Kötelező nyelvvizsga a felvételihez: áldás vagy átok?

A diplomaszerzés régóta nyelvvizsgához kötött, de 2020 után már csak az jelentkezhet felsőoktatási intézménybe, akinek eleve van középfokú (B2) nyelvvizsgája vagy eredményes emelt szintű érettségije.

A változtatás számos kérdést vet fel:

–          Jó-e, ha pluszteher nehezedik a középiskolásokra?

–          Biztosítja-e a jelenlegi állami oktatás a középfokú nyelvtudás megszerzéséhez a feltételeket?

–          Ha nem, mi lesz azokkal a diákokkal, akiknek a családja nem tudja megengedni a magántanárt?

Székely László ombudsman 2017. év eleji állásfoglalása szerint a feltételt kellő előkészítés nélkül írták elő. Szerinte a vidéki középiskolások esélyei romlanak, miközben a jobb egzisztenciális hátterű családok gyermekei könnyen jutnak majd külön nyelvvizsgához, ami miatt sérül a felsőoktatáshoz való hozzáférés joga és az esélyegyenlőség.

Tények:

Az Európai Bizottság legutóbbi felmérése szerint Magyarországon a felnőtt lakosság mindössze 37 százaléka beszél egy idegen nyelvet (szemben az EU 66 százalékos átlagával).

Az általános iskolákban a nyolcadikosok alig fele éri el a tantervben előírt A2 szintet (alapfokú nyelvtudás), vagyis a középiskolában lényegében elölről kezdi a tanulást.

A főiskolára, egyetemre felvett diákok körülbelül felének van középfokú nyelvvizsgája. Azon érettségiző diákok közül, akik nem emelt szintű idegen nyelvi képzésben tanulnak, csak nagyon kevesen (7,5 százalék) tesznek középfokú nyelvvizsgát.

Legnagyobb számban a közép-magyarországi régióból tanulnak tovább. Itt, valamint Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb a nyelvvizsgát megszerző diákok aránya is. A legrosszabb statisztikát a dél-dunántúli, valamint a dél-alföldi régiók hozzák.
 
„Az elvvel és a céllal egyetértünk, a jelenlegi helyzet ugyanis tarthatatlan és pazarló – mondta el az NLCafé-nak Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. – Évente ugyanis több tízezer diák sétál ki a felsőoktatási intézményekből úgy, hogy alacsonyabb a nyelvtudása, mint közvetlenül az érettségi után. A baj az, hogy megfelelő reformok nélkül a hazai idegennyelv-oktatás 2020 után csak tovább fogja növelni az esélyegyenlőtlenségeket. Azok az iskolák ugyanis, amelyekbe a hátrányos helyzetű diákok bekerülnek, meg sem célozzák a középfokú nyelvtudást.”

A kérdés tehát az, hogy amennyiben rendszerszinten nem változtatnak a jelenlegi idegennyelv-oktatáson, a diákok hány százaléka tudja majd letenni a középfokú nyelvvizsgát 2020-ban.  

Egy idegen nyelvből a diákoknak az érettségiig legalább 960 kontakt órájuk van. Minimális otthoni készülési időt hozzáadva ebből könnyen 1200 óra lesz. Egy idegen nyelv középszintű elsajátításához 4-600 óra szükséges, igaz, nem feltétlenül húszfős csoportokban – mondják az általunk megkérdezett szakemberek. Így vagy úgy, 1200 óra alatt legalább egy nyelvből illene megszerezni a középszintű tudást.

Miért nem sikerül ez ma a diákok felének?

Rozgonyi Zoltán szerint a baj az, hogy – bár a szakmán belül mindenkinek markáns véleménye van arról, mi is a baj a hazai nyelvoktatással –, a fő okokkal kapcsolatban nincs egyetértés. „Tudjuk, hogy a tanárok nyelvtudása és módszertani felkészültsége kiegyensúlyozatlan, bár nem jobban, mint más európai országokban. Lehetne kisebb csoportokban tanítani,  jobban differenciálni a diákok közt, de nem egyértelmű, hogy elsősorban ez okozza-e a problémát. A legutolsó kutatás 2006-ban készült…”

Nem tudni tehát, hogy egy diák átlagosan hányszor kezdi újra egy-egy idegen nyelv tanulását. Nem tudni, hogy átlagosan hány tanár váltja egymást egy osztályban, és azt sem, hogy milyen módszertani eszközöket használnak, vagy hogy milyen a helyettesítés színvonala. Nincsenek adatok arról sem, hogy hány diák felkészülését segíti magántanár.

 „Amit biztosan tudunk, az az, hogy a magasabb iskolai végzettségű és/vagy tehetősebb szülők gyerekei nagyobb eséllyel szerzik meg a középszintű, felsőszintű nyelvtudást – mondja Rozgonyi Zoltán. – Valószínűsítjük azt is, hogy előnyben vannak azok az iskolák, ahol folyamatos a szakmai együttműködés a tanárok között, ahol pezsgő szakmai élet van. De önmagában egyik sem lehet magyarázat arra, miért nem tud megtanulni a diákok fele egyetlen idegen nyelvet sem az érettségire.”

2018-tól 35 éves korig ingyenes lesz az első komplex középfokú, illetve felsőfokú nyelvvizsga.
De mit mondanak erről a gyakorló középiskolai tanárok?

„Jónak tartom a változást, mert akár a tanulásra, akár a munkavégzésre, akár az Európai Unióra gondolok, ma már fontos, hogy mindenki legalább egy idegen nyelvet beszéljen – mondja Hanna, egy budapesti nyolcosztályos gimnázium német szakos tanára. – Ugyanakkor tartok tőle, mert már így is elég sok teher van a diákok vállán.”

Hanna szerint ez a szabályozás akkor vezethet sikerhez, ha azonos feltételeket biztosítanak az ország összes általános és középiskolájában. „Nálunk viszonylag jók a feltételek, magától értetődő például a fénymásolás, rendelkezésünkre állnak idegen nyelvű kiadványok, filmek, ráadásul rendszeresen járunk külföldre a diákokkal különböző cserediákprogramokra. Valószínűleg nincs így mindenhol az országban.”

A nyelvvizsga megszerzése az ő diákjaik többségének eddig sem jelentett problémát, sőt, sokan a felsőfokú szintig is eljutnak az első idegen nyelvből. „Néhányan magántanárhoz járnak, de a motivált, szorgalmas diákok fel tudnak készülni a nyelvvizsgára iskolai keretek között is. Ugyanakkor… nyelvet elsősorban nem azért kéne tanulni, hogy legyen róla egy bizonyítványom, utána pedig hagyjam a tudást elsorvadni.”

Hanna szerint jó lenne magasabb óraszámban tanítani (heti három helyett négy-öt órában), de ami mindennél fontosabb, hogy az akár a huszonegy főt is elérő csoportlétszám a felére csökkenjen. „A legeslegjobb megoldás az lenne, ha a gyerekek nem korosztályuk szerint, hanem kizárólag a nyelvi szintjeik alapján lennének beosztva egy-egy csoportba, de ez eléggé kivitelezhetetlennek tűnik az órarendek miatt.”

„Olyan ez, mint amikor a mindennapos testnevelést bevezették!”

Szintén a csoportlétszámot tartja a legnagyobb problémának Mária, aki egy vidéki közgazdasági szakközépiskolában tanít angolt. A létszám náluk is 18-21 fő. „Ez azért is jelent szinte megoldhatatlan problémát, mert hatalmas különbségekkel jönnek a gyerekek. Ami a beszédkészség fejlesztését illeti, nem marad más, mint a páros munka, gyakran cserélt párokkal. Ezzel egyrészt az a baj, hogy nem könnyű rávenni a gyerekeket arra, hogy végig angolul beszéljenek, másrészt a domináns diákok elnyomják az úgynevezett gyengébbeket. Amikor a téli időszakban néha csak tízen vannak a gyerekek, azonnal azt érzem, hogy bámulatos tempóban haladunk. Mindenkire jut valamennyi figyelmem, mindenkitől meg tudok hallgatni jó pár mondatot.”

Egyetért budapesti kollégájával abban is, hogy a diákok már így is nagyon leterheltek. „A mi iskolánkban van olyan osztály, ahol heti 35-36 órájuk van. Ha ehhez mindössze napi két óra tanulást veszünk, akkor is heti 45-46 óra lesz belőle, és akkor még nem jártak semmilyen különórára. E mellé kellene még a középfokú vizsgára készülniük.”

A számokról Mária azt mondja, a nyelvi előkészítő osztályokban, ahol a nulladik évben heti 18 óra idegennyelv van, a diákok hetven százaléka szerzi meg a középfokú nyelvvizsgát az érettségi előtt. A „sima” osztályokban átlagosan öten-tízen, pedig az elvárás a vezetőség részéről minimum ötven százalék lenne. „Maga a kezdeményezés jó, de egyelőre nem adott hozzá mindenhol a háttér. Valahogy ahhoz hasonló ez, mint amikor bevezették a kötelező, mindennapos testnevelést úgy, hogy egyetlen új tornaterem sem épült.”

„Mindenki nyerni fog vele!”

Lényegesen optimistábban látja a helyzetet Kinga, egy vidéki szakgimnázium nyelvtanára. „Az új követelmény bevezetése már nagyon időszerű volt a nyelvoktatásban. Véleményem szerint mindenki nyerni fog vele, beleértve azokat, akik nem elitiskolákban tanulnak. Az iskolák rá lesznek kényszerítve, hogy megteremtsék a feltételeket, a diákokat pedig tervezésre és az erőforrásaik hatékonyabb kihasználására sarkallja. A tanulók jelentős része eddig csak elodázta a nyelvvizsgát, nem vette komolyan a tanulást. Márpedig a nyelvtanítást nem az egyetemektől kell várni. Az ő dolguk a finomhangolás, a szaknyelvi ismeretek átadása.”

Kinga egyetért abban a kollégáival, hogy mindennek meghatározott személyi és tárgyi feltételei vannak. „Kizsigerelt tanároktól nem lehet csodát várni. Márpedig többségük 25 órát tanít hetente, mellette legalább 15 órát tölt el a készüléssel, adminisztrációval, dolgozatok javításával, ehhez jönnek az egyéb iskolai teendők (értekezletek, helyettesítések), és akkor még nem beszéltünk a tanárok önképzéséről.” Azt mondja, tárgyi feltételek is hiányoznak: „Interaktív táblákra mindennél nagyobb szükség lenne. Rengeteg digitális tananyag elérhető régóta, és hát ezt a korosztályt máshogy motiválni hosszú távon nemigen lehet.”