Válás után is lehet jóban maradni, csak félre kell tenni az egónkat

Mikor keresni kezdtem olyan expárokat, akik bár szakítottak, de ma is jó kapcsolatban vannak egymással, magam is meglepődtem. Annyian jelentkeztek, hogy mindannyiukat meg sem tudtam szólaltatni ebben a cikkben. Nekik sikerült, de vajon hogyan?

17 közös évet nem lehet csak úgy kidobni a kukába

Dóra és Péter 17 éven át éltek együtt házastársakként, kétgyerekes szülőkként. A házasságuk alatt a problémákról próbáltak beszélni, de ahogy Péter fogalmaz, ezek inkább vagdalkozásban végződtek, nem hallották meg vagy félreértelmezték a másik mondanivalóját. Igyekeztek helyrehozni a kapcsolatukat, ám végül Dóra a szakítás mellett döntött, mikor kiderült, Péternek van egy másik élete.

„Dóra nagyon kemény nő, világos volt, hogy ezt a döntését jó ideig érlelte, és nem fog változtatni az álláspontján. Eszembe sem jutott, hogy könyörögjek vagy hogy fogadkozzak, majd minden máshogy lesz. Azt kérte: költözzek el egy hónapra, és amikor ez letelik, beszéljük meg, hogy együtt vagy külön. Így is volt, és bár én szerettem volna újrakezdeni, ő nem. Hónapokba telt, hogy ez eljusson a tudatomig. Úgy gondoltam, visszacsinálható a régi életünk – bár nagy kérdés volt, hogy azért a régi életért, amit éltünk, és amit egyikünk sem szeretett, érdemes-e bármit is visszacsinálni. Mert valahogy mindent máshogy kellene csinálni, hogy újra működni tudjon a kapcsolat” – Péter végül arra jutott, el kell engednie a reményt, ennek a házasságnak tényleg vége.

A következő lépés maga a válás lett: előtte beszéltek a gyerekekkel is, hogy mi és miért fog történni, és hogy ez közös döntésük. Az egyértelmű volt számukra, hogy őket óvni akarják, amennyire csak lehet.

Voltak nézeteltérések, sértettség, anyagi és egyéb viták, de nem volt vészes, és nem tartott egyik sem sokáig. Tudtam, hogy nekünk mindenáron jóban kell maradnunk, hiszen együtt kell működnünk elég sokáig. Ez azért segített a konfliktusok feloldásában” – idézi fel azt az időszakot Dóra.

Jelenet az Amikor minden változik c. filmből

„Elakadáskor nem szégyen segítséget kérni: nekünk az elején jól jött egy szuper mediátor pár. Mindig szem előtt tartottuk, hogy a gyerekeknek mi a legjobb, és azt is, hogy a másik is a szülője. Ez egész életünkben összeköt minket, mindig ő lesz az apukájuk. Minél inkább tartani kell magunkat a szabályokhoz, amiben az elején mielőbb jó megállapodni.”

Bár eleinte sokat veszekedtek, mostanra már jó a kapcsolatuk. Gyakran beszélnek egymással, persze elsősorban a gyerekekről. De azért egymás dolgairól is tudnak: a munkáról, közös barátokról, ismerősökről és a családról is.

„Utólag nézve túl sokszor akadtam ki feleslegesen, sokszor mentem bele meddő vitákba” – vallja Péter arról, mik okoztak feszültséget a szétköltözés után. „Ennek két oka lehetett: egyrészt az, hogy ez kis túlzással rutin maradt – a kapcsolatunk végén sokszor éreztem, hogy csak azért is addig vitázom, amíg le nem győzöm a másikat. Másrészt a szétköltözés után egyáltalán nem voltam jó állapotban. Ma már röhögök azon, hogy mennyire zokon vettem például, ha váltottuk egymást a gyerekeknél, és Dóra a megbeszélthez képest később ért haza. Nem hiszem, hogy a viták megúszhatók, de idővel csökkenthető a számuk. Fontos, hogy türelmesek legyünk. A szétköltözéssel alapvetően változik meg az ember élete, és lassú folyamat, amíg újra megtalálja a helyét.

Igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy korábban szerettük egymást, sokat adtunk és fontosak voltunk egymásnak, rengeteg közös élményünk gyűlt fel. Tizenhét közös évet nem lehet csak úgy kidobni a kukába.

Fájdalom nélkül nem lehet megúszni

Gyöngyvér és Gergely a néptáncnak köszönhetően jöttek össze, majd házasságkötésük után hamarosan már két fiú szülei voltak. Gyöngyvér otthon volt a kisebbik fiukkal, mikor egy nyári turnén Gergely félrelépett. Hazaérve elmondta, mi történt, ám ezután is többször találkozott a másik nővel. Gyöngyvér igyekezett odaadó feleségként visszahódítani a férjét, akiről később kiderült, több nővel is volt dolga.

„Rengeteget beszélgettünk éjszakánként arról, hogyan is alakult ki ez a helyzet” – emlékszik vissza erre az időszakra Gergely. – „De főleg arról beszéltünk, hogyan lehet visszatalálni egymáshoz, és nem az okokról, hogy miért is romlott meg a kapcsolatunk. Később először én kezdtem el pszichológushoz járni, majd megpróbálkoztunk a párterápiával is.”

Eközben Gyöngyvér igyekezett odafigyelni magára, és alkalmat teremteni arra, hogy kettesben lehessen férjével. Ő úgy emlékszik, csak egyszer voltak párterápián, mert ott a pszichológusnő azt mondta, nem biztos, hogy együtt maradnak. Márpedig Gyöngyvér ragaszkodott a kapcsolathoz.

Jelenet az Amikor minden változik c. filmből

„A házasságunk megromlása fokozatos volt, direkt jelei kevésbé voltak. Elkezdtem egyre később hazajárni a munkából, de nem tudatosult, hogy nem érzem magam jól a feleségemmel. Aztán egyre többet és egyre apróbb dolgokon veszekedtünk” – fejti ki az akkori történéseket Gergely. „Válásunk előtt fél évvel ismét viszonyom volt, és szerelmes lettem. Ekkor döntöttem el, hogy kilépek a házasságból.”

Gyöngyvér két hetet adott Gergelynek, hogy eldöntse, mit akar. Amikor ez letelt, és Gergely továbbra is úgy érezte, a házasságnak vége, elmondták a gyerekeknek is. Azt tartották szem előtt, hogy a fiúk a lehető legkisebb traumát szenvedjék el. A válás mégsem zajlott zökkenőmentesen.

“Csak hétvégi apuka vagyok, vagyis ne pattogjak?”

„Nekem a válási procedúra is borzalmas volt” – idézi fel Gyöngyvér. „A legemlékezetesebb, hogy Gergő egyáltalán nem akarta, hogy többet legyenek vele a gyerekek, mint kéthetente hétvégén. Ez iszonyatosan fájt. Az is igaz, hogy kijelentettem: a gyerekeket nem rángatjuk ide-oda, de azért meglepett, hogy Gergőnek ez ellen egy másodpercig sem volt kifogása.”

Voltak konfliktusok az anyagi javak megosztásával kapcsolatban is, de ma már kevesebb a vita, és rugalmasabb a viszonyuk. Gergő a ház körüli munkákban is besegít, ha úgy alakul.

„Mivel nekem volt kapcsolatom a váláskor, kényelmetlen szituációkat jelentettek a közös találkozások. De miután ennek vége lett, és új párra találtam, ezek a problémák megszűntek. Gyöngyvér is elfogadja az új kapcsolatomat, nem látom, hogy negatív lenne a hozzáállása. Ez egyébként meglátszik barátnőm és fiaim kapcsolatában is, ami szerető és elfogadó mindenki részéről.”

Bár azzal Gyöngyvér is egyetért, hogy a kapcsolatuk jó, bármit meg tudnak beszélni, úgy érzi, ahol gyerekek vannak, ott nincs zökkenőmentes válás.

Úgy érzem, hogy most, 5 év után evickélünk kifelé ebből. De a gyerekeknek egy örökké tartó fájdalom lesz, és nagyon sok olyan terhet rak rájuk, amivel egész életükben dolgozniuk kell majd.

Ha lenyugszanak a kedélyek, sokkal tisztábban lát az ember

10 év házasság után döntött a válás mellett Viki és Laci, akiknek egy közös lányuk van. Éltek közösen külföldön is éveket, ahová többek között azzal a reménnyel költöztek ki, hogy ott esély lesz az újrakezdésre, és meg tudják oldani a problémáikat.

„Először mindenki a maga módján próbálja meg kezelni a helyzetet, de szerintem ritkán elég az, amit magatok tenni tudtok. Mi próbáltunk külső segítséget is kérni, sajnos sikertelenül. Külföldről 2012 végén jöttem el a lányunkkal, ekkor már felmerült a válás.”

A hazaköltözéskor Viki úgy érezte, ez Lacinak is megváltás, de még hónapokig tartott, hogy azt tudja mondani: menthetetlen a helyzet. Hivatalosan még nem váltak el, Viki úgy érzi, hogy az anyagi megosztásból lennének problémák, de fontosabb a jó kapcsolat, így elengedi ezt a kérdést. Mindketten úgy érzik, most baráti a viszonyuk. Számíthatnak egymásra, és támogatják a másikat.

Ha csúnyán sikerült a szakítás – nálunk szerintem eléggé –, akkor érdemes várni a hivatalos válással: ha lenyugszanak a kedélyek, sokkal tisztábban lát az ember, nem cselekszik dühből. Annak semmi értelme – mondja Viki, aki azóta új párkapcsolatban él, akárcsak Laci.

Laci szerint a vitáknál nagyon fontos ezerszer átgondolni, érdemes-e tényleg a másiknak esni.

„A vita hevében ne alakuljon át a nézeteltérés egymás pocskondiázásává. Ami volt, az volt, le kell zárni. A jelenben élünk, a jövőbe tekintünk. Az elengedés mindig hasznos, felesleges egymást terhelni a múlt vélt és valós sérelmeinek felhánytorgatásával. Ha gyerek van, akkor különösen fontos a válási folyamat kulturált lebonyolítása. Ez nem a napos oldala egy kapcsolatnak, de ne a gyerek előtt vitázzunk, ne szidjuk neki az exet, neki az anyjáról vagy apjáról van szó.”

Jelenet az Amikor minden változik c. filmből

Akik párként nem működtek jól, szülőként még tudhatnak

Máténak az első pillanatban megtetszett új kolléganője, Flóra: kitartó ostromlás után randevú, majd szerelem lett a dologból. Flóra hamarosan teherbe esett, pedig orvosa azt mondta, nem lehet gyereke. Ő szerette volna a babát, Máté viszont még nem volt kész az apaságra. Három év múlva Flóra szakított, de Máténak ezután is folyamatosan csak ő járt a fejében. Úgy döntött, harcolni fog a szerelméért – és sikerrel járt!

„Úgy 6 év után gondoltuk úgy, hogy eljött az idő, és talán felnőttem a feladathoz. Nagy öröm volt az első gyerek, nem volt kérdés, hogy legalább kettő legyen. Ezért nem sokkal később érkezett az öcsike is. Innentől viszont elkezdett szétesni a dolog.”

Máté rengeteget dolgozott, és a családfenntartás nyomását nehezen bírta, így Flórára maradt a két gyerekkel járó minden feladat. Egymásra nem volt idejük, túlságosan beletemetkeztek a saját dolgukba, így bár szülőként jól működtek, párként már nem.

„Sokszor jeleztem Máténak, hogy muszáj változtatni – nagyjából két évig őrlődtem, hogy mi az erősebb kötelesség? Egy feszültségekkel teli családot mindenáron összetartani, vagy békében, de külön élni?” – magyarázza Flóra. ”12 év után mondtam ki, hogy itt a vége.”

Az elválás simán zajlott: közösen szerzett vagyon nem volt, plusz mindkét fél gyerekként elszenvedte saját szülei válását, így tudták, hogyan nem akarnak elválni. A gyerekekkel igyekeztek mindig megosztani mi, hogyan és miért történik. Máté elköltözött egy közeli lakásba, amit együtt néztek meg és vásárolták meg a berendezését.

„Máté hihetetlenül rugalmas volt mindenben. Kialakítottunk egy menetrendet, ami azóta is nagyon jól működik. Azóta Máté messzebb költözött az új párjával, de amíg közel lakott, a gyerekek szinte mindennap beugrottak apához” – majd Flóra azt is elmeséli, hogy az első karácsonyokat is közösen ünnepelték, sőt Máté minden családi ünnepre hivatalos volt.

Nem volt bennem harag. Szerettem őt, és szeretem ma is. Mindenben számíthat rám, csak nem bírtuk már együtt. Elmúlt valami, és el kellett engedni, de ettől még maradt szeretet, csak másfajta.

Nézeteltérésük talán összesen kétszer volt anyagi dolgok, de nem a tartásdíj miatt. Azzal kapcsolatban sosem volt vita. Mindent egymás között, külső segítség nélkül megoldottak.

“Az exférjem a válásunk után a legjobb barátommá vált”

„Máténak új kapcsolata van már, egy nagyon helyes csaj. Találkoztunk sokszor, kávéztunk is együtt.” Flóra úgy gondolja, ebben nagyon szerencsés. „Nagyon okos, intelligens nő, aki tudja, hogy nekünk nincs más dolgunk együtt, csak a gyerekek, de az viszont van. Sosem volt semmilyen féltékenykedés. Még akkor sem, amikor Máté lejött hozzám felfúrni egy polcot, vagy kivitt az autószerelőhöz.”

Mindketten úgy gondolják: ha két szülő között válásra kerül a sor, a legfontosabb, hogy tegyék félre az egójukat.

Szerintem aki jó szülő, az el is tud válni normálisan. Minden döntésnél arra kell gondolni, hogy bármilyen hatalmi harc a gyerekeken fog lecsapódni: ha az egyik fél keresztbe tesz a másiknak, azzal a saját gyerekének is. Sosem értettem, hogy akik egyszer annyira szerették egymást, azok utána hogyan képesek tiszta erőből gyűlölködni

– mondja Máté, aki szerint ezzel egyébként is nagyon rossz példát mutat a szülő, vagy lejáratja magát a gyerekek előtt.

„Ha mégis megbántva érzi magát az egyik fél a válásban, akkor idézze fel, amikor még látta, ahogy mindig, mindenki a legjobbra törekedett” – tanácsolja Flóra. „Ez most is így van, csak lehet, hogy az, amit a másik fél a legjobbnak ítél a saját életével kapcsolatban, az most neki nem jó. De biztos, hogy a másik megrágta ezerszer, és nem akar bántani. Akkor vagyunk felnőttek, ha el tudunk engedni és meg tudunk bocsátani.”