A legtöbb újévi fogadalomból semmi sem lesz, csak kudarc

Nyitok egy edzőtermet Újévi Fogadalom néven. Majd egy hónap múlva átalakítjuk gasztrobárrá

– írta egy kommentelő, mikor ezzel a témával egzecíroztattam őket. Mert január első napjaiban mivel legyek aktuális, ha nem ezzel. Pedig nincsenek újévi fogadalmaim, és nem emlékszem, hogy bármelyik január 1-jén papírt és tollat ragadtam volna, hogy pontokba szedjem, mi lesz másként.

Kezdjük rögtön azzal, hogy akkor köszöntjük az új évet, amikor a legmélyebb a sötétség, és erőltetett menetben gyalogolunk bele a legnagyobb hidegbe. Tél derekán. És csak ezután következik a fergeteg hava. Ki az, akinek erről nem a túlélés, hanem az jut eszébe, hogy most aztán megváltoztatom az egész világomat, de legalábbis magamat? És új szokásokat veszek fel, elhagyok régi kerékvágásokat, a járt utat a járatlanért? Ha törik, ha szakad!

Nekem a túlélés jut eszembe újévkor.

És amúgy is, nem azt kiabálják a pálya széléről a kibicek, hogy legyünk pariban az idővel, oppardon éljünk harmóniában a természettel, és kövessük ritmusunkkal az évszakok váltakozását, úgyhogy most a lelassulásnak, a kockás plédes kuckózásnak meg a forró leveseknek van itt az ideje? Ehhez képest már tegnap meg kellett volna váltanom a világot, pedig ahhoz is fáradt vagyok, hogy bambán bólogassak.

Na ez a frusztráló, nem a kapaszkodóháj, amit a bejglitől szedtem fel az ünnepek alatt.

Apropó ünnepek, micsoda stressz ez is! Először fejjel bele kell borulni az áldott ünnepekbe, és megigézettnek kell lenni meg szeretettel teljesnek, egyfolytában azt kellett érezni, hogy a szeretet körülleng bennünket, és a világ csendes meg békés, hogy nem egészen egy hét múlva mi legyünk a legnagyobb partiarcok, bulikirálynők, aztán másnap frissen és üdén dobjuk sutba a múltat, és az új filofax első oldalára gyöngybetűkkel belekörmöljük, hogy 2017 – the world is mine!

Persze a naptár nagy úr, az idő még nagyobb, ha már felfogni nem tudjuk, legalább próbáljuk meg kordában tartani, felszabdalni és úgy tenni, mintha uralnánk. Ha a ködös-nyálkás hidegben, gubasokkban, elnehezülve és felfúvódva kell elhatározni, hogy mától minden másként lesz, de legalább néhány Nagyon Fontos Dolog, akkor rajta. Jobb így, mint soha.

A legtöbb újévi fogadalomból úgysem lesz semmi.

A legtöbb hirtelen felindulásból született vagy erőnek erejével magunkból kierőszakolt fogadalomból semmi nem lesz, csak kudarc, ami kézen fogva jár a frusztráltsággal. Kis túlzással állíthatom, ha nem így lenne, csak 34-es méretű, boldog és tökéletes párkapcsolatban élő nő élne ebben az országban. Számuk január 15-én ugrana meg minden évben, az ideális fogyókúra és az ideális újévi fogadalom ugyanis két hét alatt beválik, illetve teljesül.

Az újévi fogadalmaknak még egy különös ismertetőjele van ezen kívül: vagy sekélyesek, vagy irracionálisak. Senki nem fog az új esztendőben lefogyni vagy leszokni azért, mert januárt írunk december helyett. De várjunk csak, mi is szokott még lenni?

• Lefogyok (egészségesen fogok enni),
• többet fogok mozogni (ezek variációi még: elkezdek futni, eljárok edzeni, többet sportolok),
• leteszem a cigit (na persze),
• bepasizok (igen, az úgy megy, elhatározásra).

Mostanában hallottam egy-két új dolgot, hogy nem halogatok tovább (a különféle pszichológiai magazinok cikkei elérték az ingerküszöböt), viszek ebédet a melóhelyre, nem rendelek (ez az én személyes megítélésemen kívüli terület, de azt sejtem, hogy semmi köze az egészségesen fogok táplálkozni fogadalomhoz). Hát nagyjából ennyi.

Aztán mindezt hogyan? – kérdezi a bennem élő kekec.

Hogy miért pont ezek, azt nem kérdezem meg, a mai testhisztérikus és külsőségekkel mért világban mi a francot fogadjunk meg, valami olyat, amit ki se tudunk posztolni a Facebookra? Na ugye.

Egy négyéves kislány elmagyarázza, mi a baj az újévi fogadalmakkal

Szóval ha már fogadkozunk, ne mindent akarjunk egyszerre. Nem hiszek abban, hogy egy szokás 28 nap alatt beépül az ember életébe, mint ahogy nem hittem el a kilencvenes évek végén azokat a nyilatkozatokat sem, hogy “már ott tartok, hogy hiányzik az edzés”. Akkoriban már mindenki itt tartott. Így abban sem hiszek, hogy egyszerre 4-5 fogadalom betartása menni fog. Ez nem reális cél. Mint ahogy az sem, ha én vagyok a világ legtrehányabb embere, akkor holnaptól kezdve katonás rendben tartom az összes holmimat, excelben vezetem a kiadásokat, minden csekket azonnal befizetek, és minden glédában áll, az addig szerteszét dobált zoknik pláne.

Vizsgáljuk meg a lehetőségeinket, és aztán döntsünk, felelősséggel.

Az egészséges étkezés nemes elhatározás. És van-e rá pénzünk? Mert hiába minden, ha valaki változatosan, tartalmasan, jó minőségű ételt akar enni, főzni és venni, az számításaim szerint körülbelül háromszor annyit fog ételre költeni, mint eddig. Ugyanez a kíméletlen forintosítás vonatkozik a sportolni fogok fogadalomra. Jó, és mit? Futás? Rendben. Van-e pénzünk egy kezdő futócipőre, két váltás futócuccra, és egy bérletre, mert azt azért nem gondolhatja senki komolyan, hogy télvíz idején a szabadban kezdi a sportot, mikor utoljára nyolcadikos korunkban futott egy háztömbnyi távot a tesiórán? Ha más sportágat választunk, annak a költségeit viselni tudjuk-e, belefér-e a költségvetésünkbe? És ha egyszerre akarunk egészségesen étkezni és sportolni, a kettő együtt már januárban anyagi romlásba fog dönteni, vagy majd csak márciusban kell a sokmagvas zsemle miatt személyi hitelhez folyamodni a sarki pénzintézetnél?

Van-e ehhez kitartásunk, időnk? Be tudjuk-e az új szokásunkat illeszteni az életünkbe? Akkor is, ha megváltoznak a körülményeink? Képesek vagyunk-e áldozatot hozni, lesz-e elég türelmünk ahhoz, hogy kivárjuk a részeredményeket? Akarjuk-e ezt egyáltalán, vagy a jelenlegi életünkkel nem vagyunk elégedettek, és a mozgatórugó igazából a legyen már végre valami?

Így már nem is tűnik olyan egyszerűnek, mint szilveszterkor a pezsgőspohárral a kezünkben elordítani magunkat, hogy holnaptól nincs se pia, se cigi. Jó, tudom, én is olvastam a szavak erejéről, de én arról is, hogy még mindig vannak, akik a másnapi szigorlat előtt a párnájuk alá teszik a könyvet, hogy alvás közben a fejükbe menjen a tudás.

Attól, hogy eljött az új év, nem leszünk sem mások, sem jobb emberek. Nem lesz több akaraterőnk, nem leszünk kitartóbbak sem. Amúgy is, nézz ki az ablakon, olyan hideg van, a fenekünk majd’ befagy, fél ötkor sötét van, és pár hét múlva a fél ország influenzától hörög és fuldoklik majd. Úgyhogy fújd ki a levegőt, főzz egy teát, ülj le a fotelbe, és gondolkodj el azon, mi az, amit igazán megváltoztatnál az életedben. Aztán tavaszig dajkálgasd a tervet, írd át, gondold át újra, vesd el, mondd, hogy őrültség, ábrándozz róla, rajzold le, dúdold el, és aztán vágj bele. De csak akkor, ha szilárd az elhatározásod, pontosan tudod, mit akarsz, van kidolgozott ütemterv részeredményekkel, elszánt vagy, és eltökélted, hogy megvalósítod.

Ha nem, akkor nézz ki a Facebookon magadnak valamit, ha volt Száraz November, biztos lesz Lisztmentes Április vagy Tojástalan Augusztus is.