A földrajzi viszonyok és az időjárás is a péntek esti diáktüntetés résztvevői ellen szervezkedett: a szervezők három sarokkal arrébb irányították a Kossuth térre érkező ezreket, az eső pedig pont kezdésre eredt el. A diákok megérkeztek, az eső öt órára elállt, a demonstráció pedig sikeres volt: több ezer gimnazista és felnőtt töltötte meg az Alkotmány utcát. A tavalyi tüntetéssorozaton, illetve a CEU-botrány kapcsán hallhattuk már a pedagógusok és a diákok hangját, ez az esemény volt azonban az első, amelyet kifejezetten gimnazisták szerveztek gimnazistáknak és gimnazistákról – illetve arról, ahogy a hatalom az útjukba áll.
Fotók: Neményi Márton
Akad szervező, aki nemrég volt 14 éves. „A történet úgy indult, hogy egyre többen szóltak hozzá az oktatáshoz az erre a célra indított Facebook-oldalon – nyilatkozta az NLCafénak a kezdetekről Bognár András, a tüntetés egyik fő szervezője, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium tizenegyedikes diákja. – Hamar kiderült, hogy érdemes összegyűjteni a véleményeket. Eddig is folyamatosan téma volt az iskolában az oktatás válsága, például egy-egy rosszul sikerült óra után. Feltettük magunknak a kérdést: ez biztosan a tanárok hibája?”
Amikor felkérték a tanárokat és szülőket, hogy mondjanak beszédet, jelentős hányaduk visszautasította a szereplést. „A tanárok elmondták, hogy korábbi szerepvállalásaik miatt elővették őket az igazgatók – folytatta Bognár. – Ha valakinek ezen múlik az egzisztenciája, érthető a félelme. Ugyanakkor nonszensz 2018-ban egy olyan országban élni, ahol a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága nem evidencia.” A szülők között is előfordult ugyanez a jelenség, ők azonban egységesebben kiálltak a diákok kezdeményezése mellett. „Suli után családokhoz járok angolt tanítani gyerekeknek.
Az összes szülő, akivel találkozom, komolyan aggódik a gyereke tanulmányai miatt.
Épp ezért bízom benne, hogy a társadalom megérti, nekünk nem az az egyetlen dolgunk, hogy csendben bejárjunk az iskolába, majd leüljünk otthon tanulni. Nem szeretnénk csendben lenni, és nagyon nem szeretnénk, ha mások mondanák meg, hogy mit gondoljunk a jövőnkről.”
A Facebook-eseményen 15 ezren jelezték, hogy biztosan részt vesznek, és 40 ezren fejezték ki szimpátiájukat. A megjelent 2-3 ezer fő ehhez képest csalódásnak is tűnhet, ám az Alkotmány utcában felszabadult energiák magukért beszéltek. Ott jártunk, és összegyűjtöttünk tizenöt nagyon fontos mondatot. A szónokokat idézzük, illetve a diákság kiáltványának pontjait – felváltva. Fotó is jár mindegyikhez. Íme, ezt gondolja az ország jövője az ország jelenéről.
Neveljenek az iskolában elméleti és gyakorlati módon is kritikus gondolkodásra és felelős állampolgárságra!
Kettő darab ösztöndíjas évfolyamtársam van. Kettő. Sokakat a szülők finanszíroznak, sokan diákhitelesek, én is. 2016 óta 580 ezer forint adósságom jött össze. Szerintetek ez normális?! (…) Persze, ha szülök hármat, elengedik. Kösz!
Állítsák vissza a korlátozás nélküli, szabad tankönyvválasztást!
Polgárnak hívnak minket, de jobbágyok vagyunk, le kell jelenteni a földesúrnak, ha el akarunk menni, és letenni a pénzt.
Ne korlátozzák az oktatási intézmények a diákok és a tanárok szólásszabadságát! Ne fenyegessék őket sem formálisan, sem informálisan!
Szent-Györgyi Albert azt mondta: az iskola 12 év szigorított fegyház és ugyanennyi kényszermunka.
Semmilyen formában ne növeljék a tanév hosszát!
Nem akarunk túlterhelt, szorongó gyerekek lenni, és ez az ország csak akkor jut valamire, ha a mai fiatalság megfelelő oktatást kap.
Töröljék el a nulladik órákat, ne kezdődjön a tanítás reggel 8 óránál korábban!
Azt mondták, mi, akik idejövünk, csak lógni akarunk. Nem, nem akarunk lógni. Tanulni akarunk. Értelmes dolgokat!
Hozzanak létre minden intézményben névtelen tanárértékelő rendszert, az eredményeket tegyék hozzáférhetővé!
Minden tanár csak azt kéri, hogy egy órát legalább szánjunk rá az ő tárgyára. Na, ebből lesz az, hogy éjfélkor fekszünk le aludni. (…) Nincs időnk sem pihenni, sem szórakozni.
Támogassák a diákok tudományos sikereit és versenyeredményeit! Jutalmazzák ezeket többletponttal és magasabb ösztöndíjjal!
Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk
Van egy álmom: akik túltolták a biciklit, azok el is tolják. Legyen olyan az oktatási rendszer, mint Finnországban! Az iskolák kerüljenek vissza önkormányzati tulajdonba! (…) Legyen normális finanszírozás!
Semmit rólunk nélkülünk!