Legtöbben, amikor táborba küldjük a gyerekünket, semmilyen írásbeli szerződést, megállapodást nem írunk alá a szervezőkkel. Ezért aztán azt hihetjük, nincs is semmilyen érvényben lévő szerződés köztünk (hogy ez mekkora tévedés, arról majd később.) Ideális esetben kapunk egy részletes szóbeli tájékoztatást, máskor mindössze egy levelet írnak nekünk arról, mit vigyen a gyerek magával, illetve melyik napon mi fog történni. Ezekben a tájékoztatókban jellemzően szerepel az is, hogy lemondás esetén nem utalják vissza az előleget, illetve a tábor megkezdése utáni lemondásnál a tábor teljes költségét elbukjuk. De Katalinék történetében nem teljesen erről van szó.
Amíg nincs baj… (Profimedia)
Katalin kisfia, Andris a Happy Summer Nyári Gyerektáborába ment azon az ominózus hétfői napon. A Külkerparkban szervezett napközis tenisztábor első napján, focizás közben kibicsaklott a kisfiú bokája. Szólt a szervezőknek, akik anélkül, hogy megnézték volna a lábát, vagy felhívták volna a szüleit, visszaengedték a többiekhez focizni. Andris bokája délutánra csúnyán bedagadt, ezért a szülei elvitték a háziorvoshoz, aki azonnal továbbküldte őket röntgenre. Az orvosok két-négy hétre eltiltották a sportolástól, bokaszorítót és kétféle kenőcsöt javasoltak kezelésnek. Így a kisfiú másnap már nem tudott részt venni a tábor programján. Katalin felvette a kapcsolatot a táborvezetővel, elmondta a történteket, és kérte, fizessék vissza a fennmaradó, 32.000 forintos összeget, amire egy határozott nem volt a válasz.
„Szerintünk visszajár nekünk a pénz, hiszen rajtunk kívül álló okok miatt hiúsult meg a szolgáltatás – mondta el az NLCafénak Katalin. – Nem kértem volna vissza a befizetett összeget, ha a fiam belázasodik, vagy ha miattunk nem tud tovább járni a táborba, de nem erről volt szó. Andris jelezte, hogy kificamodott a bokája, de senki nem nézett rá, helyette engedtéknbsp;tovább focizni. Később arra hivatkoztak, hogy Andris maga akart visszamenni. Ezt tényleg egy tízéves gyerek dönti el?! Mellesleg egy beton focipályáról beszélünk, amin a csúszós talpú teniszcipőben focizhattak a gyerekek… Ez vajon nem balesetveszélyes? Nem vagyok harcos alkat, de kifejezetten felbosszantott, hogy a szervezők semmilyen felelősséget nem vállalnak a történtekért. Az volt az egyetlen kompromisszum a részükről, hogy elmehetünk féláron egy másik turnusba, de ez szóba sem jöhet, tekintve, hogy elveszett a bizalmunk.”
Andirs bokája a baleset után
Megkerestük a táborvezetőt, aki telefonon elmondta, hogy Katalin ügyvédjének már elküldte a válaszát írásban, nem gondolja, hogy lapunknak bármilyen magyarázattal tartozna. Szó szerint idézzük Katalinéknak írt levelét.:
„Az Ön által említett szerződés ellehetetlenülése, illetve táborba jövetel akadályoztatása nem nekünk felróható ok miatt keletkezett. A gyermek ugyan említette, hogy fáj a lába, de tovább vett részt a foglalkozásokon. Több ezer gyermek táboroztatásának tapasztalatából tudjuk, hogy a gyerekek néha kisebb panaszokat tesznek különböző okból kifolyólag. De a gyerekek egészsége számunkra is nagyon fontos, felelőtlenül nem sportoltatunk LÁTHATÓ sérülésekkel bajlódó gyerekeket. Ez esetben sem volt látható jele semminek. A jó ügyfél kapcsolat céljából és hogy a gyermeknek pozitív élménye legyen a nyári táborról, felajánljuk, hogy a maradék négy napot lejárhatja a tábor 50 %-os díjának befizetésével. Ez lehet az Önök által kiválasztott bármelyik héten. A három nap ebéd ára mindenképpen visszafizetésre kerül. Bízunk abban, hogy ajánlatunkat elfogadják, és találkozunk a gyermekkel a nyár folyamán. ”
De hogy néz ki ez az eset jogilag?
„Függetlenül attól, hogy nincs írásbeli megállapodás Katalin és a szervezők között, kettőjük között létrejött egy szerződés azzal, hogy leadták a megrendelést az interneten, befizették a díjat, majd a szervezők átvették az első nap a gyereket. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a szülő ideiglenesen átruházta a gyereke felügyeleti jogát a szervezőre. A szervezők ilyenkor (többek között) arra is kötelezettséget vállalnak (jogi értelemben talán ez is a legfontosabb szolgáltatásuk), hogy a tábor ideje alatt szakszerűen és fokozott gondossággal ellátják a kiskorú gyermek felügyeletét. Pontosan úgy egyébként, ahogy azt év közben például az iskola, illetve az óvoda is megteszi. Más szóval a szerződésnek része, hogy a táboroztatók a tábor napjai után épségben visszaadják a kisfiút a szüleinek – mondta el az NLCafe-nak dr. Fejes Gábor, Katalinék ügyvédje.
Az ügyvéd szerint Andris esetében, a tények a következők:1. történt sérülés
2. ez a sérülés a tábor ideje alatt, a táborban végzett programmal közvetlen okozati kapcsolatban és a táboroztatók nem kellően gondos felügyelete mellett történt (hiszen nem nézték meg, és nem látták el a fiú bokáját még azután sem, hogy elkezdett a fájdalmára panaszkodni
3. mindennek a következménye pedig az, hogy a kisfiú járásra, sportolásra alkalmatlan állapotba került
„Az ehhez hasonló baleseteket kétféleképpen értelmezi a jog: szerződésszegésnek minősíti, és kártérítési felelősséget állapít meg, vagy megállapítja a szerződés ellehetetlenülését, ekkor a szervezőknek a hátralevő napokra fennmaradó összeggel el kell számolniuk – magyarázza tovább a szakember. – Érthetetlen a táborvezető hozzáállása, hiszen Katalinék nem milliós kártérítést vagy sérelemdíjat kérnek, pusztán azon napok díját szeretnék visszakapni, amelyeken a kisfiú a táboroztatók felügyelete mellett bekövetkezett csúnya sérülése miatt nem tudott részt venni. Ez pedig a törvény szerint megilleti őket.”
Megnéztem a tábor honlapját, amelyen az ügyvéd szerint valahol szerepel eldugva egy letölthető ÁSZF (Általános Szerződést Feltételek) megállapodás. Bevallom, én hosszas kattintgatás után sem találtam meg. Ebben dr. Fejes Gábor szerint mindössze a „lemondási díjról” esik szó, amit a jog bánatpénznek nevez. (A szülőknek küldött tájékoztatóban is szerepel, hogy a tábor megkezdése után egyetlen forintot sem térítenek vissza a családoknak, amennyiben visszamondják a jelentkezést.) Úgy tűnik tehát, mintha a tábor egybemosná azt a két esetet, amikor a család dönt úgy: mégsem viszi a gyereket el a tábor második felére, illetve azt, amikor a tábor ideje alatt történt esetleges baleset miatt lehetetlenül el a részvétel. „Logikus, ha egy szervező megpróbálja ezzel is ösztönözni a szülőket, hogy indokolatlanul vagy átgondolatlanul ne mondják vissza a jelentkezést. A túlzó bánatpénzt ugyanakkor sérelmezi a jog, márpedig a száz százalék értelemszerűen ebbe a kategóriába esik. A tábor ÁSZF-e egyébként egyoldalú is: amíg visszalépés esetén a szülők lemondási díjat fizetnek, a táborszervező fenntartja magának a jogot, hogy a jelentkezést visszamondja, hiába jár egy másik tábor megszervezése a szülőnek adott esetben plusz költségekkel” – mondta dr. Fejes Gábor ügyvéd.
Csak remélni tudjuk, hogy a szervező újragondolja a helyzetet, és hosszas pereskedés helyett a visszafizetés mellett dönt, hiszen nem tűnik egy eget verő összegnek ez a pénz – miközben egy családi kasszának szemmel látható. Az igazságérzetről nem beszélve.
