévessze az alkalmi hírolvasót. Ott válhat gyanússá a helyzet, ha az ember az előfizetési menüpontra kattint, itt ugyanis csak egy hibaüzenettel találkozik, hogy technikai problémák miatt ez most nem lehetséges, próbálkozzon később.
Persze ide már csak az jut el, aki le akarja ellenőrizni, hogy egy adott hír milyen forrásból érkezett. A közösségi média felhasználóinak jelentős része azonban ilyesmivel nem foglalkozik. Sőt nagyon sokan még csak nem is kattintanak arra a hírre, amit lájkolnak vagy megosztanak, ahogy ezt korábbi kutatások is kimutatták.
Emellett a BuzzFeed is készített egy felmérést, amelyben azt vizsgálták, hogyan terjednek a kamuhírek: ijesztő trend bontakozott ki, amely szerint a csúsztatásokat, valótlanságokat tartalmazó álhírek generálják a legtöbb megosztást, kommentet és reakciót a Facebookon. Ráadásul még a legképtelenebb, a józan észnek minden szempontból ellentmondó hírek alatt is fogunk találni pár tucat kommentelőt, akik teljes mértékben hisznek egy oldalnak, csak azért, mert hivatalosnak tűnő neve és címe van. Ilyen például a www.napi-hirek.net, amelyről a kapcsolódó anyagban olvashatsz egy érdekes történetet. Erről a címről a rutinos hírolvasók és netezők számára messziről ordít, hogy egy kamuoldalhoz tartozik, de aki csak szabadidejében böngészi a Facebookot – és úgy általában az internetet – annak a megvezetéséhez elég lehet.
A jó hír, hogy a Google nemrég bejelentette, le fogja tiltani hirdetési hálózatát a nyilvánvalóan kamuhírekkel dolgozó oldalakon, a Facebook pedig a hírfolyamban megjelenő posztok motorját képező algoritmusát vizsgálja meg, hogy elejét vegye a hasonló információk terjedésének. Addig azonban nem árt nyitott szemmel járni, és legalább két további forrást keresni, mielőtt megosztanánk egy-egy hírt a közösségi médiában.
