Kora reggel már munkában vannak a munkatársak, Janneke fogad a tanyán, szabadkozik, hogy most csak kevés ideje van rám. Később körbevezet, de most rengeteg dolga van, például a fűnyírót megtankolni és berántani.
Mindenki teszi a dolgát, én is: fényképezem a két „munkavállalót” a farmon.
Most csak ennyien vannak itt, a többiek épp egy külső helyszínt tesznek rendbe Katalin felügyelete alatt.
A felügyelet fontos, bár Janneke állítja, semmi csoda nincs ebben, az autizmussal élők is ugyanolyan emberek, mint mi, egyszerűen csak gyakorlás, odafigyelés kell, és maguktól fejlődnek itt az emberek.
Pedig mennyire sokat számít mindez, sőt egyre inkább az az érzésem, hogy szinte csak ez számít, a megfelelő hozzáállás, tisztelettel kezelni embertársainkat, nem a betegségüket, hanem a lehetőségeiket látni.
Később Janneke körbevezet a takaros kis parasztházból felújított épületben, amely egyszerű, letisztult, funkcionális, se több, se kevesebb, pont olyan, mint amilyennek lennie kell.
Beszélgetünk a „Tripla C”-ről, ami a holland Hans van Wouwe és Dick van de Weerd által kidolgozott gyógypedagógiai modell a viselkedési és pszichés zavarokkal élő értelmi fogyatékos személyek gondozói, ápolói számára. Itt a tanyán ebben a szellemben folyik a munka.
A Tripla C jelentése: Client (ügyfél), Coach (tréner/támogató, gondozó), Competentie (kompetencia). A modell célja: másképp gondolkodni, másképp nézni és másképp csinálni. Ez a modell nem az ellenőrzésre, utasításra, hanem a normális élet helyreállítására helyezi a hangsúlyt. Kiindulási pontja, hogy az emberi viselkedést erősen meghatározzák az életkörülmények; egy normális, emberhez méltó környezet normális emberi viselkedésre ösztönöz.
„A Janka tanyán dolgozók egy feltétel nélküli gondozói, támogatói kapcsolatot felépítve és együtt munkálkodva egy értelmes napi programon, a »normális élet« helyreállításán dolgoznak a foglalkoztatottakkal, akik önálló életvitelükben jelentősen, munkavégzésükben közepesen akadályozottak, munkavégzésükhöz nagymértékű segítséget igényelnek. Annyira egyszerűen, amennyire csak lehet, csak annyira speciálisan, amennyire szükséges.”
„Ezért fontos, hogy itt mindenkit személyre szabottan, egyéni képességeiknek megfelelően tudjanak munkába állítani, és egy napi rutint kialakítani, mert ez a személyes fejlődés alapja. Fejleszteni és felmérni a képességeiket, mert nagyon változó teherbírásúak a tanyán dolgozók.”
„A hosszú távú cél a társadalomba való visszavezetés, mint például az Intersparral való együttműködés, az érdekvédelem, az esélyegyenlőség biztosítása a kliensek számára.”
„Dávid például szinte folyamatos felügyeletet igényel, túlmozgásos állapotai vannak. Társa, Anita ezzel szemben szinte önállóan végzi feladatait.”
Dóra szeret pózolni, nagyon tetszik neki, hogy fényképezem. Virágokat tűz a hajába, és meglepően jó kiejtéssel énekelget angolul, amit a YouTube-ról, a Disney-filmekből tanult.
Nagyon pozitív hangulatot áraszt a kis tanya, érezni az átgondoltságot, a kompetenciát, a rendezett tisztaság is sugározza, hogy itt jó értelemben vett komoly munka folyik. A komposztáló már megvan, és egy istálló is felépült, hamarosan az állattartásba is belevágnak.
Az országban már találhatók majorságok, kis lakóotthonok, amelyek az ott lakók számára a lehetőségekhez mérten igyekeznek napközi foglalkozást nyújtani. A Janka Tanya Nonprofit Kft. az elsők között kíván egy olyan intézetet létrehozni, ahol önálló, specializált napközi foglalkozást biztosítanak.
Bárányos Katalin és Janneke Brinks ennek a tervnek a kigondolói, ők álmodták meg a nevükből álló tanyát, a holland O2 Alapítvány segítségével. Évekkel ezelőtt együtt dolgoztak egy fogyatékosokkal foglalkozó intézetben, aztán Hollandiában továbbképeztették magukat.
Nagyon szimpatikus Janneke válasza arra a kérdésre, hogy mi a különbség Hollandia és Magyarország között az autistákhoz való hozzáállásban: szerinte itt, Magyarországon általában a betegséget látják, a problémákat, Hollandiában inkább a megoldást keresik…
Janneke és Katalin (Fotó: Hernád Géza)