„Csak a csend, amiből el tudunk indulni!“ – stúdióznak a Várkonyi Csibészek

„Csak a csend, amiből el tudunk indulni!“ – mondja nekik Farkas Robi, a Budapest Bár hegedűse. Robi azért jött ma ide, hogy találkozzon a Csibészekkel, és felkészítse őket a számukra eddig ismeretlen, de hihetetlenül izgalmas munkára, a stúdiózásra. Ehhez nem elég, hogy hangszer van a kezükben, és remekül játszanak rajta, ide fegyelem és összpontosítás kell. Robi személye tökéletesen megfelel erre a feladatra, az amúgy nehezen zabolázható fiatalok, úgy tűnik, hallgatnak rá.

Miklósi Ákost, a Common Vibe egyik megálmodóját kérdeztem arról, hol tartanak most a Várkonyi Csibészek.

„Azóta volt egy téli táborunk, ami nagyon jól sikerült. Több új dal is született, azok közül szeretnénk most felvenni egyet-kettőt. A gyerekek lelkesedése töretlen, és ezt jó látni rajtuk. Meghívást kaptunk Brüsszelbe, az Európai Parlament roma napján lépnénk fel a gyerekekkel, ami óriási élmény lesz nekik biztosan. Nekünk meg most nagyon oda kell figyelni rájuk, nehogy elszálljanak. Próbáljuk őket motiválni a tanulásban is, például most megállapodtunk, hogy akinek sikerül egy jegyet javítania, az jöhet velünk Brüsszelbe. A magatartási problémáikból is igyekszünk faragni. Problémás gyerekek, de látszik rajtuk, hogy a zenélés élménye kiutat mutatott.“

Dominik, a halk szavú, szelíd fiú, egyedül gyakorol a kanapén. Amikor arról kérdeztem, hogy hogy érzi magát a stúdióban, annyit mondott: „Otthonosan.“

Topen a rapper, elmesélte nekem, hogy az utóbbi hetekben több rapszámot is írt, témája azóta is és mindörökké: a nők! Arról is lelkesen mesélt, hogy sokat fejlődtek, elsősorban az egymásra figyelésben. „Eleinte szét voltunk esve, összevissza zenéltünk, nem figyeltünk a másikra. Most sokkal jobb. Remélem, hamarosan én is felvehetek egy saját számot stúdióban.“

Közben megérkezett a szájharmonika virtuóza, Ferenczi Gyuri. Ő is azért jött, hogy jó tanácsokkal lássa el a pályakezdőket. Amikor elővette a szájharmonikáját, és játszani kezdett rajta, a fiúk extázisba estek. „Hát ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el! – kiabálták.

Patrik azonnal elővette a gitárját, hogy bekapcsolódhasson a zenélésbe.

Azután Alex is „párbajra” hívta a zenészt…

A hangulat körülöttük felforrósodott, nem tudtak leállni. A stúdió és a körülöttük legyeskedő felnőttek teljesen lázba hozták a gyerekeket. Hangszerről hangszerre vándoroltak, mindent ki szerettek volna próbálni. Öröm volt nézni a lelkesedésüket, hogy a nehéz sorsuk ellenére bizony lázba jönnek azoktól a dolgoktól, amik segíthetnek nekik kitörni. Mint akik érzik a hangszerek adta lehetőséget, és szinte kapaszkodnak belé.

Kezdődhet a valódi munka, Patrik és a többi gyerek elfoglalta a helyét a stúdióban.

A helyzet teljesen új és frenetikus számukra, így nem csoda, ha zavarukban és örömükben nagyokat nevetnek.

No meg mondanak időnként a fülesbe egymásnak vicces dolgokat.

Robi ismét elkiáltja magát: „Csak a csend, amiből el tudunk indulni!“

Dominik már figyel, ő énekelni fog.

A „Régi pillanatok” című dalt veszik ma fel. Dalaik a mindennapjaikról szólnak, fájdalmakról, örömökről.

„Régi pillanatok, mégis itt maradok, itt maradok veled. / Elengedett kezek, újra szerelmes nem leszek / Valami köztünk elveszett, mégis maradok veled.“

„A szívem az űr, Csillagom messze került / Tudom, hogy szeretsz legbelül / Az előbb lebegő felhő, most már merülő kő / Mit játszik velünk a teremtő.“

„Szemed mint máglya ragyog, eltévedt zarándok vagyok / Az úton gyalog, dadogó angyalok / Örök vándorúton, sír a lelkem, fáj a húsom / De búsan sodor, sodor az ár.“

„Az út magába zár engemet / Az út magába zár engemet / De mégis itt maradok teveled / De mégis itt maradok teveled.“

A dal feléneklése nagyon jól sikerült. Ferenczi Gyuri néma áhítattal hallgatta végig. A stúdiózás után a gyerekek hazautaznak majd, vissza oda, ahol ezek a fájdalmas dalok születnek.