Hencze Tamás Szekszárdon született 1938. március 6-án. 1958 és 1960 között kirakatrendezői iskolában tanult Budapesten, évekig dekoratőrként és grafikusként dolgozott. 1960-tól a Zuglói Kör tagja volt. 1966-ban ismerte meg Korniss Dezsőt, akit mesterének tekintett. 1969-ben elnyerte a Pannónia Biennále díját, 1989-ben érdemes művész lett, majd 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Abban az évben választották be a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé.
Számos kollektív és önálló kiállításon szerepelt, egyebek mellett az Ernst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban, Debrecenben, Székesfehérvárott, Pécsett, Újvidéken, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Külföldön Berlin, München, Stockholm, Bázel, Bécs, London, Amszterdam, Róma, Szöul, Tokió, Mexikó adott teret kiállításokon való szerepléseihez. 1980-ban részt vett a velencei biennálé magyar pavilonjának tervezésében. Egyéni tárlattal 2004-ben szerepelt a Kogart Házban.
Munkáit őrzi a bécsi Albertina, valamint a Ludwig Alapítvány, gyűjtemények Essenben, a szöuli National Museum of Contemporary Art, hazánkban pedig a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, a Szombathelyi Képtár, Budapesten a Kassák Lajos Múzeum, a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria.
