Értem én, persze, hogy régebben ez egy jó közösségi móka volt, meg a fiú láthatta az ő szíve választottját meg minden, és attól nyílnak ki a virágok is, hogy locsolgatják őket, meg ki akar elhervadni… maga a népszokás is fontos, hogy megmaradjon, de a pacsulik megjelenésével ez egyre kellemetlenebbé vált.
A locsolkodást nem könnyű elviselni
Nem állítom, hogy mindenki utálja, ezért nem is nyilatkozom mások nevében. Én rühellem. A nagyszüleimnél töltött húsvétok nyilván sokat segítettek ebben: amikor kapatos vadidegen pasik öntenek le bűzös kölnijükkel, az azért, lássuk be, nem felemelő. És a mamáéknál sokan megfordultak, a férfiak piros tojást és pálinkát kaptak, a gyerekek csokit és pénzt. Rühelltem, kamaszként meg pláne. Nem állítom, hogyha életem szerelme jött volna egy vicces verssel és a kedvenc parfümömmel nyakon fújni, hogy azt utáltam volna, de ilyen sajnos nem fordult elő. És a “Térjünk vissza az eredeti hagyományokhoz és rád öntök egy vödör kútvizet!” sem dob fel, bennem van a hiba, semmi sem jó, belátom.
Aztán eltelt 10 év…
…locsolkodók nélkül, és nem bántam. Gondoltam, ha már elhervadok, akkor legalább pacsuli nélkül tegyem, és szorítottam, hogy maradjon is ez így. De rápacsáltam, mert a lányom osztálytársai vagy az egyik überlelkes anyuka kitalálta néhány éve, hogy ezt a szép és nemes hagyományt dobjuk be újra a közösbe, és a fiúk locsolják meg a lányokat. Egyetlen leánymagzatom is utálja a locsolás gondolatát is – a fiam nem kevésbé, egyébként – ezért okozott némi fejtörést, hogy hogyan bújjunk ki a megtisztelő, ám nem kívánatos látogatások alól. Végül azt mondtam, hogy mi elutazunk, ezért sajnos nem tudnak hozzánk ellátogatni a locsolók. A következő évben pedig hullabetegen feküdtünk, mindenki kidőlt a tavaszi szünetre, ezért ajtót sem nyitottunk, hiába csengettek a gyerekek. Nem vagyok rá büszke, de így történt.
Remélem, hogy idén már nem próbálkozik senki, pont elég nekem az apukám és a férjem, akik megszokásból azért öntenek ránk ezt-azt. Tavaly például némi szódát sikerült a fejemre locsolni, pedig még az ágyban feküdtem, de volt már slaggal locsolás is. Barbár megoldások ezek, kicsit sem viccesek, de azért egy évben egyszer túlélhetők. Fel a fejjel, lányok, kibírjuk idén is, ahogyan tavaly is tettük, de azért nem ártana észrevenni, hogy vannak nők, akik nem szeretik ezt a szép hagyományt.
