Aktuális

„Otthon vertek, mióta az utcán vagyok, senki sem bánt” – hét nő a Nagykörútról

Szembejöttek, lefotóztuk őket, és megkérdeztük, milyen érzés ma nőnek lenni Magyarországon. Dőltek a sztorik. Nőnapi portrék a Petőfi és a Margit híd között.

Színésznő, piacos, hajléktalan, be- és kivándorló, diák, nagymama. Zaklató kollégák, késelő férj, hímsoviniszta tanár, beszóló taxis. Az utóbbiakkal szembesülnek az előbbiek. Hét nőt fotóztunk le a Nagykörúton, és csak annyit kértünk tőlük, meséljenek egy kicsit, milyen ma Magyarországon nőnek lenni.

Fanni (Rákóczi tér)

Fotók: Neményi Márton

Néha könnyebb lenne férfiként. Természettudományi karon tanulok, amíg oda bekerültem, nagyon sokszor megkaptam, hogy nincs nekem ott keresnivalóm. Most, hogy már ott vagyok, minden rendben, elég vegyes az összetétel, teljesen egyformán kezelnek minket, semmi hátrányunk nincs. Én is meglepődtem. Bekerültem egy olyan körbe, ahol mindenki véleménye egyformán számít, nincs megkülönböztetés.

Előtte számonkérésnél fordult elő, hogy rosszabbat kaptam pontosan ugyanarra, mint a fiúk. Volt egy kicsit hímsoviniszta tanárom, aki állandóan elmondta, hogy a nők dolga otthon maradni, gyereket nevelni, nem az, hogy tanuljanak. Ezen persze túl kell lépni, ilyesmivel mindenki találkozhat, ha nem azért, mert nő, akkor más miatt.

Gabriella (Blaha)

Van egy nagyon kedves barátom, akivel együtt is élek, ő megadja nekem a tiszteletet, és a barátaim is ezt éreztetik velem, szóval jó nőnek lenni, csak…

Nézd, én színésznő vagyok, jelenleg két színházban játszom. Ott inkább a hátrányát érzem, hogy nő vagyok. Sokszor futottam bele azokba a történetekbe, amik most napvilágot látnak. Szakmámból kiindulva azt mondom, hogy inkább lennék férfi. Konkrét történet? Nem, nem, inkább nem szeretnék mesélni, ne haragudj.

Anna (Blaha)

Nagyon rossz, minden nagyon rossz. Szabolcsi vagyok, elvesztettem mindenem, idejöttem, itt ragadtam. Volt egy gyerekem, Mózesnek hívták, hét hónapra szültem meg, mert összevissza vertek, az uram meg is szúrt, azóta menekülök. Egyedül vagyok, nekem a legrosszabb. De Isten felemel engem! Figyelget, gondozgat engem. Hat hónapja vagyok az utcán, de muszáj így, muszáj volt ezt az életet választanom, otthon nagyon rossz volt, depressziós voltam, most, hogy itt vagyok, elmúlt, békén hagynak, nem bántanak. Isten meg majd felemel.

Nikoletta (Blaha)

Én jól érzem magam. Na jó, amikor sok a meló… zöldáruzunk a piacon. Cipekedni könnyebb lenne férfiként.

Ági (Wesselényi utca)

Én már abba a korosztályba tartozom, ahol nem kell reprodukálnom magam, úgyhogy most már főleg az előnyöket élvezem. Előtte viszont… amikor az ember elmegy gyesre a gyerekkel, az hatalmas hátrány a munkában. Nőnek lenni egyébként jó. Bármilyen korosztályban. A nők ugyanis nők. A nők királynők. Érezzék is annak magukat! Ennyi.

Klára (Oktogon)

Fotózni, engem?! Hát tudja maga, hány éves vagyok én? Ajjaj… na, hát jól van. Mit fog szólni a lányom, hú…!

Én mindig szerettem nőnek lenni, sosem volt nehéz. Na jó, de, miután a férjemnek levágták a lábait… Meg is halt. 48 éves házasok voltunk. Cukorbeteg volt, tetszik tudni, olyankor az erek… nehéz volt, nagyon nehéz. Egyedül azért nem vagyok, van két lányom és két unokám, olyan rendes gyerekek… törődnek velem! Mindenkinek ilyen gyerekeket kívánok. Na, minden jót. Klára vagyok, Angyalbaba Klára, ezt így írja oda!

Chiara (Vígszínház)

Olasz vagyok, tizennégy éves korom óta élek itt kisebb-nagyobb megszakításokkal, éltem Belgiumban, Németországban. Én aztán össze tudom hasonlítani, milyen itt nőként! A helyzet az, hogy nagyon nehéz érvényesülni. Ha az ember többre szeretné vinni, akkor bizony érzi, hogy nem férfi. Igaz, az utóbbi években kezdem érezni, hogy egyre európaibb a helyzet, de mégis nagyon nehéz vállalkozni. Olaszországban, mondjuk, még nehezebb, főleg délen. Szálláshelyekben, hostelekben utazom, és idegenvezetek. Azt nagyon szeretem, inspirálja az embert az a sok sugallat, hangulat, amit a külföldiektől kap… igaz, nagyon sokan csajozni jönnek, ezt azért rossz látni. Ha külföldön jár az ember magyar nőként, akkor is megkapja, hogy jaj, a könnyű magyar lányok… De talán ez is változik mostanában.

A németeknél például már megvan a teljes egyenrangúság, egy férfi pontosan olyan feladatokat lát, el mint egy nő, akár a gyerekekről, akár a vásárlásról legyen szó. Ez kezd elterjedni Magyarországon is, de még nagyon sok idő kell, úgy érzem. Éreztetik, hogy nő vagyok, ha autót vezetek, és az sem mindegy, hogy milyen nemű ember ül a biciklin, másképp szól be a taxis.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.