Évek óta csökkent Sant’Alessio lakossága, a legutóbb már csak 330 főt számláltak a faluban. Szinte kizárólag idősek lakják a települést, a fiatalok jelentős része a jobb munkalehetőségek reményében elköltözött az észak-olaszországi központokba, Milánóba vagy Torinóba. Félő volt, hogy ha ez így folytatódik, akkor a falu hamarosan teljesen kihal.
Ekkor jött a városi tanács nagy ötlete 2014-ben, hogy az üresen maradt önkormányzati lakások közül nyolcat felajánlanak 35 menekültnek a nemzeti SPRAR (a Menedékkérők és Menekültek Védelmének Rendszere) hálózat programjának részeként. Az addig hosszú hónapokig a hírhedt szicíliai Mineo túlzsúfolt menekülttáborában élő néhány család természetesen nagy örömmel fogadta a felajánlást.
Annál is inkább, mert hogy Sant’Alessio olasznyelv-órákat, orvosi ellátást, szakmai tréninget, szociális programokat – mint a kertészkedés, főzés és a táncfoglalkozások – garantál nekik. Ez egyúttal nemcsak az új lakóknak jó, de a helyieknek is, hiszen utóbbiak ezzel munkához jutnak.
A faluba egy iraki kurd család, egy kisgyerekes gambiai pár és ghánai, nigériai, mali, valamint szenegáli fiatalok költöztek, mindegyikőjük még a menekültstátuszán felül is különösen hátrányos helyzetben van. Akad köztük olyan, aki HIV-fertőzött, más cukorbetegséggel küzd, valaki az emberkereskedelem és prostitúció áldozata, és van olyan fiatal anya is az új lakók között, akinek a fiát lelőtték Líbiában, a férje pedig valószínűleg a tengerbe fúlt.
A beköltözött menekültek hálásak, amiért felkarolták őket (többségük munkát is talált a környéken), ugyanakkor a helyzet kölcsönös, már csak a jelenlétük is jót tesz a településnek. Fellendül a kis falu gazdasága annak köszönhetően, hogy az ellátásukra munkaerőt kellett mozgósítani (16 embert), ők maguk pedig a napi 45 eurós támogatásukat Sant’Alessióban költik el, tehát fogyasztanak. Ennek köszönhetően a falu kicsi szupermarkete, a gyógyszertára, orvosi rendelője és kocsmája is talán életben maradhat.
