Áron egy szerencsétlen véletlen folytán szökött meg gazdái egy barátjának felügyelete alól még október elsején. A kutya Zuglóból, a Róna utcából oldott kereket, és az elkövetkezendő pár napban csak futott-futott kerületeken át. Tulajdonosai a Facebookon kértek segítséget a kiskutya megtalálásához, és időről időre friss térképen is jelezték, hol látták felbukkanni legutóbb a sokkos állapotban cirkáló jószágot.
Akinek van háziállata, az biztosan könnyedén át tudja érezni a kétségbeesett gazdik helyzetét, akik majdnem egy teljes héten át próbálták becserkészni elkóborolt kis családtagjukat. Napról napra egyre többen csatlakoztak az Áront keresők Facebook-csoportjához, és a kommentek tanúsága szerint a végén már ezrek várták lélegzetvisszafojtva a friss fejleményeket Hollandiától Debrecenig, és leginkább persze a hírt, hogy gazdája végre újra magához ölelhette a háromlábú futóbajnokot.
Személy szerint én is teljesen rácsúsztam a gazdi oldalára. Óránként nézegettem a friss hozzászólásokat, hátha megtudok valami újat, vagy esetleg be tudok kapcsolódni valahogy a keresésbe. Pénteken, amikor vonattal tartottam hazafelé Dunakeszire, szorongva bámultam a sínek mentén a bozótost, hiszen tudtam, hogy legutóbb valahol ott látták felbukkanni Áront, és igyekeztem elhessegetni a gondolatot, hogy a nagy hajsza közepette akár a vonat felé is vehette az irányt…
Másnap épp bevásárlásból tartottunk hazafelé, amikor – aznap cirka tizedszer – megint megnéztem, hogy áll a keresés, és boldogan visítottam fel, amikor egy kommentből világosan kiderült: megvan a kutya! Azt a virtuális örömujjongást, ami a jó hír bejelentését követte, nehéz szavakba önteni. Azt mondanám, akinek rossz napja van, pillantson rá a kiskutya megtalálásáról szóló poszthoz érkezett hozzászólásokra. Garantálom, hogy visszaadja az emberiségbe és a közösségi médiába vetett hitét mindenkinek.
Vasárnap aztán gazdája részletesen leírta, hogyan sikerült végül becserkészni Áront. A legmeghatóbb részt idéznénk:
Tegnap már reggel feltűnt, ahogyan kiértünk a 15. kerület Szilas-patak felé eső fás, erdős területére. Különböző szagmintákat helyeztünk el ott előző este, illetve némi élelmet. Szerencsére ott maradt, és elkezdett keresni a szagok alapján minket. Délután is többször felbukkant, és úgy tűnt, hogy megismeri az erdőben hagyott autót is. De nagyon óvatosnak kellett lenni, hiszen ha ismét elijesztjük, akkor ki tudja, hol áll meg. Közel az M3-as, Dunakeszi és a pusztaság…
Az autóban ültem nyitott ajtóval az erdő közepén. Egy idő elteltével ismét felbukkant, és elkezdett figyelni. Muszáj volt látnom a szemét, hogy még mindig az előző napok félelme/őrülete vagy már a nyugodtság van benne. Nyugodtnak tűnt. Szokásos módon kezdtem el hívni az autóból (Áron nagyon szeret utazni). Elindult félszegen felém, de láttam hogy nem biztos benne, hogy kit és mit lát. Ismét hívtam, de ekkor már nyugodtan és erélyesen, ahogyan a hétköznapokon is. Egyszer csak beugrott az autóba, megszagolt, és utána féktelen örömben tört ki. Gyakorlatilag a kis teste ellenére bepréselt az ülésbe, és összeugrálta a műszerfalat. Egy pillanat alatt visszatért az összes emléke! Hihetetlenül boldog volt!
Ezt tényleg nem lehet leírni, hogy milyen jelenet volt, és mennyire örültünk egymásnak!
A Noizz.hu hétfői cikkéből pedig az is kiderült, hogy Áron megtalálásában hatalmas része volt Kovács Tímeának és nyomkövető kutyájának, Deminek. Ők az ország egyetlen olyan profi nyomkövető párosa, akik képesek eltűnt állatok felkutatásában is segíteni. Demi elképesztő pontossággal követte napokon át Áron nyomait, és végül ő vezette el a keresőcsapatot arra a helyre is, ahol sikerült a kutyát megtalálni.
A magunk részéről pedig hadd mondjuk azt, hogy Áron története a legjobb dolog, ami az elmúlt időszakban a Facebookon történt. Olyan hatalmas összefogás alakult a kiskutya megtalálásáért, amilyet régen nem láttunk. Kívülállóként is egészen megható volt látni a szurkolást, a biztatást, a sok pozitív energiával telt üzenetet, amit a gazdiknak küldtek az állatbarátok.
És hogy a történetnek hosszú távon is legyen haszna, az Áront keresők zárt csoportját nyilvánossá tették, és létrehozták belőle az eltűnt házi kedvencek felkutatására szolgáló Ments meg! csoportot. A hétvégén már Áron több szökevény kollégája is hazakerült ennek a spontán alakult, pillanatok alatt csaknem kétezer fősre duzzadt közösségnek hála.
Aki pedig szeretné követni Áron életét a jövőben is, az itt megteheti. Kívánjuk neki és gazdáinak, hogy a múlt hetihez hasonló izgalmakban soha többé ne legyen részük.
