Aki egy kicsit jobban odafigyelt az utóbbi években Oroszországra és az Egyesült Államokra, az láthatta, hogy az egyházak és úgy általában a vallás szerepe mostanság hihetetlenül felértékelődött. Persze van ennek pozitív hozadéka is, ám sok esetben nem az egyházak progresszívabb, a korral haladó irányzatai válnak uralkodóvá, hanem a dogmatikus, kétezer éves tanokra építő, gyakran idejétmúltan szélsőséges konzervatívok, akik még a mára olyan általánosan elfogadott tudományos eredményeket is képesek megkérdőjelezni, hogy a Föld nem lapos. Az internetes forradalom ellenére sok ember érezheti úgy magát, hogy bizonyos szempontból elkezdtünk visszatáncolni a sötét középkor felé. Bár az ismert színdarabon alapuló Mártírok csak egy film, így is egy kényelmetlenül valóságos világgal szembesít bennünket, ami nincs is tőlünk olyan messze, mint gondolnánk.
Egy tinédzser, aki belegabalyodott a Bibliába
A gimnazista Veniamin magának való tinédzser. Az iskolában nincsenek barátai, odahaza pedig képtelen kijönni elvált édesanyjával, aki társ híján teljesen rátelepedik fia életére. Mivel egyáltalán nem találja a közös hangot a fiúval, fejébe veszi, hogy biztosan drogozik. Abban nem téved, hogy valóban drogos lett, csakhogy nem egy illegális drogra szokott rá, hanem egy nagyon is legálisra: vallási fanatikussá vált. Éjjel-nappal a Biblia lapjain csüng, és szép lassan betéve tudja a nagy részét, legalábbis annyira biztosan, hogy minden élethelyzetre elő tudjon húzni valamilyen odaillő idézetet a kötetből. Metszőfogait az iskolai uszodában kezdi tesztelni, ahol bibliai idézetek sorával jelzi mély felháborodását a tanároknak, hogy a lányok a testükből sokat mutató bikinikben úszkálnak ahelyett, hogy valami sokkal konzervatívabb darabot viselnének.
Egy egészséges tantestület persze felfedezné, hogy a fiúval van a baj, ám az enyhén iszákos igazgatónő (vodkával lövi magát, Oroszországban járunk) tartván a szülők morális pánikjától inkább enged a nyomásnak, és a bikiniknek rövidesen annyi lesz az iskolai uszodában. Veniamin pedig vérszemet kap a könnyen jött sikertől, és sorra kezdi ki az iskolai tanításokat, a szexuális felvilágosító óráktól kezdve (minek van erre szükség, ha a Biblia szerint csak házasságban szabad szexelni…) egészen a biológia vagy a történelem alapjaiig. A tantestületből egyedül a biológia-tanárnő, Elena veszi fel vele a harcot, a többiek mind meghunyászkodnak a vallási őrült akarata előtt.
Egy tények utáni világ
A film hihetetlen realizmussal mutatja be egy olyan iskola működését, ahová nagyon nem szeretném, ha a gyerekem járna. Ahol a fiú Darwinra adott bibliai idézetei után az igazgatónő nem a srácot veszi elő, hanem azt a javaslatot teszi a biológia-tanárnőnek, hogy a Darwin-elmélet mellett a bibliai teremtéstörténetet is tanítsa az óráján. Nem hittanon, hanem biológián! Ahol a szexuális felvilágosítás órán óriási balhé van abból, hogy a tanárnő répákat és kondomokat hoz be a fiataloknak szemléltető eszközként, és ahol mindenki elpirul, ha a nemi szerveket valaki a gyerekek előtt nem a latin nevükön nevezi, és még két ló közösülését sem szabad megmutatni egy dokumentumfilmben, mert az szexre ösztönözheti (!) a fiatalokat.
Döbbenetes az a jelenet, amikor Veniamin az egyik tanteremben mindenféle engedély nélkül egy óriási keresztet szögel a falra, ám a tettének semmi következménye nincs: a tanárnő és a biztonságiak csak keresztet vetnek, amikor ránéznek a falra, és zavarodottan továbbállnak. Szomorú látni, de a Mártírok egy olyan világot mutat be, ahol a tények és a tudományos eredmények elhomályosulnak, és jelentőségüket vesztik egy karizmatikus szónok (mert Veniamin aztán tényleg elképesztő átéléssel képes idézgetni a Bibliából) mondatai mellett.
A rejtett nőgyűlölet
A film rendezője, Kirill Szerebrennyikov a filmjével leginkább az orosz nép lelkét akarta megmutatni, és azt, hogy náluk valamiért mindig szükség van egy nagy vezérre, akit vakon követhet a nép (az igazgatói irodában a háttérben egy bekeretezett Putyin fotó is feltűnik). Ez a vezér pedig akár egy tinédzser is lehet, ha mondatait ősi tanokkal és bibliai bölcsességekkel képes alátámasztani. Lehet, hogy Szerebrennyikov mindezt leginkább orosz problémának érzékelte, de körbenézve a világon a veszély nagyon is valóságosnak és univerzálisnak tűnik.
Különösen érdekes a Mártírokban a társadalomban rejlő nőgyűlölet finom ábrázolása. Amikor Elena, a biológia-tanárnő úgy dönt, felveszi a kesztyűt, ő is jó néhány bibliai idézetet magol be, hogy a saját fegyverével vegye fel a harcot Veniaminnal és az őt istenítő tantestülettel, ám amikor ugyanolyan lelkesen és nagy tűzzel kezd szónokolni rengeteg bibliai idézettel felvértezve (a film jól mutatja, hogy az idézetek könnyen kiforgathatók és félremagyarázhatók), mint előtte a fiú, őt simán őrült hisztérikának nézik. Pedig ugyanezért a teljesítményért Veniamint piedesztálra emelték.
A Mártírok sokrétegűségét jelzi, hogy ennyi súlyos téma mellett a társadalomban rejlő erős homofóbiát és antiszemitizmust is képes bemutatni egy-egy hatásos jelenetben. Az pedig a film kegyetlenségét mutatja, hogy a végén nem ad semmiféle feloldozást vagy reménysugarat a nézőknek, sőt egy pap monológjával még azt is érzékelteti, hogy van még lejjebb, hiszen az atya arról panaszkodik, hogy mekkora baj, hogy az emberek templom helyett színházba, múzeumba meg koncertekre járnak, és ezek lettek az új templomaik…
A Mártírok január 12-től látható a hazai mozikban.
