A Váci Fegyház és Börtönben könyvkötőnek és nyomtatványfeldolgozónak tanuló Bogdán Imre – fogvatartott – például elég nyugodtan aludt. Felkészült a gyakorlati vizsgára, “az elméletet is tudom – nagyjából”, ahogy a nyugalomról beszél, nekem sem lehet kétségem. “Tudok zárkán tanulni, kizárom a külvilágot” – mondja olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra együttérzek a zárkatársakkal, akiket Imre kizár, hogy nyugodtan tanulhasson. Bukásra nem is gondol, pedig akár utóvizsgázhatna is, az idejéből telik, miután a szabadulás várható időpontját 2020 utánra teszi.
Bogdán Imre arról beszél a záróvizsga közben, hogy neki a tanfolyam kezdetén azt mondták, ez a szakma jól fizető munkához segíti a szabad életben, és a testvérei is büszkék rá, hogy lesz egy újabb képesítése.
“Jelentkeztem, hogy ne potyára menjen az időm” – mondja az egykori ács-állványozó, aki emberölésért ül Vácott lassan hat éve, és simán megcsinálta a vizsgafeladatát, egy hamis betáblázású kötést. Akkor sem rándul meg az arca – csak az újságíróé –, amikor arról beszél, hogy a nyomdász szakmával a négy lánya majd “egy több lábon álló aput kap vissza”, ha letelik az ítélet. Bogdánnak munkasikereket, 6, 7, 8 és 15 éves lányainak pedig sok türelmet kívánunk az apa nélküli évekre.
Törekvő törzszászlós
Sütő Gábor törzszászlósban van némi drukk, amikor az OKJ-s könyvkötő és nyomtatványfeldolgozó vizsgája szünetében érdeklődünk. A Váci Fegyház és Börtön felügyelője két éve heti négy napon át tanult a szabadidejében, hogy vizsgázhasson. Ráadásul a képzésen négy kollégája mellett 18 fogvatartott is hajtott, ragasztott, tanulta a szortiment könyvkötést, hogy a készáru-expediálásról ne is beszéljünk.
A civil életben zajló oktatással szemben itt az órák végén Sütő törzszászlós utasította az “osztálytársait”, hogy kettes sorokban, nem beszélgetve induljanak, majd létszámellenőrzés után fáradjanak a zárkáikba. Furcsa helyzet, hogyan lesz egy időre az alá-fölérendeltségből együttműködő viszony.
Megoldottuk, össze tudtunk velük dolgozni, de barátok nem lettünk.
A fiatal felügyelő egyébként nem máshol akarja a szerzett tudását kamatoztatni, csupán érteni akar ahhoz, amit felügyelete alatt a fogvatartottak csinálnak. Mivel Vácon van cipő- és labdavarrás, azokhoz is ért, bár nincs róla papírja.
Vácon rengeteg a munka
Szakolczai Lóránt ezredes, a váci börtönmunkákat irányító Duna-Mix Kft. ügyvezetője is azt erősíti meg, hogy az üzemekben dolgozó felügyelők feladata kettős: a rendfenntartáson túl a szakmai irányítást is végzik.
Nem kis munka ez abban a nyomdában, ahol évente 5-600 tonna papír fogy, és évi 600 millió forintnál is nagyobb áruérték távozik a kapun. Nem csak nyomdászok dolgoznak Vácon, a Duna-Mix 430 fogvatartottjából 180-an szabják-varrják a rendőrök, tűzoltók, katasztrófavédők és természetesen a bv-sek egyenruháit, de készülnek itt labdák, mezek is.
Az ezredes elmondta, hogy a mostani nyomdász OKJ-s tanfolyamot kimondottan a törekvő és jó magaviseletű fogvatartottaknak szervezték. Korábban elvárás volt az érettségi is, de úgy nem lett volna meg a létszám, ezért úgy alakították át a tanfolyamot, hogy már 8 általánossal is kezdeni lehessen.
Fenyő Ildikó őrnagy, aki az oktatást szervezte, említ még egy feltételt, az egészségügyi alkalmasságot: a nyomdatérben sok a veszélyes eszköz, egy kis kilengés sem megengedett. Gépek tekintetében a Duna partján álló börtön kft.-je a hazai nyomdák közepes méretű tagjai közé tartozik, a sok régi, de kifogástalan gép mellett ott sorakoznak a modern, digitális nyomdagépek, sokszorosítók is.
Újabban nemcsak a teljes rendészeti állomány papírigényét elégítik ki, de rengeteg, közforgalomban kapható irodaszer is készül Vácott.
Egy elkésett Biblia-ragasztás
Molnár Sándorért – szintén fogvatartott – élettársa és nyolcéves kisfia szorít otthonról, de drukkolnak zárkatársai is. A börtönben megtért férfi ugyanis a váci börtön APAC-körletének lakója, ahová csak olyan rabok kerülhetnek, akiknek fontos a hitélet, és megtartják a körlet szigorú szabályait, rendet tartanak, még a káromkodást sem tűrik meg.
Pedig Sándor nem volt mindig ennyire együttműködő, a rablásért és “életellenes dolgokért” öt éve börtönben lévő férfi még sokáig ül, ráadásul már nem először bukott be. Szerencséjére Vácott a nyomdába küldték dolgozni, ami rögtön értelmet adott az életének. “Bejött, célom van vele, egyszer majd a fiamat is be akarom vezetni a nyomdászatba” – mondja, majd hozzáteszi, hogy szerinte mindennek az alapja, ha az ember jól végzi a munkáját, ő pedig hasznos tagja szeretne végre lenni a társadalomnak.
Sándor fontosnak tartja, hogy komolyan vegyem a szavait, ezért kis tépelődés után kiböki, miért is akkora lehetőség neki ez a tanfolyam:
Anyámnak volt egy rongyosra olvasott Bibliája, mindig kérlelt, hogy csináljam meg, de nem tudtam megragasztani. Most képes vagyok rá, csak már nem él az édesanyám.
A vizsga egyébként minden próbálkozónak sikerült.