Ötvenhatezer forintot kérnek az egyedülálló anyától, hogy ne tegyék utcára

nlc | 2018. Május 13.
Olvasóinktól kér segítséget egy negyvenkét éves édesanya, aki kilátástalan helyzetbe kerül, ha nem tudja kifizetni az albérletét.

Farkas Andrea nehéz sorsot kapott: az élet arra ítélte, hogy minden idejét magatehetetlen kisfia ápolásának szentelje. A most tízéves gyereket hivatalosan Balázs Sándor Ferencnek hívják, de mindenki csak Benukának becézi – még az inkubátorban kapta ezt a nevet.

Koraszülötten jött ugyanis a világra, majd egy agyvérzés után úgynevezett söntöt ültettek be számára, azon keresztül vezették el az agyvizet. Ezt kellett cserélni egyéves korában, ám a csere során a kisfiú fertőzést kapott és három hónapra mélykómába esett. Gégemetszést hajtottak végre rajta, hogy lélegeztetni tudják, a vékonybelébe pedig szondát ültettek. Azóta is egy gép adagolja számára a tápszert és a vizet, és gépen keresztül érkezik az oxigén is. Bár a beszédre reagál, és örökösen mosolyog, egyáltalán nem lát. Egy ágyban tölti az életét, és sokszor él át rohamokat, ami másnak ijesztő, de az édesanyja már megszokta, fut és csillapít.

Élettér (Valczer Hajni)

Havi hetvennégyezer forintból (ápolási díj és kiemelt családi pótlék) próbálnak élni ketten. Andrea egy ideig még vállalt otthon végezhető munkákat, de azt mondja, a rohamok miatt ez már nem megy. Csak a gyógyszerköltség negyvenezer lenne, így nem tudnak mindent megvenni, inkább újra és újra fertőtlenítik az egyszer használatos eszközöket.

De a legnagyobb gondjuk az, hogy valójában hajléktalanok. Sokáig egy anyaotthonban éltek, aztán rokonokkal összeköltözve közösen ki tudtak fizetni egy albérletet. Ez a lehetőség megszűnt, most segítséggel egy hónapra ki tudtak venni egy lakást Pesten, amíg olcsóbb megoldást találnak. Andrea most ezen van: úgy reméli, hogy harminc- negyvenezerből talán sikerül bérelni valamit, messze a fővárostól talán van ennyiért is. Egyelőre azonban nem talált ilyet, május 16-án viszont már fizetni kéne a mostani lakásért, ehhez még ötvenhatezer forint hiányzik a kilencven-plusz-rezsiből.

Noha időnként étellel is az ismerősei segítik ki, Andrea nem kért pénzt, nem kért segítséget. Nem ő jelentkezett nálunk, egy ismerőse hívta fel a figyelmünket a helyzetükre. Arra gondoltunk, megírjuk nektek a történetüket, hátha összegyűlik ez az összeg. Andrea azt mondja, ezzel nyernének egy hónapot, azalatt biztosan meg tudja oldani a lakhatásukat.

Kérdezem, hogyan alakult így, hogy egyedül neveli a kisfiút. Persze gondoltam, hogy az történt, ami sokakkal egy ilyen helyzetben: már Benuka születése után elváltak a férjével: „Neki ez sok volt” – mondja Andrea, aki sokszor meghallgatta már, hogy nem élet ez így, minek vállalja a gyerek ápolását. „Nem értem, ilyenkor mire gondolnak az emberek? Hogy fojtsam meg?! Ő már palliatív ellátáson van, bármikor elmehet. És bár rettegés minden reggel arra kelni, hogy hogyan találom, egyet tudok tenni: a fájdalmát csillapítom. Talán lehetne neki helyet találni valamilyen otthonban, de én eredetileg ápolónő vagyok, úgyhogy pontosan tudom, hogy ott milyen sorsa lenne. Mivel nem lát, neki most csak a mi hangunk van. Nem szabad ezt is elvenni tőle.”

Nem lenne könnyű albérletet találniuk, akkor sem, ha lenne elegendő pénzük. Andrea azt mondja, mindenki megijed, ha meglátja az oxigénpalackokat. Ráadásul van egy hétéves, keverék kutyájuk is. „Beteg gyerek, egyedülálló anya, kutya – a főbérlők rémálma vagyunk.” Tart attól is, hogy sokba kerül a költöztetés, és persze ott a kaució… bármilyen, akár egyszobás lakhatási lehetőségnek örülne, de azt mondja, nagyon jó lenne, ha valahová ki tudná tolni levegőzni a fiát, mert ha szél éri az arcát, mindig többet mosolyog.

A számlaszám Andrea nagylánya nevén: Farkas Ildikó, OTP 11773157-00314602 – köszönjük.

Exit mobile version