Ők adják vissza a beteg gyerekek hitét – akcióban a KórházSuli kommandó

Aki töltött már el hosszú időt kórházban, az tudja, milyen embert próbáló feladat ez egy felnőtt számára is. Mit érezhet akkor egy gyerek, aki kiszakad a megszokott környezetből, távol kerül a családtól, a barátoktól, és az eseménydús hétköznapok helyett egyszer csak belecsöppen a kórházi lét monotóniájába? Ilyenkor még a tanulás, vagy akár egy fizikadolgozat is mindennél jobb dolognak tűnik, és egyúttal elérhetetlen messzeségbe kerül. Épp ezért van nagy szükség valakire, valakikre, akik ebben a helyzetben reményt tudnak adni. Többek között ezért is jött létre a KórházSuli, melynek fiatal önkéntesei kortársaikon segítenek.

Ki törődik a betegség miatt magántanulókká váló gyerekekkel?

Tóthné Almássy Monika 15 éve kezdett el kórházpedagógusként dolgozni a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán. Belülről látta a rendszer hibáit és hiányosságait, azt hogy országszerte kevés a szakember, nincs kórházpedagógus-képzés, és úgy általában, meglehetősen marginális területként tekint erre mindenki. Az anyaiskolák sincsenek igazán képben, mit is kellene tenniük, ha egy gyermek, betegség miatt tartósan kimarad az iskolából. A törvény heti 10 órát ír elő, amit ezeknek a gyerekeknek biztosítani kellene, például úgy, hogy az iskolából kijárnak hozzájuk a tanárok. De ez nem nagyon nem működik. Pedig ezeknek a gyerekeknek nagyon fontos lenne, hogy érezzék a törődést, és azt, hogy visszavárják őket. Csak tavaly több mint 1500 gyermek kényszerült magántanulói státuszba betegsége miatt.

Almássy Monika (Fotó: Eötvös Média)

„A beteg gyermekeknek is alapvető érdeke és a joga, hogy a gyógyulásuk alatt is állapotuknak és képességeiknek megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljenek. Ennek ellenére hazánkban az otthon gyógyuló, magántanulói státuszban lévő gyermekek helyzete – a törvényi szabályozás ellenére – teljesen megoldatlan.” Monika az Európai Kórházpedagógus Szövetség vezetőségi tagja, így rálátása van arra is, hogy külföldön mindez hogyan működik. Németországban például a gyermekpszichiátriák szerves része az ott működő kórháziskola, Hollandiában az anyaiskolából kijáró tanárokkal és önkéntes felnőttek bevonásával igyekeznek biztosítani az otthoni tanulást, Bécsben a kórházpedagógusok járnak ki az otthon gyógyuló gyerekekhez. Ehhez képest itthon alig ötven kórházpedagógus van csak, akiknek fele Budapesten dolgozik, vidéken pedig főleg az onkológiai centrumokban vannak jelen. „Fontos lenne annak meghatározása, hogy hol kezdődik és hol ér véget a kórházpedagógus feladata – mondja Monika. – Milyen mérföldkövek letételével, meddig kell kísérnie a beteg gyerek útját az oktatási rehabilitációs folyamatban. Emellett – mivel a betegágyak mellett fokozott pszichés terhelésnek vagyunk kitéve – elengedhetetlen lenne a rendszeres szupervízió.”

Egy kedves kommandó

Tavaly a KórházSuli 300 önkéntese több mint 80 beteg gyereknek segített. A fővárosi középiskolák mellett már vidékről, például Miskolcról, Agárdról vagy Tiszaföldvárról is bekapcsolódtak a programba. Az idei tanévnyitón közel 150 középiskolás és egyetemista vett részt, többségük most szeretne önkéntesként a programhoz csatlakozni. Hogy miért? Leginkább azért, hogy segítsenek. Van, aki közeli családtagja vagy barátja példáját látva döntött úgy, hogy segíteni  szeretne, más  arra is kíváncsi, mit hoz majd ki belőle ez a helyzet, és reméli, a tapasztalatok az ő személyes fejlődéséhez is hozzájárulnak majd.

KórházSuli kommandó (Fotó: Eötvös Média)

A budapesti Eötvös József Gimnázium nemcsak az ország egyik legjobb gimnáziuma, de a KórházSuli egyik bázisa is. Az iskola tizedikes diákjai rutinos segítők, Berczelédi Réka biológia-kémia szakos tanárnő, a KórházsSuli egyik alapítójának vezetésével már évek óta önkénteskednek. Ők a KórházSuli Kommandó tagjai, akik a mostani tanévnyitó lebonyolításában is oroszlánrészt vállaltak, emellett rendszeresen járnak más iskolákba is, hogy önkénteseket toborozzanak. A kommandó tagjai meglepő bölcsességgel mesélnek tapasztalataikról. Van, aki már hetedikes korában alsósoknak fejlesztett környezetismeret tanagyagot, egy másik lány pedig arról mesél, az önkéntesként szerzett tapasztalatai miatt fontolgatja, hogy valamilyen segítő szakmában, például kórházpedagógusként vagy pszichológusként tanuljon majd tovább.

Sajnálat helyett valódi elvárások

Az évnyitó egyik előadója, dr. Paraicz Éva, a Bethesda kórház főorvosa előadásában remekül foglalta össze a KórházSuli lényegét.

Az orvosok munkája a betegségről szól, de a segítők azok, akik visszaadják a hitet, a hitet abban, hogy vissza lehet térni a normális kerékvágásba. Mert  lehet, hogy ezek a gyerekek korábban utáltak tanulni, de most pont a tanulás az, ami el fogja velük hitetni, hogy vannak feladataik az életben.

Épp ezért azt tanácsolja a leendő önkénteseknek, hogy ne a sajnálatot lássák rajtuk a segítettek, hanem legyenek velük szemben valódi elvárásaik.

A beteg gyerekek akkor kezdik elhinni, hogy velük minden rendben lesz, amikor úgy viszonyulnak hozzájuk, ahogy korábban is.

A KórházSuli alapítói az önkéntesekre is nagyon odafigyelnek. A gimnazisták például nem találkoznak személyesen a segítettekkel, mert túl nagy lelki terhet jelentene számukra, hogy egy súlyos beteg kortársuk szenvedését lássák.

Az önkénteskedés előkészítésének egyik fontos programpontja az érzékenyítés, mely során az önkénteseket irányított beszélgetésen keresztül készítik fel a rájuk váró feladatokra.

Csoda, hogy saját lábán be tudott menni a kórházba – cukorbeteg gyerekek szülei mesélnek

Az érintett családokon és barátokon kívül valószínűleg kevesen gondolnak abba bele, mit is jelent egy gyerek számára, ha tartósan kórházba vagy otthoni kezelésre szorul. Mit éreznek ezek a gyerekek ilyenkor? – teszi fel a kérdést Monika az évnyitó konferencia egyik kiscsoportos foglalkozásán a teremben körben ülő fiataloknak. Magányt, elszigetelődést, bizonytalanságot – gyülekeznek a feliratok a táblán. Monikától megtudjuk azt is, hogy ezek a gyerekek gyakran magukat tartják hibásnak a történtekért, és azon gondolkodnak, vajon mit rontottak el, mit csináltak másképp, hogy ez a betegség épp az ő életüket tette egy csapásra tönkre.

„Szent órák” Skype-on

Az önkéntesség bizony komoly felelősséggel is jár, ugyanis a segített gyerekek számára a betegség idején ezek a skype-os órák és a rendszeresen érkező tananyagok jelentenek biztos pontot az életükben, és egy erős kapcsot a külvilághoz. Az egyik egyetemista fiú, Tamás, egy kamasz tanítványáról, Robiról mesélt, akit kémiából készített fel a középiskolai felvételire. Ahogy Robi édesanyjától később megtudta, tanítványa a skype-os órák előtt mindig rendet rakott az asztalán, és megkérte a családtagokat, hogy az óra alatt semmiképpen se zavarják, ahogy édesanyja mesélte, ezek „szent órák” voltak fia számára.

A KórházSuli egyik önkéntese gitárórát tart skype-on (Fotó: Eötvös Média)

Dávid, az Eötvös Gimnázium tizedikes tanulója ma már önkéntesként segít, korábban azonban maga is hosszú időt töltött kórházban. „Van olyan időszak, mikor egy-két vizsgálaton kívül, nem történik semmi. Ilyenkor a monotonitást esetleg csak a tévé törheti meg. Máskor a bizonytalanság a nehéz, mikor az egymást követő vizsgálatok ellenére sem derül ki, mi okozza a betegséget. Ilyenkor a biztos pontok nagyon sokat tudnak segíteni.”

A betegség előtt sok diák nem szeret tanulni, utána azonban nincs más vágya, csak az, hogy mehessen végre iskolába.

Dávid maga is készít digitális tananyagot, ő és társa egyik minta tananyagán keresztül számunkra is világossá vált, mitől is olyan szuper ez az egész kezdeményezés. Dávidék egy tizedikes fiú számára készítettek fizika tananyagot a hőtágulásról. Egy átlag diák számára valószínűleg kevés ennél unalmasabb lecke van, de nem Dávidék megközelítésében, akik a száraz tankönyvi szöveg helyett, számos személyes és sokszor vicces hozzászólással, képekkel, gifekkel, érdekes, kreatív feladatokkal színesítették az anyagot. Persze úgy, hogy mindez nem menjen a tudás átadásának rovására.

A KórházSuli alapítóinak egyik fontos célja, hogy személyre szabott tananyagok készüljenek. Ha például az egyik segített korábban szeretett táncolni, vagy imádja Piszkos Fredet, akkor ezeket megpróbálják beépíteni a neki szóló leckékbe. Mert, ahogy az egyik előadó is mondta, akkor jó a tananyag, ha élet van benne.

Nemcsak adnak, kapnak is

Az önkéntesek nemcsak adnak, de ők maguk is sokat kapnak ettől a programtól. Például életre szóló tapasztalatokat. Szociálisan érzékenyebbek lesznek, más szemszögből is képesek lesznek a saját életükre tekinteni, jobban fogják értékelni a hétköznapi örömöket, és megtanulják, hogy az élet legnagyobb problémája nem az, hogy fizikadogát kell írni. Tapasztalatokat szereznek abban is, hogyan lehet csapatban együtt működni. Egy-egy gyerek tananyagát ugyanis rendszerint kisebb, néhány fős csoportok készítik el, akiket egy mentor tanár is segít. Az önkéntesek fontos tudást kapnak a ma rohamtempóban fejlődő e-learning területén is. Az általuk készített digitális tananyagokat ugyanis egy olyan platformon, a Moodle-rendszeren keresztül készítik el, melynek ma szerte a világban már 115 millió felhasználója van. A digitális tananyagfejlesztésre ráadásul nagy a kereslet, így ezek a fiatalok egy piacképes munka alapjait tanulhatják meg azáltal, hogy másoknak is segítenek.

KórházSulis önkéntesek tananyagot állítanak össze (Fotó: Eötvös Média)

Az önkéntesek a KórházSulihoz való csatlakozásukkal egy közösség részévé is válnak. Az év során rendszeresen vannak találkozók, továbbképzések, jótékonysági futáson vesznek részt, az évet pedig egy közös kiállítással zárják, melyen a segítettek és a segítők ugyanazt a megadott témát dolgozzák fel alkotásaikban.

Monika, a KórházSuli lelke és mozgatója, ma már főállásban az alapítvánnyal foglalkozik, mely egyelőre szponzorok támogatásának köszönhetően tud működni. Nagyon sok tervük van, most az egyik legfontosabb, hogy az anyaiskolákat bevonják a munkájukba, és velük együttműködve segítség a beteg gyerekeket. Monika az alapítvány miatt már nem dolgozik kórházpedagógusként, de hetente egyszer, önkéntesként továbbra is bejár az onkológiai osztályra, mert, mint mondja, a lelke egy része ott maradt.