A száraz novemberhez hasonló kezdeményezés több országban is működik: van, ahol januárra, az ünnepek utáni időszakra időzítenek – hogy a máj és a pénztárca is regenerálódhasson a társasági összejövetelekkel és kiadásokkal teli időszak után –, de az októberi alkoholstop is elterjedt. A résztvevők tapasztalataiban viszont hónaptól és országtól függetlenül vannak mintázatok.
Kísért a szesz és a barátok
„Már majdnem az első nap elbuktam” – vallja be egy harmincas évei közepén járó férfi, aki már-már kért egy sört, de a felesége még időben emlékeztette a vállalására. Azóta rájött, hogy azért, mert látótávolságon belül van az ital, még nem kell inni. Többet jár konditerembe, energikusabb lett, megérezte, hogy alkohol nélkül is ki tud kapcsolni, és így a feje is tisztább reggelente. De nem mindenki lendül át ilyen könnyen. „A napok hosszabbnak tűnnek, az éjszakák is szinte végtelenek. Alig alszom, ha meg igen, akkor rémálmomban a volt főnökeim jönnek elő” – mondja egy negyvenes férfi, aki a munkában is nehezebben teljesített, a társasági összejöveteleket pedig szinte alig tudta elviselni.
Hasonló a helyzet a fogyással is. Van, akinél előtte-utána képekkel is igazolható az alkoholmegvonás jótékony hatása, míg másoknál nem – bár közülük többen bevallották, hogy az ivást evéssel helyettesítették: volt, aki a tortasütésben bontakozott ki. A pótcselekvések is utalhatnak arra, hogy az alkoholfogyasztás mennyire része a mindennapjainknak, szinte automatikus választás: „Két hete tart a kihívás, számomra a hétvégék a legnehezebbek. Múlt pénteken azon kaptam magam a boltban, hogy ösztönösen veszem le a bort a polcról szombat-vasárnapra” – írta egy tavalyi száraz novemberező, aki aztán a bowlingozás során is megtapasztalta, hogy a sör mennyit segít a társasági feloldódásban. Végül az alkoholmentes verzió segítette át őt a kezdeti nehézségeken.
Hááát… (Profimedia)
Az akaraterőt a társasági nyomás is próbára teszi: sokan számolnak be arról, hogy hány ismerősüknek volt feltett szándéka az, hogy lebeszélje őket a fogadalmukról, értetlenséggel, sőt, sértettséggel is szembesülniük kellett. Éppen ezért sokat segít, ha van egy csapat: egy rendezvényszervező cég munkatársai a szokásos koktélozást jógára cserélték, így a közösségi életük megmaradt, és még újat is tanultak együtt.
Karikacsapás vagy sem?
A próbálkozás alapvetően kétféle felismeréshez vezethet (fokozatok persze vannak ezeken belül is): kiderül, hogy egy hónapot könnyedén kibírunk alkohol nélkül, vagy szenvedünk nélküle. Az utóbbi sokakban akkor erősödik fel leginkább, amikor olyan helyzetben vannak, amikor „inni szokás”, azokkal, akikkel a koccintás „hagyomány”. A születésnap többeknél gyenge ponttá vált, volt ünnepelt, akinek sikerült kiharcolnia a poháremelést. A józan bulizás sokak számára új megvilágításba helyezte az éjszakai életet: mert milyen is egy klubban hajnali fél kettőig lenni egy korty ital nélkül? Pontosan ezt próbálta ki az a húszéves egyetemista, aki egy mámoros este szerzett sérülés után döntött úgy, hogy kihagy egy hónapot, annak dacára, hogy korábban a vizsgastresszt is alkohollal csillapította. Vannak, akiknek nem is sikerül legyőzniük a sóvárgást és a társasági nyomást – számukra ez figyelmeztető jel lehet, persze az is elképzelhető, hogy csak nem vették elég komolyan az elhatározást, és ennek megfelelően el is lazázták.
Pedig az önismereti teszten túl más haszna is lehet ennek a hónapnak: a szünet segíti a máj regenerálódását, egy kis önmegtartóztatás pedig egyfajta böjt az ünnepi szezon előtt. Ugyanakkor nem szabad abba a tévedésbe esni, hogy egy hónapos leállás feloldoz az egész éves „bűnözés” alól: a szervezet regenerációja után, bár sokan kicserélve érzik magukat, a testük valójában a régi.
Nehogy abbahagyják az ivást!
Az alkoholfüggők számára akár halálos veszélyt is jelenthet a hirtelen leállás – ahogy erre az ország legismertebb toxikológusa, dr. Zacher Gábor is figyelmeztette a száraz novemberezéssel kacérkodókat. Őket egyébként az eseményt szervező Kék Pont is óva inti a csatlakozástól: felhívásuk azoknak szól, akik még nem számítanak nagyivóknak, de hetente legalább egyszer a pohárhoz nyúlnak.
A Magyarországon 2015 óta futó kezdeményezés idén először tematikus volt: a nők alkoholfogyasztására irányítottak extra figyelmet a szervezők, mert ez még mindig tabutémának számít. A Nők a pult előtt akciót nem kerülték el a negatív kommentek: a legmarkánsabb vélemény szerint a részeges, erőszakos férfiak még mindig nagyobb veszélyt jelentenek a nőkre, mint az ital. A két helyzetet nem érdemes egy mérlegre tenni, de való igaz, hogy az alkoholizmustól többféleképpen szenvedhet mindkét nem képviselője.
Nők arról, hogy januárban sem könnyebb nem inni
„A húszas éveim közepén New Yorkban éltem, amikor észrevettem, hogy már nem rázódom helyre olyan könnyen a bulizás után, mint régen” – kezd bele történetébe a most 31 éves Jessica, akit a Women’s Health Magazine négy másik nővel együtt kérdezett a januári alkoholstoppal kapcsolatos tapasztalatairól. Ő kíváncsiságból vágott bele, de hamar kiugrott: többen megkérdőjelezték, alábecsülték a próbálkozását, ő pedig túlzottan vágyott a nap végi Martinire. Márciusban aztán ismét nekifutott a megvonásnak – ezúttal már sikerrel. Fókuszáltabb és élettel telibb lett, az élet minden területén jobban teljesített. Azóta szinte bármikor – közösségi akcióktól függetlenül – tart szünetet, ha úgy érzi, arra van szüksége.
A negyven éves Elyse már tíz éve rendszeresen teszi félre a poharat: erre a hónapra egész évben jó érzéssel gondol, közben pedig sosincs olyan este, amire visszanézve azt mondaná, hogy bárcsak ivott volna. Harminc nap kimaradás számára azonban elég: az akció vége után rögtön jöhet egy pohár bor.
Szárazborozók és melldöngetők
A hónap elején az anti-száraz november bejegyzések száma is megszaporodik: van, aki egyszerűen csak befotózza, hogy mit iszik – mert vagy elbukta a próbát, vagy neki sem futott, csak mások bosszantására, illetve önmaga szórakoztatására posztol. Szóviccekből nincs hiány: az „a száraz bor ér?” típusú kérdéseket szlogenné lehetne avatni.
Az észosztó ítélkezők sem könnyítik meg a helyzetet: ilyenkor a szokottnál többen adják a világ tudtára, hogy ők bizony soha nem ittak, vagy alig és hogy mennyire gáznak tartják azt, hogy vannak, akik kihívásként élik meg ezt a hónapot.
Igyunk arra, hogy végre megint ihatunk?
De mi lesz akkor, ha lejár az egy hónap? Visszaáll minden a „rendes” kerékvágásba, vagy kitart azt alkoholmentesség? Érdekes elolvasni a Száraz November nagy-britanniai megfelelőjének Facebook oldalát, mert a Go Sober for October esemény résztvevői már jó néhány hete túl vannak a záráson, így látszik a tendencia. Sokan gratuláltak egymásnak, és közben volt, aki már töltötte is fel a vodka-szóda kellékeiről készült installációt. Más sörrel, borral koccintva pózolt, de a fotó nélkül kommentelők közül is többen sóhajtoztak, hogy milyen hosszú volt ez a hónap.
Vivát! (Profimedia)
De nem dördült el mindenki számára a startpisztoly, ahogy az óra elütötte a figyelemfelhívó kampány utolsó másodpercét: voltak, akik hetekkel később is keresték a kontaktust azokkal, akik még kitartottak. Az első ivászat sokaknak beütött, ha kivártak vele még egy kicsit, ha nem: „Pénteken bedobtam pár italt, tegnap szinte egész nap rosszul voltam.” Másnaposságra, „soha többet nem akarok inni” hangulatra többen panaszkodtak, pedig volt, aki a szokottnál kevesebbet ivott. Egy kommentelő elmondta: alig várta, hogy ismét gin-tonikot ihasson, de csalódott, mert a kedvence egyáltalán nem esett jól, sőt már az íze sem olyan, mint régen…
Azoknak a magyar résztvevőknek, akik november után is kitartanának, a pálya karácsonyi partikkal, családi összejövetelekkel, elő- és utószilveszterezéssel és a pezsgős visszaszámlálással lesz nehezítve a következő időszakban. Innen is drukkolunk nekik (és páran koccintunk is az egészségükre).
