Életének kilencvenkettedik évében meghalt Kallós Zoltán, a Nemzet Művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, népzenegyűjtő – adta hírül Facebook-oldalán a Kolozsvári Rádió.
Kallós Zoltán Válaszúton született 1926. március. 26-án, középiskolai tanulmányait Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön végezte. Kolozsváron szerzett tanítói oklevelet, közben elvégezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiát is.
1958-ban politikai nézetei miatt bebörtönözték, majd tanítóként és faipari vállalkozóként dolgozott Gyimesben.
A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve.
Kallós Zoltán – MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, ezenkívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Kallós Zoltán élete során számos díjban és elismerésben részesült, 2017-ben megkapta a Kossuth-nagydíjat, valamint az Europa Nostra-díjat is.
Kallós Zoltán a Heti Válasznak adott interjújában így vallott céljáról: „Egy történettel szemléltetném küldetésünk fontosságát: Ionut, aki egy vegyes etnikumú esztényi család legkisebb, református tagjaként érkezett hozzánk, egy idő múlva azzal hozta be a lánytestvérét, hogy ő Larisa, de csak románul beszél. Mert nálunk mindenki román, csak én vagyok magyar, tette hozzá a fiú, aki a magyar nyelvvel Válaszúton találkozott. Úgy érzem, lelkeket mentünk. Balla Ferenc unokaöcsém, az alapítvány ügyvezetője szokta mondani: ez itt Noé bárkája öt hektáron, autonóm terület. Vagy megtaláljuk egyszer az Ararátot, ahol kiszállhatunk, vagy nem, de mi evezünk.”
