“Elmondom név nélkül” című cikksorozatunkban egy-egy szakma szókimondó képviselője beszél a mindennapjairól, a főnökeiről, rólunk, “ügyfelekről” és bármiről, amiről olyan véleménye van, amit névvel nem vállalhat. Nem azért, mert ne lenne valós, hanem mert nagyon is az. Itt tabuk és cenzúra nélkül beszélhetnek a minket körülvevő valóság sokszor rejtett oldaláról – hiszünk benne, hogy csak így érdemes.
Te is írtál levelet?
Persze. Muszáj megtenni mindent, amit csak lehet a méltányosabb jövedelemért. Remélem, nem úgy jön le, hogy zúgolódunk. De egyre több a dolgunk, nagyobb a felelősségünk, miközben nincs megfelelő ellentételezés. Azonnal szolgáltass számadatokat, reagálj a vezetőidnek, legyél pontos, gyors, tartsd be maradéktalanul az utasításokat…
Mióta dolgozol védőnőként? Régebben jobb volt a helyzet?
Mi az egészségügyi alapellátáshoz tartozunk, önkormányzati dolgozóként tevékenykedünk. Az én pályám 2000-ben indult. Volt egy körzetem, egy iskolám és egy óvodám. Minden jelentést papíron intéztünk, postáztunk, de működött. Nem volt napi elvárás, hogy írassam alá a törzslapot, hogy igazoltassam a kismamákkal, hogy minden szükséges infót elmondtam. Kaptunk ruhapénzt, 13. havi fizetést. Most van nyolcezer cafetéria, de ez önkormányzatonként változik. Ezt a köpenyt is a saját pénzemből vettem. Kötelező a kamarai tagság, ami évi nyolc ezer forint körüli, az önkormányzat átvállalhatná, de nem teszi. E nélkül nem dolgozhatunk. 144 ezer a bruttó alapbérem tizenhét év után, ehhez jön még az, hogy térítik a buszbérlet hetven százalékát. Egyre több munkánk és egyre több kötelezettségünk van, egyre szigorúbb előírásoknak kell megfelelnünk. Eközben nem tartozunk az egészségügyi bértábla hatálya alá, más felsőfokú képesítésű egészségügyi dolgozókhoz képest jóval kevesebb pénzt kapunk. De már a közalkalmazotti bértáblában is feszültség van, a diplomás minimálbér kevesebb, mint a középfokú végzettségűeké. Most felemelték 161 ezerre, de csak a 27 éve végzettektől emelkedik az összeg. A kórházi védőnő ugyanazzal a diplomával egészségügyi dolgozó, én nem. De szociális dolgozó sem vagyok, akik szintén jobban keresnek…
Külföldre mehetnél dolgozni?
Igen, takarítónőnek. Én mondjuk szerencsére középfokon gyermekszakápoló vagyok, amit Európában elismernek. Ezen kívül a mi diplománkat csak Magyarországon ismerik el, sehol a világon nem létezik ez a szakma. A védőnői szolgálat Magyar Örökség-díjas hungarikum, amire büszkének kellene lennünk, tavaly voltunk százévesek. És ez nagyon szépen hangzik, csak ha nem jók a körülményeink, nem kapunk tisztességes fizetést, akkor ellehetetlenítik az eddig elhivatottan, lelkesen dolgozó szakemberek munkáját, mondjuk úgy, kihasználják azt, hogy olyan végzettségünk van, amit csak itthon tudunk érvényesíteni. Ráadásul nemrég meghirdették a levelező képzést. Bárki lehet védőnő, aki hatszor megjelenik hétvégenként, és nyolc félév alatt le is diplomázik. Persze azért csinálják, mert kevés a védőnő, fel akarják tornázni a számokat, és mert ágálunk a méhnyakrákszűrés ellen.
Képünk illusztráció (Fotó: MTI/Varga György)
Azt hittem, az egy sikeres program.
Ha arra gondolsz, hogy több esetet kiszűrhetünk majd, akár életeket menthetünk, ez így önmagában nyilván nagyon jól hangzik. Mi annyira nem örülünk neki, hogy kötelezővé tesznek számunkra ilyen felelősségteljes, és mondjuk ki, kifejezetten intim, kellemetlen munkát. Amikor lediplomáztam, nem arra készültem fel, hogy kacsával női lábak közt kutakodjak. Másrészt most elképzelhetetlen számomra, hogy másfél éven belül biztosítanak minden körülményt, ami kell ehhez. Nézz körül. Hová rakom a vizsgálóágyat? A hüvelyváladékot ugye nem tárolhatom egy hűtőben az oltóanyagokkal. Nyilván nem fogom egyenként postázni a levett mintát, néhány hét eltelik majd. Mire kiértékelik, mire visszajön az eredmény, akár egy-két hónap is elmegy. És ha pozitív, nekem kell közölnöm a beteggel. Már hallom a kérdéseket: “Akkor most rákos vagyok?” “Hány napom van hátra?” Miközben nekem sem lesz részletes infóm, és hivatalosan is csak annyit reagálhatok, hogy fáradjon be a kórházba az eredményével további kivizsgálásra.
A körzetben hozzád tartozó nőknek kötelezően részt kell venni a szűrésen?
Nem, elutasíthatják. Nyilatkoznak, hogy járnak nőgyógyászhoz, nem kötelező jönni hozzám. Egyébként csak háromévente kell szűrni mindenkit, holott évente ajánlott a szűrés. Nekem kell megkeresnem valahány nőt a listámból, amin kábé kétszázötvenen szerepelnek 18 és 65 év közöttiek. Amúgy meg fogadnom kell azokat, akik bejelentkeznek. Törvény írja elő, hogy 2018. december 31-ig meg kell csinálnunk a vizsgát, 2019. január elsejétől pedig el kell kezdenünk a szűrést. Arra meg nincs pénz, hogy a tanácsadó helyiséget felújíttathassuk. Nézz körül! Ezek a bútorok a hetvenes években voltak újak. A régi kartonokat, amiket ötven évre visszamenőleg meg kell őrizni, ebben az ágyneműtartós rekamiéban tartom, mert féltettem őket a padláson a nedvességtől.
Milyen képzésekre lenne szükségük a védőnőknek szerinted?
Sokaknak nagyon hiányos az informatikai tudásuk. Január elsejétől ismerkedünk az EVIR-rel, az Egységes Védőnői Informatikai Rendszerrel. Egyelőre sok a hiba, lefagy a rendszer, jelentjük, javítják, addig nem töltünk. Sok, idősebb kollégának ez probléma. Nincs meg a felhasználói szint. Úgy hogyan kezelnek bonyolultabb adatbázisokat? Elhozod státuszra a gyerekedet, és az adatai felkerülnek a rendszerbe, az úgynevezett egészségügyi felhőbe. De le is tilthatod, szülőként jogod van hozzá. Ha ez működőképes lesz egyszer, és mindenki megkapja az oktatást is hozzá, akár még hasznos is lehet. De szerintem egyelőre nagyobb gond, hogy nincs egy normális, új táplálási rendszerünk, új, egységes nevelési alapelveink, például szobatisztaságra szoktatásról, tennivalók ekcéma, hasfájás esetén, sorolhatnám estig. Ezekre kellene fókuszálni.
Melyek a leggyakoribb problémák, bizonytalanságok az anyák részéről?
A legnagyobb gond szerintem azzal van, hogy az interneten túl sok az infó, és nagy a zűrzavar. Mert mindenki szuperanyu szeretne lenni. Na de mi az elvárás, aminek meg kellene felelni? Éppen amit találok a neten? Miközben meg azt látom, hogy sokan ebből is presztízskérdést csinálnak. Hó elején még félig a váróból kiabálják be jó hangosan a legdrágább tápszer nevét, hogy a többi anyuka is hallja, hó végén meg persze csak suttogni merik, hogy írjuk fel az olcsót. Én megpróbálom rábeszélni őket, hogy a gyerekük érdekében ne váltogassanak, inkább álljanak be egy közepes árfekvésű, jó minőségűre. De ne értsd félre, a többség lelkiismeretes, jó anyuka. Inkább az elhivatottságomból adódnak a gondok. Sokan kihasználják a segítőkészségemet.
Képünk illusztráció (Fotó: MTI)
Hívogatnak éjszaka, hogy túl sokat sír a baba?
Olyan is volt, de már le vagyok halkítva este kilenc után. Olyan is, hogy kötözzem át anyuka sebes ujját, vagy írjak igazolást a banknak a család rossz helyzetéről. A múltkor valaki panaszt tett a vezető védőnőnél, hogy nem tudta követni a tanácsaimat a látogatás alkalmával. Túl sok információt kapott, ez volt a baj. A vezető védőnő szólt, hogy lassítsak, próbáljak alkalmazkodni az igényekhez. Ilyen panasz még nem volt, de a lényeg, ha túl sokat beszélsz, az sem jó. Múltkor negyed óra késéssel értem ki egy családhoz. Be sem engedtek, mondván, ne haragudjak, de nemsokára jön a vízvezeték-szerelő. Már a tanácsadóban jutott eszembe, hogy még új időpontot sem egyeztettem vele, annyira lefagytam.
Mostanában elég sok a fejtetű, azzal is küzdünk. Nem merik kezelni a családok, nem tudják, mit kell csinálni. Kihívnak az óvodába, hogy tetű van valakinél. Megyek, megnézem, jelzem, hogy két hét múlva jövök újra, de a következő héten szól a másik csoport, hogy ott is van, nézzem meg őket is. Altatásra összevonják a csoportokat, mindenki fertőződik. Azért nem mindegy, hogy húsz gyereket ellenőrzöl egyszerre, vagy végigbogarászod az egész óvodát, mert megkérnek, ha ott vagyok, nézzem már meg a többieket is. Mondjam, hogy nem??
Előfordult már a körzetedben családon belüli bántalmazás?
Sajnos igen, az anyuka gyermekágyi pszichózisban szenvedett, fojtogatta a féléves babát. Apuka semmit sem tett, a Gyerekjóléti Szolgálat munkatársa vette észre a nyomokat, ő jelentette az esetet. A nő bekerült a pszichiátriára, de két hét múlva hazaengedték. A kitétel az volt, csak az apa és egy családi barát láthatta el a fél éves babát. Minden alkalommal félve vetkőztettem le a kicsit, illetve a házba is félve mentem látogatni, mi fogad; mivel ott élt a bántalmazó is. Aztán elköltöztek, de ha jól tudom, azóta kiemelték a gyereket a családból, az anyja hétvégén láthatja. Volt olyan eset is, hogy a férj rendszeresen szexuálisan erőszakoskodott a feleségével, de a nő nem akart segítséget kérni, csak panaszkodott. Ajánlottam neki egyesületeket, mert nem akart hivatalos ügyet, bürokratikus macerát, inkább benne maradt a kapcsolatban. Alkoholista lett.
Nem lehet egyszerű nektek sem lelkileg feldolgozni az ilyen élményeket.
Hát, volt már olyan, hogy inkább bezártam a tanácsadó ajtaját, míg adminisztráltam, mert úgy éreztem, túl sok mindent tudok. Féltem. Nincs szupervízió, esetmegbeszélés, pedig ha alkalmunk lenne arra, hogy kibeszélhessük magunkból a lelki terheket, könnyebben fel tudnánk dolgozni a történteket, és a munkánk is hatékonyabb lenne.
