Wágner Rózsa ugyanis ezt kérte a “harminchetedikre”: “Ajándék helyett kérlek, hogy hozz két db új vagy használt pokrócot vagy törölközőt, amit a Putrinka állatmentő civil szervezet kap meg az este. Ők saját pénzből mentenek idős és beteg kutyákat, vagy olyanokat, akiket meglőttek, esetleg szaporítótól menekítettek ki.“ A bulin negyvenen voltak, és ahogy Rózsa kérte, mindenki vitt pokrócokat, volt, aki egy egész zsákkal. Sőt akadt olyan is, aki a szülinapra ugyan nem tudott elmenni, de így is küldött ezt-azt a kutyusoknak.
“Nem gazdag családban nőttem fel – meséli Rózsa. – A szüleink arra tanítottak, hogy becsüljük meg, amink van. Ha kevesellnénk, akkor nézzünk körül, hogy sokan mennyivel kevesebbet kapnak. Alkarközépig érő kinőtt pulóverben jártam iskolába, de támogattuk egy örökbefogadott osztálytársamat, akinek az anyukája nem tudta fizetni az osztálykirándulást vagy az uzsonnát… A szüleimnek igaza volt. A szeretet fontosabb a pénznél. A barátaim úgyis szerettek volna ajándékozni, és így együtt tehettük. Első szóra hozták az adományokat. Ezért is szeretem őket. Adni tényleg öröm!”
A példát azóta többen is követik, például Turcsán Kata, aki így indított gyűjtést a közösségi oldalon:
