„Nem baleset volt” – jelenti ki határozottan a Vogue újságírójának Illinois állam szenátora, Ladda Tammy Duckworth. „Azok a szemetek meg akartak minket ölni” – teszi hozzá a nő, utalva arra a 15 évvel ezelőtti „incidensre”, amelynek következtében mind a két lábát, a kézfeje egy részét és kis híján az életét is elveszítette.
A Vogue cikkéből kiderül, hogy Tammy Duckworth, aki abban az időben hivatásos katonaként, egész pontosan helikopterpilótaként szolgálta a hazáját Irakban, 2004. november 12-én egy rutinbevetésre indult társaival Bagdadtól nagyjából ötven mérföldnyire. „Tulajdonképpen nagy szerencsénk volt” – mondja Tammy, majd hozzáteszi, a pilótafülke padlóját feltépő gránát, amely levitte a lábait, felrobbanthatta volna az egész helikoptert.
De nem tette, így Tammy másodpilótája le tudta tenni a gépet. A sérülteket, köztük Tammyt is, a kísérőhelikopter vette fel, majd azonnal kórházba szállította őket. „Ha Vietnámban történik mindez, már nem élnék” – mondja Tammy, aki a kitartásának, az elszántságának és egy véletlennek köszönheti politikai pályafutását.
Az egész azután kezdődött, hogy a veterán – alig 12 héttel az említett incidens után – önként jelentkezett, hogy Illinois állam képviseletében részt vegyen az országértékelő beszéden, amit az elnök tart minden évben. „Aznap este Dick Durbin, illinois-i szenátor kezet rázott velem, átadta a névjegykártyáját, és biztatott, hogy ha bármiben segítségre lenne szükségem, keressem őt. Én pedig kerestem: főleg a veteránokat érintő problémákkal.”
Ezek után magától értetődő volt, hogy amikor az illinois-i képviselő, Henry Hyde visszavonult, Durbin Tammyt kérte meg, hogy induljon helyette. És Tammy, miután megbeszélte a férjével, elindult. Igaz, első próbálkozásra nem járt sikerrel. Hat évvel később viszont már igen, sőt négy évvel ezután már ő lett Illinois szenátora.
Tammy, akinek elszántsága és kitartása mindenkit zavarba hoz a környezetében, az interjúban őszintén beszélt arról is, milyen rögös úton sikerült férjével családot alapítania. „Mikor az orvosilag megfelelő korban voltam, a karrieremet építettem. Amikor úgy éreztem, végre megértem erre a kihívásra is, természetes úton már nem tudtam teherbe esni.” Tammy a Vogue újságírójának elmondta, éveken keresztül próbálkoztak mesterséges megtermékenyítéssel. Hiába.
„Már-már feladtuk, mikor az egyik ismerősöm megadta egy jó nevű professzor elérhetőségét. 18 hónappal később megszületett Abigail, aki most hároméves. Idén tavasszal ennél az orvosnál született a második lányunk, Maile is.” Tammy azt mondja, bár az anyaság minden pillanatát élvezi, mostanra elfáradt. „Nem tagadom, nagyon hiányzott a féléves szülési szabadság, és biztos vagyok benne, hogy az amerikai anyák többsége így érez.”
Mindezek ellenére Tammy rendszeresen bejár a Szenátusba. A szünetekben feji az anyatejet féléves kislányának, akire az irodában egy dada vigyáz. „Ha olyan helyzetben vagy, mint én, hogy változtathatsz az emberek sorsán, akkor nem számít, mennyire vagy fáradt. Mindennap bejövök, és mindennap megvívom a magam csatáit. Ha a fáradtságtól már csak négykézláb tudok majd szavazni, akkor is.”
