A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, vagyis az OECD 2011 és 2015 között végezte el a kutatást, amelyhez 33 országban, összesen 215 942 ember számítógép-felhasználói tudását mérték fel. A vizsgálat a 16–65 éves korosztályra vonatkozott, vagyis a 65 évnél idősebbek kimaradtak az adatok felvételéből. A Nielsen Norman Group (NNg) piackutató cég vezetője, Jakob Nielsen, a kutatást értékelő írásában meg is jegyezte, hogy ez a csoport érthető okokból maradt ki az alapvetően a munkaerőpiacon jelen lévő emberek képességeinek felméréséből, ugyanakkor megjegyzi, hogy ebben a korosztályban jellemzően átlag alatti a digitális írástudás.
Az öt fokozat
Az OECD felmérése összesen öt kategóriába osztja a számítógép-felhasználókat: az ábrán szürkével látható csoport egyáltalán nem használ számítógépet, a pirossal jelölt, úgynevezett 1-es szint alatti tudás ezzel csaknem megegyezik: aki ebbe a csoportba tartozik, nagyjából egyetlen dolgot képes elvégezni a számítógép segítségével, de azt is csak akkor, ha nem kell hozzá navigálnia, vagy ablakokat megnyitnia.
Az 1-es szintű felhasználó kevés navigációt igénylő feladatok végrehajtására képes, vagyis egy-két kattintással el tudja érni az őt érdeklő információt (hétköznapi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy például el tudja indítani a böngészőt úgy, hogy rákattint az ikonjára), emellett teljesen egyértelmű utasításokat végre tud hajtani. Az NNg értékelése szerint ez nagyjából annyit jelent, ha valaki képes egy e-mailre úgy válaszolni, hogy minden címzett megkapja a választ. Vagyis képes használni a “reply all” funkciót.
A 2-es szintű felhasználó már valamivel összetettebb feladatokra is képes, például elő tud keresni egy dokumentumot, amit tavaly októberben kapott egy Kovács János nevű feladótól. De képes az absztrakcióra is, ami annyit jelent, hogy funkciója szerint tud használni egy korábban nem látott online űrlapot, és több lépésből álló folyamatokon is végig tud menni.
A 3-as szintű felhasználó már olyan többlépéses folyamatokat is üzembiztosan tud kezelni, ahol nem feltétlenül ismeri minden egyes lépésre a megoldást. Képes a feladatok megoldásához digitális eszközöket keresni és azokat felhasználni. Az OECD definíciója szerint az ebbe a csoportba tartozó felhasználók külső segítség nélkül le tudnak foglalni például egy tárgyalót egy erre szolgáló szoftverben, vagy meg tudják állapítani, hogy a tavaly kapott leveleik hány százaléka érkezett egy bizonyos feladótól.
Kétségbeejtő adatok
A felmérés lépcsőfokainak ismertetése után következzenek a szomorú számok: a legrosszabb kategóriába, vagyis a számítógépet egyáltalán nem használók közé az OECD-országok lakosságának több mint 25 százaléka tartozik a felmérés szerint (a 16–65 éves korosztályban). Ugyanez az arány az Egyesült Államokban 20 százalék, Nagy-Britanniában 15 százalék. A helyzet Japánban a legrosszabb, ott ugyanis a vizsgált korosztály több mint 40 százaléka esik ebbe a kategóriába.
Az OECD-kutatás eloszlása (Kép: www.nngroup.com)
Az 1-es szint alatti tudás az OECD-országokban a lakosság 10 százalékára jellemző, az USA polgárai közül 15 százalék tartozik ide. Érdekes módon a japánok esetében a legkisebb ez a csoport, mindössze a lakosság 5 százaléka tartozik bele.
Az 1-es, vagyis az átlagosnak tekinthető felhasználói tudás (amit a felmérésben gyenge tudásként jelölnek) a legnagyobb arányú. Az OECD-országok lakóinak körülbelül negyede tartozik ide, míg az amerikaiak 35 százaléka esik ebbe a kategóriába. A legnagyobb arányban a britek kerültek ebbe a csoportba, náluk közel 40 százalék képes az 1-es szintű feladatokra.
A 2-es kategóriába az OECD-országok polgárainak több mint 20 százaléka tartozik, ez az arány megegyezik az amerikaival, ám mintegy 5 százalékkal elmarad a britekétől. A legtöbben a hollandok vannak ebben a csoportban, náluk a lakosság 30 százaléka képzett ennyire.
A legfelső kategóriában vannak a legkevesebben, a 3-as szintet az OECD-országok lakosságából csupán 5 százalék éri el. Hasonló a helyzet az USA és Nagy-Britannia esetében is. Ez pedig annyit jelent, hogy az amerikai lakosság 95 százaléka, az európaiak 93 százaléka és az ázsiaiak 92 százaléka nem képes a 3-as kategóriába tartozó digitális feladatok elvégzésére.
Jakob Nielsen azt a megjegyzést fűzte az adatokhoz, hogy azok szerint szinte alig akad olyan felhasználó, aki képes kezelni azokat a termékeket, amelyeket a hardver- és szoftverfejlesztők piacra dobnak. A kutatást szintén értékelő BoingBoing szerkesztői ezt a következőképpen egyszerűsítették le: “ha nem kellően egyszerű a terméked, a lakosság kétharmada nem fogja tudni használni azt.”
