Anyák napja, Szilveszter éjjel, Valentin nap, Nejem, nőm, csajom, Őrült, dilis szerelem, Keleti nyugalom – Marigold Hotel… Le sem tagadhatnák, hogy mind az Igazából szerelmet – melynek idézeteiből itt szemezgettünk – tekintették példaképüknek. Mind sokszereplős, kusza emberi kapcsolatokat bemutató, érzelmes, sok sztárt felvonultató mozik, melyek nagy része még abban is hasonlít a nagy elődre, hogy egy fontos ünnepnap köré szövi a cselekményét. A formula már 2003 óta jól ismert, de az Őrült, dilis szerelmet leszámítva a többi film olyan, mintha egy gyönyörű, színes fotó olcsó, fekete-fehér fénymásolatával kellene beérnünk. Nem az igazi. A filmpiacon tátongó űrt ezúttal a spanyolok – pontosítok: katalánok – kívánják betölteni, akik egy percig sem titkolják, hogy az Igazából szerelem inspirálta őket, hiszen már a film elején az egyik szereplő megemlíti az angol film címét, mint a lehető legunalmasabb programot egy ünnepi estére. Olyan ez, mint egy jóféle kacsintós szmájli.
Hat frankó sztori, sztárok nélkül
A katalán Igazából szerelem egy dologban nem tudja felvenni a versenyt az eredetivel: a sztárparádéban. Bizonyára van pár helyben ismert név a stáblistán, de a határt átlépve az ő nevük már nem sokat nyom a latban, így meg kell elégednünk a maroknyi jól kigondolt, érzelmes történettel, és ebben nincs is hiba. Van itt nyolcvanas éveiben járó nagymama, aki épp a nagy családi összejövetelen vallja be, hogy igazából leszbikus szerelemben él legjobb barátnőjével. Láthatunk egy srácot, aki minden nőjébe fülig beleszeret, de a haverjai tanácsára most az egyszer megfogadja, hogy csak semmi szerelem, csak egy egyéjszakás kaland. Aztán pont szembejön az igazi.
Kapunk két fiút, akik fel akarják szedni a dögös kajafutár csajt, aki még dögösebb is a vártnál, ezért édes hármasra beszéli rá a fiúkat. Van még egy Menyhért királynak beöltözve betlehemező férfi, aki kiszúrja a tömegben az évtizedek óta nem látott első, nagy szerelmét, és egy fotóriporter lány segítségével próbálja megtalálni. Továbbá megkapjuk egy nő sztoriját, aki felkeresi soha nem látott nagyapját, aki azt se tudja, hogy valaha gyermeke született. Végezetül láthatunk egy kisgyerekes párt, ahol a szülői munkamegosztás nem megy túl zökkenőmentesen, és pont karácsonykor sikerül annyira összekapniuk, hogy a házasságuk veszélybe kerüljön.
Fő a változatosság
A film bizonyos szempontból akár folytatásnak is mondható, ugyanis Dani de la Orden rendezőnek 2013-ban már bemutatták egy Barcelona Summer Night című filmjét, ami elkerülte a magyar mozikat, de koncepciójában nagyjából a Hóesés Barcelonában nyári verziójának nevezhető. Azt a filmet akár az új mozi főpróbájaként is felfoghatjuk, amin a rendező begyakorolta a helyes arányokat, ugyanis egy Igazából szerelem kópiafilmnél a siker titka leginkább a jó arányérzéken múlik. Féltucatnyi történet és többtucatnyi szereplő ugyanis rossz arányérzékkel vágva csak egy óriási káoszt eredményezne, ráadásul az is számít, hogy a sztorik kellően változatosak legyenek. Az édes hármas története abszurdan vicces, az egyéjszakás kalandba keveredő srác szála fiatalos és bulis, a régi szerelmét kereső Menyhért király sztorija kellően melodrámai, a gyereknevelésen összevesző házaspár története valódi drámát tartogat, míg a nagymama coming outja üdítően kaotikus, így esélyünk sincs ráunni a filmre. Az egyetlen szál, amit kissé erőltetettnek éreztem, az a nagypapájára rátaláló nő története, ami változatlan formában bármelyik szappanoperában megállná a helyét, itt azonban egyszerűen túl sok, túl papírízű, túl kiszámított.
Az igazi karácsonyi mozi
A Hóesés Barcelonában főképp azzal tűnik ki a többi Igazából szerelem-klón közül, hogy van szíve. Nem egy terméknek érezzük, ahol Hollywood néhány nagy sztár segítségével akarja kiszedni a zsebünkből a mozijegyre valót, hanem valóban akarnak és tudnak is szórakoztatni, de közben arra is figyelnek, hogy őszinte érzelmeket is kapjunk a viccek mellé. Ez néhol kissé melodrámaira sikerül ugyan, de a filmnek tényleg vannak őszinte pillanatai. Amikor a szerelem ellen küzdő fiú az egyéjszakás kalandján szerelembe esik, a zavara valóban átélhető és átérezhető, ahogy a kisgyerekes házaspár gondjaival és érzelmi kavalkádjával is könnyű azonosulni még akkor is, ha a problémáikat egy rokon szülésének közös levezénylése oldja meg.
Persze kizárt, hogy a szívünkben az Igazából szerelem helyét átvegye a Hóesés Barcelonában, viszont kedvenc karácsonyi filmünk utánérzéseként hibátlanul teljesít. A giccsfaktora csak nagyon ritkán éri el azt a kellemetlen szintet, ami az amerikai konkurenciát (Szilveszter éjjel, Anyák napja…) sokszor elviselhetetlenül nyálassá teszi, ezért férfitársaságban is ideális néznivaló, és ha csak másfél óra erejéig is, de valóban megidézi a karácsony szellemét, ami a legtöbb karácsonyi filmnek elég nyögvenyelősen szokott összejönni. Barcelona városa extra látványelemként kiváló bónusz, bár tény, hogy a karácsonyi hangulatról nem az elsők között szokott eszünkbe jutni. A tévécsatornák szereztek maguknak egy újabb biztos pontot az ünnepi műsorválasztékhoz.
