Minden akkor kezdődött, amikor az Egyesült Államokban élő Brooke Schoenman még középiskolás volt, és részt vett egy olaszországi iskolai kiránduláson. A nagy utazásról már azzal a szilárd elhatározással tért haza, hogy egy szép napon majd útnak indul, és bejárja az egész világot.
“Pontosan emlékszem az érzésre, hogy mennyire lenyűgözött az ottaniak élete. A felismerés, hogy a világ túlsó felén egészen másmilyen a hozzám hasonló emberek élete. Más nyelvet beszéltek, és kicsit olyan volt, mintha egy másik bolygóról csöppentem volna közéjük” – emlékszik vissza Brooke kozmopolita énjének ébredésére.
Szerencsére a lelkesedését hosszú éveken át sikerült megőriznie, s ez inspirálta őt arra, hogy belevágjon élete legnagyobb kalandjába.
23 éves volt, amikor eldöntötte, hogy konkretizálja a terveit. Teljes állásban dolgozott ügyfél-szolgálatosként, de pontosan tudta, hogy ez csak egy az élete sok-sok állomása közül. Elhatározta, hogy nem fecséreli az idejét, mert belátható időn belül szeretne nekivágni a világnak. Két évet adott magának arra, hogy összespórolja a pénzt álmai utazására. Megfogadta, hogy nem fogja beérni részeredményekkel, mert nem csupán pár hetes vakációra szeretne utazni. Az volt a nagy terv, hogy legalább egy éven át utazgat majd a világban, hogy elmélyülhessen több kultúrában.
Részletes költségtervet készített, melynek lényege az volt, hogy száműzzön az életéből minden felesleges kiadást. Túlórát vállalt a munkahelyén, szinte egyáltalán nem járt szórakozni és egy részmunkaidős állást is elvállalt. Arra törekedett, hogy minden elképzelhető módon puritánabbá tegye az életét – mindezt azért, hogy az utazásra szánt célösszeget – 30 ezer dollárt – össze tudja spórolni két év alatt.
Ennyi pénzt félretenni nagyon kemény munka, de Brooke eltökélte magát. És abban a szerencsés helyzetben volt, hogy annyi időt, pénzt és energiát áldozhatott az álmára, amennyit csak tudott, nem várta otthon férj és gyerek, nem kellett azon aggódnia, hogy ki foglalkozik majd a családjával, miközben ő az álmait hajszolja.
“Volt olyan időszakom, amikor reggel fél nyolctól délután négyig dolgoztam az egyik munkahelyemen, aztán letettem a lantot, és már indultam is a másik munkahelyemre, ahol öttől este tízig pincérkedtem. Nagyon keményen kellett dolgoznom, de ismeri ezt a helyzetet mindenki, aki valamilyen cél érdekében próbál már sok pénzt félretenni.”
És Brooke kitartásának meg is lett az eredménye.
“Segített az, hogy a tervemet küldetésnek, a jövőbeli életcélomnak tekintettem. Egy olyan kalandra gyűjtöttem, amitől azt reméltem, hogy megváltoztatja majd az egész életemet. Nagyon izgalmas volt” – meséli a lány, aki útközben mindig szakított időt arra is, hogy az apró győzelmeket megünnepelje.
“Ha például észrevettem, hogy több pénz van a perselyemben, mint amennyire emlékeztem, az tökéletes alkalmat szolgáltatott az ünneplésre. Rájöttem, hogy ezeket a kis diadalokat megélni legalább olyan fontos, mint a végső célom elérése. Az elején ugyanis megvontam magamtól mindent, nem jártam sehova, nem költöttem magamra szinte semmit, és ez a szigor nagyon megviselt lelkileg. Úgyhogy időről időre engedélyeztem magamnak egy kis pénzt szórakozásra.”
Brooke másfél év alatt összesen 23 ezer dollárt tudott félretenni. És úgy döntött, hogy ennyi elég is lesz.
“Elég türelmetlen típus vagyok, és amikor már ott tartottam, hogy összejött annyi pénz, amiből már biztonságosan neki tudok vágni az útnak, úgy döntöttem, nem várok tovább.”
És az utazás csodásabban sikerült, mint Brooke álmodni merte volna. A történet 2007-ben indult, és azóta rengeteg országba eljutott. Járt önkéntes régészként Menorcán, látta a napfelkeltét a guatemalai őserdőben, kalandozott rengeteg helyen Omántól Új-Zélandig. A tapasztalatairól rendszeresen beszámolt blogján, és létrehozott egy oldalt, amely egyedül utazó nőket lát el tudnivalókkal és rengeteg tanáccsal például arról, hogy mit érdemes vinniük, és mit fölösleges – attól függően, hogy a világ mely szegletébe készülnek.
És Brooke tanácsai nemcsak azoknak lehetnek érdekesek, akik hozzá hasonlóan imádnak utazni, hanem mindenkinek, akik egy nagy célt szem előtt tartva szeretnének tudatosan élni, hogy elérjenek valamilyen vágyott állapotot – legyen szó akár egy nagyobb összeg megspórolásáról, vagy mondjuk 15 kiló fogyásról.
