Másfél napig ő volt Németország legboldogabb asszonya, aztán öngyilkos lett

106 évvel ezelőtt született Eva Braun, volt laborasszisztens és fotós, az amatőr házi filmezés megszállottja, Stasi és Negro kutyusok boldog tulajdonosa, aki bő tíz éven keresztül volt Adolf Hitler egyik, nevezzük így, legbizalmasabb nőismerőse, illetve körülbelül 36 órán keresztül a felesége. Bár az utóbbi időben megszólaltak olyan (nem túlságosan meggyőző) hangok is, amelyek szerint a kancellár szűk, elit körének egyik tagjaként igenis volt némi befolyása, és korántsem volt olyan ártatlan, mint ahogy azt korábban gondolták, az általánosan elfogadott nézet inkább az, hogy a bajor szőkeség csupán jelentéktelen, hatalom és akarat nélküli mellékszereplője volt a Harmadik Birodalom dicstelen történetének.

Eva Braun és Hitler, kutyáik társaságában

Utóbbi teóriát támasztja alá, hogy kapcsolatuk során Braun létezéséről, hála a teljes médiát ellenőrzése alatt tartó náci propagandagépezetnek, alig tudott valamit a közvélemény: Hitler soha nem mutatkozott vele nyilvánosan, kettejükről csak privát fotók készülhettek, leszámítva egyetlen, újságban is publikált képet, amely az 1936-os Téli Olimpián örökítette meg őket, de még azon sem ülnek egymás mellett.

A fiatal, szép és könnyen irányítható nő állítólag soha, még csendes szemlélőként sem vehetett részt az üzleti vagy politikai tárgyú megbeszéléseken, igaz, ezek valószínűleg annyira nem is érdekelték; a sport, a mozi és a ruhák már annál inkább. Eva Braun Münchenben, Berlinben és a Berghofban is valóságos aranykalickában, Hitler zsarnoki ragaszkodása és gyámsága alatt élt, és sokat szenvedett a magánytól és a depressziótól, ugyanakkor meg sem fordult a fejében, hogy elhagyja Führerét: mikor Henriette von Schirach azt tanácsolta neki, hogy még a háború vége előtt rejtőzzön el valahol, Braun határozottan kijelentette, hogy a férfival marad a legvégsőkig, és nem hagyja egyedül meghalni.

Legnagyobb álma, legmagasabbra törő ambíciója az volt, hogy Hitlerrel (avagy Herr Wolffal, ahogy becézte) való varázslatos szerelméről egyszer nagyszabású hollywoodi film készüljön, lehetőleg az ő főszereplésével. Sajnos ez a mű az ismert okok miatt végül nem készülhetett el, ami nagy kár; biztos nem lett volna egy tipikus romantikus mozi, de pár kérdésre talán választ kaphattunk volna belőle.

Hisz Adolf Hitler személye a mai napig rendkívüli módon izgatja az emberek fantáziáját, de még a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságok és a leghaszontalanabb részletek is: jellemző, hogy (kis túlzással) körülbelül hetente jelenik meg valami lebilincselően érdekes oknyomozó cikk arról a történelmi jelentőségű nagy kérdésről, hogy a tudomány éppen aktuális állása szerint akkor hány darab heréje is volt pontosan a Führernek. Egyébként valószínűleg kettő, ha valakit érdekelne.

Braun és Hitler vacsoráznak

Hitler, a nők és a szexualitás rejtélyes és bonyolult viszonyait bogozgatni pedig aztán pláne roppant hálás és izgalmas tevékenység, még ha nem is mindig egyszerű (és pláne szívderítő) feladat rendet vágni a megannyi bizarr pletyka, meredek spekuláció, hajmeresztő elmélet és megbízhatatlan félinformáció tengerében. Már életében szárnyra kelt a szóbeszéd, miszerint Hitler előszeretettel gyakorolja koprofágiát, valamint az is, hogy meleg, amit a homoszexualitását alig leplező Ernst Röhm volt SA-vezérrel ápolt bizalmas kapcsolata is erősített, míg a korszak divatos színésznője, az ideális árja megjelenésű és pedigréjű Renate Müller szerint egyszerűen mazochista volt, aki azt élvezte, ha rugdossák, miközben a földön térdel – a művésznő egyébként 1937-ben, gyanús körülmények között, konkrétan lehet, hogy a Gestapo hathatós közreműködésével kizuhant egy ablakon.

Majd lazítanak

A legvalószínűbb mégis az, hogy Hitler nem a saját neméhez vonzódott, ahogy sem impotens, sem aszkétahajlamú nem volt, csak majdnem teljesen aszexuális, aki ráadásul extrém tisztaságmániája miatt még az érintéstől is irtózott, nemhogy a testnedvek cseréjétől. Eva Braunnal sem aludt soha egy szobában, nemhogy egy ágyban, együttléteik alatt pedig állítólag még a ruháikat sem vették le, hisz a nőnek elég volt csupán felhúzni a szoknyáját ahhoz, hogy a Führer tökéletesen kielégüljön. 

Annyi biztos, hogy soha még egy tömeggyilkos diktátor nadrágjának tartalmával, szexuális irányultságával és vélt vagy valós perverzióival sem foglalkoztak annyit, mint a náci Németország kancellárjáéval. Abban többé-kevésbé nagy az egyetértés, hogy Hitlernek nem volt átlagos szexuális (és ehhez kapcsolódóan: szerelmi) élete; megint más kérdés, hogy volt-e neki egyáltalán olyan, amit szexuális életnek lehet nevezni.

Bár karrierje csúcsán túlzás nélkül nők és férfiak százezrei (talán millió) rajongtak szerte Európában a karizmatikus államférfi és a bölcs ideológus szerepét egy ideig meggyőzően alakító náci vezérért szerte Európában, csak nagyon nehezen alakított ki intim viszonyt bárkivel is, hiszen az ő első számú szerelme mindig Németország maradt, vagy legalábbis szívesen sugallta ezt a képet magáról a nyilvánosság előtt; így nem csoda, hogy talán ez utóbbi kapcsolata volt mind közül a legbetegesebb, és ennek lett messze a legtragikusabb vége.

De azért a többi hosszabb-rövidebb afférja sem volt egyszerű. Beszédes, hogy Hitlerrel közelebbi viszonyba került vagy legalább vele hírbe hozott nők közül többen öngyilkos lettek (ha nem is olyan szokatlan módon, mint Renate Müller): unokahúga, Angelika Raubal, aki vagy a szeretője volt, vagy nem, és akit szó szerint rabságban tartott Münchenben, 23 évesen pisztollyal szíven lőtte magát; korábbi barátnője, Hitler kis erdei nimfája, Maria Reiter szakításuk után megpróbálta felakasztani magát; a Führer legodaadóbb angliai híve, Unity „Valkűr” Mitford a második világháború kitörésekor golyót röpített a fejébe, akárcsak az alkoholista férje elől a diktátor karjaiba menekülő Inga Fey; Martha Dodd, Amerika németországi nagykövetének lánya, aki a hosszú kések éjszakája után ábrándult ki Hitlerből, felvágta az ereit; Eva Braun pedig két ízben is öngyilkosságot kísérelt meg, egyrészt depressziója miatt, másrészt azért, hogy felkeltse imádott Wolfja figyelmét.

A harmadik próbálkozása, mint tudjuk, már sikerült, és 1945. április 30-án, Berlin ostroma alatt, Hitlerrel együtt vetett véget az életének a Führerbunkerben. Így kevesebb, mint két nap alatt teljesült Eva Braun minden álma: titkolt szeretőből, Németország első asszonyává és romantikus mozihősnővé emelkedett, aki ígéretéhez híven még a teljes összeomlás és világégés közepette sem hagyta magára a férfit, akit szeretett.