Éva és Gábor épp rohanásban voltak. Fél órájuk volt indulásig, de még nagyon jó lett volna enni valamit. A hűtőszekrényben viszont nem találtak semmit, ami meleg ebédre emlékeztetett volna, vagy amiből ennyi idő alatt az lehetne. Évának akkor eszébe jutott, hogy van még anyukája lecsójából. Abból, ami olyan helyes üvegekben, gusztusosan sorakozik a kamrában. Tojást ütöttek rá, és elégedetten megették. Ebéd is, meleg is, finom is. Kár, hogy sok ilyen nap van, lecsó meg kevés. De mi lenne, ha más is lenne… többféle? Hiszen ha lecsót lehet tartósítani úgy, hogy ilyen finom maradjon, akkor talán más meleg ételt is. És agyalni kezdtek. A harmincnégy éves épületgépész és a huszonkilenc éves terméktervező mérnök lány.
Egy évre rá ott álltak egy vecsési élelmiszerüzemben, ahová ömlött be a sok jó minőségű, előre feldolgozott alapanyag: húsok, zöldségek, gyümölcsök. A kettő között volt ötlet, innovativitás, elszántság. És egy kis befektetői tőke.
Kertész Éva és Tóth Gábor
A lecsós jelenet 2015-ös. A házaspár akkor valami fontos dologra tapintott rá. Hiszen sokan sokszor voltunk már olyan élethelyzetben, hogy gyorsan kellene valami jó minőségű meleg ételt enni. Mi, városi emberek tulajdonképp szinte mindennap ilyen helyzetben vagyunk… Mert munka közben nincs idő krumplit pucolni és főzőcskézni, kisbaba mellett vagy idős szüleink ápolásakor sem. Kiránduláskor vagy nyaraláskor pedig technikailag lehetetlen, vagy épp sajnáljuk rá az időt. Mi van ilyenkor? Gyorsbüfé, ételkiszállítók, ábécés konzervek, vállalati menzák. Egyik rosszabb, mint a másik. Persze, egyszer-egyszer beleférnek, de nem jó folyamatosan ezekre építeni az étkezésünket. Mert az itt elérhető ételek között kevés a jó minőségű, még kevesebb az, ami nincs tele egészségtelen dolgokkal, ami pedig mindkét szempontból jó, az biztosan eggyel drágább annál, semhogy mindennap megengedjük magunknak.
„Először mi is elkezdtünk főzni magunkra – meséli Éva –, de az túl sok időt vitt el. Aztán próbálgattuk azokat a termékeket, amiket boltban lehetett venni, de mind tele volt mesterséges anyagokkal, cukorral, és nem is igazán ízlettek. Arra gondoltam, biztosan lehetne olyan ételt készíteni, mint anyáé!”
Éváék ötlete egyszerű: főzzünk előre, többfélét, tartósítsuk egészséges módon, zárjuk üvegekbe, és így egész héten lesz finom, egészséges ételünk. Könnyen magunkkal vihetjük a munkahelyünkre is. Nemcsak magukon akartak segíteni ezzel, rájöttek, hogy vállalkozást is építhetnének az ötletre. Így jött létre Kertész Éva és Tóth Gábor startupja, a Polcz termékcsalád, ami lényegében tízféle üveges melegételt jelent. Van köztük vega, csirkés, pulykás, tarjás és marhahúsos fogás is – például mustáros marha, káposztás pulyka, füstölt tarjás babragu. Sűrű egytálételeket képzeljetek el – egy részükben köret is van, de ha főztök mellé egy adag rizst, két embernek, vagy épp két napra is elegendő. Már a csomagolás miatt is szívesebben vesz ilyesmit az ember, hiszen nincs a sok műanyag-szemét: az üvegek mehetnek az újrahasznosítóba – persze otthon is felhasználhatjuk őket.
Éva és Gábor felmondott a munkahelyén, és ma már csak ezzel foglalkoznak. Maguk kísérletezték ki a recepteket, persze Éva mamája is besegített, ha már ő volt a vállalkozás múzsája. „Mindig is szerettük a változatosságot – mondja Éva. – Azt mondtuk, próbáljuk meg, ha nem, visszaút mindig van, lehet állást találni.”
Persze ma már bevallja, nehezebb dolguk volt, mint elsőre gondolták. Mivel kezdetben kis szériában gyártottak, muszáj volt üzemet bérelniük és másokhoz alkalmazkodniuk. Sok türelem kellett ehhez. Ma már viszont egyre nagyobbak, egyre több a vásárlójuk. Fel tudtak venni egy értékesítési munkatársat is, úgyhogy már nemcsak online juthatunk hozzá a kis üvegekhez, hanem bioboltokban, egyes ábécékben is megvehetjük 1150-1290 forintért.
A Polcz-termékek egyelőre nem gluténmentesek, de tejterméket, tojást nem tartalmaznak, sem hozzáadott cukrot vagy ízfokozókat. Az elején tesztelték, hogy mi ízlik igazán a vásárlóknak, ennek alapján finomítottak a fűszerezésen. A visszajelzések jók, bár van, aki szeretné, ha tíznél is több ételfajta lenne…
Így néz ki például a chilis bab
Az ember nem gondolná, hogy ennyi üzemi főzés után maguk is fogyasztják, de Éva azt mondja, kimondottan szeretik például a marokkói csicseriborsót, és persze, ha raktározás közben egy-egy üvegnek lejött a teteje, akkor bizony az volt az ebéd náluk…
„Három év után most érzem azt, hogy igazán elindultunk. Addig lassabban haladtunk, amíg a saját befektetésünket használtuk, de most könnyebben eljutunk az emberekhez. Azt látom, hogy ez a vállalkozás jól működhet hosszú távon is, és tetszik benne, hogy mindig lehet új dolgokat kitalálni.”
Éva és Gábor pedig együtt szeretnek igazán gondolkodni, Éva azt mondja, neki természetes, hogy közös a vállalkozásuk. „Az volt a nehezebb, amikor mindketten máshová indultunk reggel dolgozni.”
