Év elején, amikor kiderült, hogy a Lidl áruházlánc 304 856 forintért keres főpénztárost, diplomás emberek, ilyen-olyan account managerek, tanárok és egyéb közalkalmazottak hada gondolkodott el a pályamódosításon. Különösen, mikor kiderült, hogy a legjobban kereső üzletvezetők bruttó bére ugyanennél az üzletláncnál 673 856 forint.
Talán még megdöbbentőbb volt, hogy a közelmúltban Tornanádaska polgármestere bruttó félmillió forintot kínált annak, aki elszegődne a faluba óvónőnek. Szinte hihetetlen, de még ekkora összegért sem találtak senkit!
Ehhez képest nem tudom, meglepő-e még, hogy Windecker József Újpest-focista nemet mondott egy kétmilliós állásajánlatra (ingyen lakhatásra, autóra, étkezésre és prémiumra) – legalábbis a klub állítása szerint.
Sokan persze nem úgy értelmezik mindezt, hogy végre itt a kánaán, és hogy ez volna a normális, mert sem saját fizetésüket, sem a környezetükben élőkét nézve nem ilyen összegeket látnak. A véleményt megfogalmazók többsége nem tud örülni annak, hogy más jól (nála jobban) él, inkább felháborítja a túlfizetettség.
De nézzünk rá még egyszer a számokra! Vajon tényleg olyan sok havi három-, négy-, ötszázezer forint a havi megélhetésre? És ha nem csak egy-egy hónapban gondolkodunk? Hiszen ideális esetben az ember nemcsak megélni, túlélni szeretne, hanem élvezni az életet – mármint azon részét is, ami pénzbe kerül. Vagyis jó lenne, ha nem épphogy kijönnénk a hó végére, hanem maradna annyi, amiről eldönthetnénk, hogy lakásfelújításra tegyük félre, nyaralásra vagy új ruhatárra.
Gyorsan kiszámoltam: nekem (háromtagú családdal) úgy 800 ezer forintra lenne szükségem ahhoz, hogy ne csak nyugodt, de boldog is legyek. Persze ebben benne van a hatalmas lakáshitelünk, a lakástakarék, a diákhitel, az autóhitel, a családi kölcsön törlesztése és hasonló nyalánkságok. Természetesen a feléből is el tudnánk lenni, és tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik a tizedéből élnek, de ha semmit nem szeretnék megvonni magunktól, akkor bizony nem bánnám, ha ketten ennyit hazahoznánk.
Úgy körülbelül ennyit kérnénk… (Profimedia)
Egy kis anonim közvélemény-kutatásra is vetemedtem az ismerősök körében, és bizony, csak úgy röpködtek a százezrek. Olvassátok el, ki mennyit költene el szíve szerint, aztán írjátok meg, ti hogy vagytok ezzel!
„Úgy gondolom, hogy egy négytagú családnak a nettó 600 ezer forintos bevétel kényelmes, de messze nem luxuséletet biztosít. Én, hármasban a gyerekeimmel, a házunkat is fenntartva, néha kulturális programokat csinálva, autót csak időnként használva nagyjából 500 ezer forint nettóból érezném magam teljes biztonságban, abból biztosan félre is tudnék tenni. A múltkor elvittem fogorvoshoz a két gyereket, utána hat pár zoknit vettem az egyiknek, a másiknak egy pulóvert, mert nagyon kellett már nekik, és utána gyorsétteremben ettek. A délután 20 000 forintba került. Ebben benne van a buszjegyek ára is, és semmi luxus nem volt a dologban. A fogorvos csak megnézte a fogukat, nem kellett betömni, tehát az csak 2000 forintba került. Ha elmegyünk egy múzeumba, akkor a belépő hármunknak majdnem 10 000 forint, a színházjegyek 2500-nál kezdődnek. Sosem szórtam a pénzt, mégis állandóan azon gondolkodom, hogyan tudnék spórolni… Nettó 500 ezerből szorongás és idegeskedés nélkül élnénk, és végre elmehetnénk nyaralni is, nemcsak a barátaim balatoni házába.”
„Havi félmillió. Ez az az összeg, amiből már biztonságosan tudnék félretenni, és a családot is támogatni belőle, sőt utazásokra is könnyedebben költhetnék.”
„Ketten a férjemmel havi 600 000 forintból tudunk úgy kijönni, hogy ne kelljen nézni hónap végén, hogy úristen, mikor jön a következő fizu, és még takarékoskodni is tudjunk. Szerencsére vannak tartalékaink, amikhez nyúlhatunk, ha van egy nagyobb kiadás (utazás, műszaki eszköz stb.), és van megtakarítási számlánk, amit a közös lakásra gyűjtünk, de ehhez csak akkor tudunk hozzátenni, ha havonta ennyit megkapunk. Úgy gondolom, hogy nem élünk nagy lábon, de nem is nyomorgunk. Én mindig takarékoskodom (nem veszek feleslegesen ruhákat, nem járok drága fodrászhoz/kozmetikushoz, heti maximum egyszer eszünk étteremben), és bár közös kasszán vagyunk, nekem van kevesebb fizetésem, így úgy gondolom, hogy az én feladom jobban megfogni a pénzt a háztartásban. Most hónapokat spórolunk, és extra melókat vállalunk be, ha, mondjuk, el akarunk utazni valahová. Ha meglenne ez a havi összeg, akkor talán nem kéne ennyit gondolkozni azon, hogy mire költünk.”
„Emlékszem, úgy tizenöt évvel ezelőtt lehetett, hogy ültünk a barátnőmmel egy kávézóban, és pont ezen lamentáltunk. Akkor arra jutottunk, hogy 200-250 ezer forinttal már boldogok és elégedettek lennénk, akkor már nem lenne gond, ha hó végén tönkremenne a cipőnk, ha kellene egy új télikabát, és nem verne minket földhöz a karácsonyi ajándékozás sem. Mára azért jócskán megnőttek az igényeim, de hát az árak sem ugyanazok, és a havi fix kiadáslistámra is felkerült azóta pár combos tétel – hogy mást ne mondjak: lakáshitel-törlesztés, gyógyszervásárlás, háziállatok tartásával járó kiadások. Szóval mai fejjel azt mondanám, párommal együtt 800 ezer forintos összkereset az, amiből már gond nélkül tudnánk gazdálkodni, és még nyaralásra is félretenni. Persze sokkal több pénzt is képes lennék elkölteni, ahogy mindenki, de ennyi mellett már nem fájna a fejem a hó vége közeledtével.”
Amint látjátok, van némi szórás, de fejenként 250 ezertől 350 ezerig terjedő összegből már ki tudna jönni a válaszadók többsége, sőt, örömmel osztana be ennyi pénzt. Nem mindegy persze, hogy ketten keresnek-e egy lakásra, vagy egyedül, hogy csak a rezsit kell fizetni, vagy albérletet, lakáshitelt is, és persze hogy hány főt (gyermeket, kutyát, macskát) tartunk el önmagukon kívül.
Ti mennyi pénzzel lennétek boldogok havonta?
