Bár 1982-es születésű vagyok, a rádió aranykoráról lemaradtam, nagyszüleimnek és szüleimnek hála mégis kaphattam egy kis ízelítőt abból, milyen volt az élet a televízió térhódítása előtt. Falusi házikójukban két rádió üzemelt: egy komoly darab a nappaliban és egy kis hordozható a nagypapám műhelyében, szünet nélkül ontották magukból a ropogós dallamokat. Mindig, amikor nagyszüleim házára gondolok, nemcsak a vaníliás kifli illatát érzem, de a Bartók Rádió klasszikusai is emlékeimben visszhangoznak, és megelevenedik a kép, ahogy az egész család körbeüli a „fadobozt”, és míves ritmusok felett köszön el a naptól. Ezek a képkockák jöttek elő újra, mikor megtaláltam azokat a régi fotókat, amik az 1920-as 1950-es években készültek.
forrás: Vintage Everyday
