Az egyik ismerősöm június közepén gyönyörű Facebook-posztot írt a nagymamákról, akik a vakáció elején nagy csomagokkal veszik nyakukba az országot, hogy mindenféle földi jóval lássák el az unokájukat. Mások arról számoltak be, hogy éppen útnak indították a gyereket vidékre, ahol a jó levegőn élvezheti a nyarat és a mama főztjét. De mintha mostanában a budapesti vásárcsarnokokban is több lenne a nagyszülő-unoka páros. Szerencsés család az, ahol van segítség, de nem tud mindenki az idősebbekre hagyatkozni.
Kromek Henriett
Tizennégy éve dolgozik a Gyermekétkeztetési Alapítványnál, adatrögzítőként kezdett, de annyira belevetette magát a szervezet életébe, hogy két hónap múlva már programot vezetett, rendezvényeken és kampányokon dolgozott. Két éve vezeti a szervezetet, az éhező gyermekek segítését „életfeladatának” tekinti.
A tanácstalan szülő, akinek nincs ötlete, hogy mit főzzön a gyerekének a nyáron, rengeteg ötletet kap az interneten. Talál véleményt arról is, hogy hány fagyi az elég, vagy arról, hogy mit válasszon a strandbüfék kínálatából, ha nem akarja túl sok olajjal tömni a gyereket. Ráadásul mentőövként ott vannak a táborok, ahol megoldják a napi háromszori, de akár ötszöri étkeztetést is. Mindez persze azoknak szól, akik meg tudják fizetni a piacot, a strandot, a fagylaltozót és a tábort. Félmillió gyerek azonban évről évre június közepétől szeptember elejéig éhen marad, mert ilyenkor nincs iskolai menza, nem jár a kedvezményes, vagy akár ingyenes tízórai, ebéd és uzsonna. Nekik ki segít?
Év közben is kiájulnak a padból
„Az elmúlt években több mint százezer gyermeket támogatott az állam ingyenes ebéddel a nyári szünetben, de igazából sokkal több olyan iskolás van az országban, akinek szüksége lenne naponta legalább egy tartalmas, egészséges főételre. Körülbelül négy-ötszázezer diák szorul segítségre” – kezd bele a nehézségek összefoglalásába Kromek Henriett, a Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke. Azt meséli, hogy a nyári nélkülözés teljesen lemeríti a gyerekek immunrendszerét, pedig a helyzet már év közben is rossz, amikor legalább ott a menza. A tízórai sokak számára igazi megváltást jelent, mert úgy jönnek el az iskolába, hogy előző nap ott ettek utoljára uzsonnakor.
Honnan tudni, hányan éheznek?
A Gyermekétkeztetési Alapítvány munkatársai tudják, hogy a helyi önkormányzatok hány rászoruló gyermeket támogatnak, és hogy mennyien vannak azok, akik például rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülnek. Ezenkívül rengeteg segítségkérő levél érkezik hozzájuk családoktól és pedagógusoktól is – ezekből kalkulálható az, hogy ma Magyarországon nagyjából félmillió gyermek „minőségi éhező”, ami azt jelenti, hogy ugyan esznek ilyen-olyan rendszerességgel, de nem jutnak megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékhoz.
„Aki éhes, annak nincs kedve tanulni, nem tud odafigyelni: elsápad, szédeleg, elájul – van, aki szó szerint kidől a padból. Körülbelül ötvenezer gyermek életében vannak rendszeresen olyan napok, hogy egyáltalán nem kapnak enni. De éhezőnek számít az is, akivel előfordul, hogy üres hassal fekszik le, vagy van olyan, hogy hiába éhes, nem tudnak neki mit adni. Gondoljunk bele abba, már az is milyen rossz, ha nem volt időnk reggelizni: tizenegykor már olyan, mintha mindjárt éhen halnánk. Ebből vezessük le, hogy milyen egy gyereknek, amikor egy napig nem eszik.”
Gyakran egyikre sem jut. (Fotó: MTI/Kovács Attila)
Ha azt hisszük, hogy vidéken könnyebb a helyzet, nem feltétlenül van igazunk. „Sok család próbál termeszteni valamit a kertben, de ehhez is pénzre van szükség: a magvakat, palántákat meg kell venni, aztán védeni és gondozni kell. De hogyan, amikor sokan még locsolni sem tudnak, mert nincs bevezetve a víz?”
A Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke hozzáteszi, nemcsak az a baj, hogy keveset esznek az iskolások, hanem az is, hogy egyoldalúan táplálkoznak, és nem jutnak jó minőségű élelmiszerekhez. „Lehet, hogy a gyerek tud enni egy kis üres tésztát, krumplit, kenyeret, zsírt, de friss zöldséget, gyümölcsöt, húst, jótékony szénhidrátot nem – tulajdonképpen csak kitömi a gyomrát valamivel. A szervezetük nem jut hozzá a fejlődéshez szükséges a táp- és ásványi anyagokhoz, emiatt betegesebbek is, mint a többiek. A szüleik, akik ételt sem tudnak venni, a patikában sem képesek fizetni, így nehezebben gyógyulnak, többet maradnak ki az iskolából, lemaradnak a tanulásban. Nem beszélve arról, hogy télen ugyanezek a családok nem tudnak meleg cipőt venni, ezért rossz időben vagy eleve ki sem megy a gyerek a házból, vagy kimegy, de megfázik. Ördögi körben vannak, mert egy idő után kibuknak az oktatásból, nem szereznek szakmát sem – emiatt nehéz felnőttkor elé néznek.”
Epret is kapjanak, ne csak száraztésztát
A vakáció elején a Gyermekétkeztetési Alapítvány extra adományozásokat szervez, ezzel a csomagosztással településenként száz-százötven gyereknek segítenek. Nem könnyű eldönteniük, hová menjenek, és ott kiknek segítsenek, mert rengeteg megkeresést kapnak mindenfelől – gazdálkodni viszont csak az adományokból tudnak. Nyáron alapvető élelmiszerekkel – például rizzsel, tésztával, szószokkal, tartós tejjel, lencsével, szárazbabbal, sárgaborsóval, konzervekkel és reggelizőpelyhekkel – látják el a kiválasztottakat. „A szállítás és a raktározás szempontjából is ez a praktikus, mert sok helyen még hűtő sincs, a romlandó dolgokat nem tudnák hol tárolni. Olyasmiket próbálunk összeválogatni, amikből nem csak laktató, hanem egészséges ételeket is lehet készíteni.” Egy éve határozták el, hogy a nehézségek ellenére a zöldségeknek és gyümölcsöknek is ott a helye a csomagban, mert ezek sokat segítenek a betegségek megelőzésében is.
Sőt, Jótevő Járat néven új programot indítottak: 53 gyereknek küldenek havonta olyan csomagot, melynek a 90 százalékát a friss zöldség és gyümölcs teszi ki. „Szezonális dolgokat kapnak, ilyenkor nyáron például elküldjük egy jó lecsó hozzávalóit. De nem csak azt adjuk, ami éppen a legolcsóbb: ha eperidény van, akkor viszünk azt is, mert azt is meg kell szokniuk, hogy mikor mit érdemes keresni a boltokban. Sokan még az ételek alapanyagait sem ismerik, de most legalább azt is megtanulják, hogy mi miből lesz. Ez a későbbi életük miatt is fontos: hogy is tudna majd háztartást vezetni az, aki olyan családban nőtt fel, ahol nem volt miből főtt ételt készíteni?” A szülőknek is volt mit tanulni, de egyre sikeresebben veszik az akadályokat: ráálltak például arra, hogy a csomagból a romlandó dolgokat használják fel először, a többit beosztják, elteszik a hónap végére. Kaptak receptötleteket is olyan fogásokhoz, amelyeket viszonylag egyszerű elkészíteni – hiszen sokan nem, vagy alig tudnak főzni –, de szempont volt az is, hogy ne legyen eszközigényes az elkészítésük, mert turmixgép vagy habverő például szinte biztosan nincsen ezekben a háztartásokban. „Néha eszembe jut, hogy már szakácskönyvet adhatnék ki ezekből: jó érzés, hogy így is tudunk segíteni. Sok visszajelzést kaptunk arról, hogy ez a program összehozza a családokat, elkezdtek együtt főzni, élvezik, hogy van közös feladatuk.”
A felemelő pillanatok gyakran szívszorítóak is. „A gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni a csomagért, borzasztóan örülnek, amikor találnak benne egy kis édességet, gyümölcsöt. Megrázó látni, hogy azokkal a dolgokkal, amik másoknak mindennaposak, mekkora boldogságot lehet okozni nekik.”
Van, aki még nem evett narancsot
A nyárihoz hasonló extra ételosztást télen, karácsony előtt szervez még a Gyermekétkeztetési Alapítvány. „A burgonyán és alapvető élelmiszereken kívül vittünk narancsot és banánt is – megdöbbentő, hogy nem is egy olyan gyerekkel találkoztunk az országban, aki még nem evett déligyümölcsöt. A borsodi falvakban például csak néztek a kicsik, hogy mik ezek. Félnek az újdonságoktól, el kell nekik magyarázni, hogy mi van előttük, hogy kell megpucolni, és biztatásra van szükségük, hogy ne féljenek megkóstolni ezeket” – mondja Kromek Henriett.
A napi egyszeri meleg étel sok gyerek számára vágyálom marad. (MTI Fotó: Illyés Tibor)
Az alapítvány dolgozói nemcsak egészséges ételekkel próbálják feltölteni a gyerekeket a vakáció alatt, hanem programokkal is – ebben cégek segítenek. „Egy szállodalánc például ötven gyereket hívott meg egynapos fővárosi kirándulásra: lesz hajókázás, várlátogatás, akadályverseny és hamburgersütés is. Olyanokat viszünk, akik lehet, hogy még a falujukat sem tudták elhagyni. A Metallica együttes adományából fordítottunk a nyári csomagosztásra, és ebből viszünk el hatvan kisiskolást táborozni a Velencei-tóhoz. Őket is egy óriási élelmiszercsomaggal fogjuk hazaengedni. A táborban teljes értékű étkezés lesz, de kapnak majd sütit, és elmegyünk fagyizni is. Megtehetnénk, hogy csak egészséges dolgokat teszünk eléjük, de figyelembe vesszük, hogy ezek a gyerekek máskor nem vagy nagyon ritkán jutnak hozzá a kedvenceikhez. Most hagyjuk, hogy egy kicsit kiéljék magukat. Sokszor előfordul, hogy amikor egy szegény család kap egy kis pénzt, akkor azonnal chipset, kólát, édességet vesznek – azért, mert nekik ezek luxuscikkek, és néha szeretnék ők is azt érezni, hogy megengedhetnek maguknak egy kis extrát.”
Henriették sokat tanultak az éhezés pszichológiájáról az évek során: tudják, hogyan hat egy gyerekre az, ha ingerszegény környezetben él, és nem kielégítően táplálkozik. Éppen ezért a táborban, kirándulásokon csak óvatosan adagolják az élményeket, mert ha túl sok minden van egyszerre, az sokkoló is lehet. „Régebben főzőversenyt szerveztünk, a gyerekeket busszal hozattuk fel, az út 2-3 órás volt. Nem értettem, hol késnek, aztán kiderült, hogy annyira nincsenek hozzászokva az utazáshoz, hogy sokan végighányták az utat. De volt, aki egy éttermi ebéd közben lett rosszul, mert annyira össze volt szűkülve a gyomra, hogy a normális mennyiségű ételt már nem tudta befogadni.”
A különlegességekkel is érdemes vigyázni: rendszeres támogatójuk egy vietnámi étteremtulajdonos, aki eleinte saját nemzeti ételeit kínálta fel, de mivel ezek túl idegenek voltak a gyerekeknek, koncepciót váltott – azóta hagyományos ebédet ad. A többi adakozó vendéglátóhellyel is előre egyeztetik a menüt, mert rengeteg dolog van, amit nem ismernek, és emiatt nem esznek meg. „Volt, aki még a rántott hússal sem tudott mit kezdeni – pedig az sok gyerek kedvence a pizzával, hamburgerrel, sült krumplival, rántott sajttal együtt – több perces győzködés után tudtuk rávenni arra, hogy kóstolja meg.”
A programokkal az alapítvány azt szeretné elérni, hogy a gyerekek mást is lássanak a nyomoron kívül. „Hitet szeretnénk adni nekik abban, hogy ki lehet ebből törni, de ha csak nélkülözés veszi körül őket, akkor ez nagyon nehéz. Az éhező gyerek, aki aztán egy életet szenved végig, nyugdíjasként is elesett lesz. Időben kell segíteni, hogy legyen esélyük egy normális életre, és felnőttkorukban ne kelljen őket ellátni. Megpróbálunk nekik lehetőségeket mutatni, motivációt adni, hogy küzdjenek azért, hogy kikerüljenek a saját közegükből. Az egyik kicsi miután életében először étteremben ebédelhetett, úgy ment haza, hogy biztos szakács lesz. Nekem ők a legnagyobb példaképeim: hihetetlen az a küzdés, akarat és szeretet, ami bennük van.”
Állami ebédeltetés
570 forint naponta: ennyi pénzt fordít az állam a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nyári ebédeltetésére (ez az összeg az elmúlt nyolc évben kétszáz forintot emelkedett, hiszen 2010-ben még csak 370 forint jutott ugyanerre a célra). Az előzetes jelentkezési adatok szerint idén a szünidő első hetétől hétköznaponként 134 ezer gyerek részesül a támogatásban. A rekord tavaly volt: akkor megközelítőleg nyolcezerrel többen ebédeltek.
A támogatás nem jár automatikusan azoknak, akik év közben ingyen vagy kedvezményesen ehetnek az iskolában: a lehetőségről a helyi önkormányzatoknak kell tájékoztatást kiadniuk, majd a szülői kérvények is hozzájuk érkeznek be. Erre azért van szükség, mert fel kell mérni, hogy a rászoruló gyermekek át tudják-e venni az ebédet, vagy esetleg elutaznak, így nem igénylik azt.
Az ingyen ebédhez azonban nem egyszerű hozzájutni: Kromek Henriett a kérvényezési rendszer bonyolultságát és a szigorú kritériumrendszert emeli ki, ami miatt sokan eleve elesnek a lehetőségtől. Másrészt az ebédet kijelölt ételosztó pontokon lehet elfogyasztani, vagy eltenni – van, aki ettől 5-10 kilométerre lakik. „A nyári melegben sokan gyalog indulnak útnak, vagy biciklivel, ha van egyáltalán, mert a tömegközlekedést nem tudják megfizetni. A tanyákról, kieső településekről és városrészekből tortúra eljutni az ebédért.” Az önkormányzatokon is nagy a teher: a kérvényezés leszervezése mellett az étkeztetést is nekik kell megoldaniuk: sok helyen erre nincs ember, így az egyébként is leterhelt dolgozók vállalnak többletmunkát.
Borítókép: MTI/Czeglédi Zsolt
