„Kerecsend tökön szúrta magát, nem tudok finomabban fogalmazni” – idézi egy helybéli középkorú férfi velős véleményét a Népszava a Heves megyei faluról készült mai tudósításában. Merthogy itt most szinte mindenki az önkormányzat legutóbbi döntéséről beszél: olyan, már megnyert pályázatokról mondtak le, melyekkel a legelesettebbeken segítettek volna. Azaz négyszázmillió forintot költhettek volna leszakadó családok felzárkóztatására, támogatására, többek között szociális bérlakások kialakítása mellett egészségügyi programokra. Utóbbiakban pszichológusok, családgondozók, orvosok segítettek volna kiszűrni a betegségeket olyan családokban, melyek tagjai egyébként „menekülnek a védőnő elől”, ahogyan fogalmazott Sári László, Kerecsend csalódott és szomorú polgármestere. De a huszáros döntés miatt elúszott a Biztos Kezdet Gyerekház projekt is, mely az ország számos településén működik már; a mozgalom célja az, hogy korai fejlesztéssel helyzetbe hozza azokat a gyerekeket, akik mélyszegénységben élő családokból óvodába vagy iskolába kerülnek. Hogy mire belépnek az intézmények kapuján, hátrányukat ledolgozva, társaikkal egyenlő esélyekkel indulhassanak. E házak nem mellesleg a szülőket is fogadják, akik maguk is megsegítésre szorulnak, hiszen többségük hasonlóan nehéz körülmények között nőtt fel.
Még lefelé sem könnyű (Profimedia)
Elzárva mindentől
Kerecsend amúgy az egerszalóki termálrégióban fekszik, de ennek lehetőségeit nem tudja kiaknázni, mivel neki magának nincsen fürdője, ráadásul a fekvése sem túl szerencsés: az igen forgalmas 25-ös főút szeli ketté. Kulturális tőkéje mégis lenne vagy lehetne, hiszen több nemzetiség él itt együtt, és a német lakosok mellett sokan vannak a cigány kisebbség tagjai is. Bár utóbbiak lélekszáma ezer fő körüli, azaz arányuk meghaladja a falu népességének negyven százalékát, jó részük földrajzilag is elzárva él a falu közösségétől, a Laskó patak túlpartján. A Központi Statisztikai Hivatal is négy szegregátumot tart nyilván itt. A csak álom maradt Biztos Kezdet Gyerekház az itt lakók beilleszkedését támogathatta volna. De nagy hiba lenne csupán „cigánykérdésre”, az ő veszteségükre leegyszerűsíteni a kihagyott lehetőséget. „Ez nem etnikumfüggő, bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítségre szorul” – véli Elekné Román Katalin, a helyi egyházközösség vezetője, aki maga is évek óta próbál hátrányos helyzetű családoknak támogatást nyújtani. „Nemcsak a cigányoknak lett volna jó, errefelé mindenki szegény” – ez már Suha József, a helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetőjének érvelése.
A hétfős testület három nemmel, három igennel és egy tartózkodással szavazta le a megnyert pályázatok elindítását. S hogy mi vezette a kerecsendi képviselőket? Köztük van a falu alpolgármestere, Prokaj Milán is, aki inkább az idegenforgalmat fejlesztené, és ezért sem akarja társaival együtt, mint mondja, hogy cigány családok a falu központjába költözzenek, vagy oda hordják a gyerekeiket a gyerekházba, mert „az a látvány biztosan elriasztaná a vendégeket”.
A freskófaluban megvalósulhatott
„Itt talán még fontosabb a szülők nevelése és gondozása” – ezt már Pásztor Eszter, a bódvalenkei freskófalu projekt megálmodója, életben tartója mondta az ottani Biztos Kezdet Gyerekház működését bemutatva nekem, amikor a télen ott jártam riportot készíteni. Mert e száznyolcvan fős, házfestményeiről híressé vált gettófaluban él és virul a gyerekház. A gyerekeket nullától hároméves korig várják ide szüleikkel együtt, s az sem ritka, hogy az édesapa kapcsolódik be a ház életébe. Mert a szülők maguk is óriási szocializációs hiányokkal nőttek fel, ráadásul többségük még kiskorú, így szükségük van támogatásra, szinte mindenben, ami a felnőttléthez szükséges: munkakeresési módszerek, kommunikáció a hivatalokkal vagy például információk arról, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak szülőként, vagy mi a teendő, ha beteg a kisgyermekük. A gyerekek korai fejlesztése – szakember irányításával – a gerince a programnak, hiszen minél korábban kezdődik el a hátrányok ledolgozása, annál többet sikerül lefaragni azokból. Mert hátrány van bőven az élet minden területén, Bódvalenkén sem könnyűek a hétköznapok, sőt… Ezért az szintén kincset ér például, hogy a házban működik mosógép, ez óriási segítség a családoknak, amíg baba-mama játékosan együtt fejlődik, addig a ruhák is megtisztulnak. S az itteni Biztos Kezdet Gyerekházban van fürdőszoba és angol vécé is, ezeket a gyerekek és a szülő olykor együtt tanulják meg használni. Otthon erre nincs mód, egészen egyszerűen azért, mert otthon nincsen se fürdőszoba, se angolvécé. Így mire a kicsi óvodába megy, nem kell még azzal is megküzdenie, hogy zavarba jön egy felszerelt mosdó láttán. Tehát az élet praktikus, számunkra oly magától értetődő ismereteivel is gyarapodnak a gyerekház látogatói. „Nincsen ennél jobb integrációs eszköz” – foglalta össze Pásztor Eszter.
Hát, ebből maradnak ki a kerecsendi gyerekek és családok.
Alpolgármester Úr! Engem ez a látvány biztosan nem riasztana el attól, hogy Kerecsendre látogassak. Az Ön kijelentése annál inkább! Félelmetes számomra.
Egy sikeresebb felnőttkorért
A korai fejlesztés hatékonyságának és sikerének bizonyítására az egyik leggyakrabban citált kutatási példa a Perry-féle iskola-előkészítő projekt. A munkát a hatvanas években indították el az Egyesült Államokban, és a jó minőségű iskola-előkészítő programcsoportban résztvevőket több mint harminc éven keresztül követték nyomon, miközben egy, a projektben nem szereplő kontrollcsoportot is figyelemmel kísértek. Rendszeresen gyűjtöttek adatot mindként csapatról. A huszonhét éves életkorukban felmért adatok megerősítették azokat a korábbi megállapításokat, amelyek szerint az iskola-előkészítő csoportban részt vevők magasabb iskolai végzettségre tettek szert; kevesebb volt körükben a letartóztatás; magasabb volt a keresetük; nagyobb valószínűséggel szereztek saját házat; és kisebb annak az esélye, hogy szociális segélyre szoruljanak, mint a kontrollcsoport esetében.