Az emberi maradványok lúgos hidrolízisét a katolikus egyház nem támogatja, mert szerinte nem tiszteli eléggé az emberi test halál utáni méltóságát. A vízhamvasztásnak is nevezett eljárás lényege az, hogy a holttest egy fémdobozba kerül, és azt beleengedik egy vízzel telt tartályba. Abban kering egy magas nyomású, 160°C-os, lúgos folyadék, amely lebontja a szöveteket, nagyjából 4-5 óra alatt. A megmaradó csontokat kiszárítás és porlasztás után egy urnába helyezik. A folyékony hamvasztás villamosenergia-felhasználása egynegyede a láng alapú hamvasztásnak.
A temetkezési szakemberek szerint egy átlagos hamvasztásnál száz köbméter földgáz is elfogy, és több mint 200 féle környezetszennyező gáz szabadul fel az égés során. A krematóriumok nagyon sok szén-dioxidot termelnek, ami üvegházhatású gáz, így hozzájárul a globális felmelegedéshez. Így a hagyományos koporsós temetés és a krematóriumi hamvasztás mellett ez lehet a harmadik olyan módszer, amely még környezetbarát is.
Ha valakit eltemetnek, nemcsak a hamvait fogadja be a föld, hanem a balzsamozás mérgező anyagait is, továbbá a fémet, a betont, a koporsót bélelő szövetet és egyéb, környezetre ártalmas anyagokat. Arról nem is beszélve, hogy a tradicionális koporsós temetés helyigényes, és a szabad kapacitás véges. Ezért is szólhat sok érv az új temetkezési alternatíva mellett.
