A történethez érdemes hozzátenni, hogy a közbeavatkozó 21 éves férfi nem járt elsősegély-oktatásra. Tudását kizárólag annak a The Office-jelenetnek köszönheti, melyben az újraélesztés egyfajta himnuszává vált Stayin’ Alive című Bee Gees-slágerre végeznek mellkaskompressziót.
Szívmasszázs állj, kiütjük, hátra!
Ismerősek ezek a vezényszavak? Ha igen, nem véletlen, hiszen csak a Vészhelyzetben másfél évtizeden át hallgathattuk ezeket, nem beszélve a többi kórházas sorozatról, amelyek szintén előszeretettel mutatnak szívmasszázst, lélegeztetést, defibrillálást.
2005-ben a rangos Medical Hypotheses nevű orvosi szakfolyóirat négy orvostól kapott közös levelet, melyben azt írták, hogy két olyan hirtelen szívleállásos esettel is találkoztak, ahol a betegek olyan laikusok közbeavatkozásának köszönhetik az életüket, akik sorozatokból lesték el az életmentő technikákat. Az orvosi lapok hasábjain ekkoriban már javában folyt a vita arról, hogy a filmekből és sorozatokból meg lehet-e tanulni az újraélesztést, vagy ezek a jelenetek több kárt tesznek, mint amennyi hasznot hajtanak.
Fotó: Istockphoto.com
Az egyik leggyakoribb szakmai kifogás az, hogy a képernyőn sokkal hatásosabbak ezek a technikák, mint a valóságban: a nézők igazából csodákat látnak, de mivel ezt nem tudják, irreális elvárásokat táplálhatnak a beavatkozás sikerével kapcsolatban. A túl optimista megközelítésnél talán nagyobb probléma az, ha a jelenetek rosszul mutatják be a folyamatot: egy kutatás pont a Vészhelyzetet marasztalta el amiatt, hogy nem felel meg az érvényes szakmai ajánlásoknak. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a defibrillátor használatát is pontosabban kellene bemutatni – a felvetés jogos, hiszen egyre több helyen vannak kihelyezett készülékek.
Az említett levél írói elismerték, hogy vannak gondok az újraélesztés ábrázolásával, továbbá, hogy nem tudjuk biztosan, hogy a passzív tanulás (ez esetben: tévénézés) mennyire és meddig hatásos. Ugyanakkor leszögezik, hogy a semmivel szemben még egy nem túl szakszerűen kivitelezett próbálkozás is növelheti a túlélés esélyét halálos veszély esetén.
Öndiagnosztika és továbbképzés
Egy 53 éves brit férfi a City Hospital című BBC1-sorozatot nézve jött rá, hogy szívroham fenyegeti: a tünetei, fájdalmai pontosan olyanok voltak, mint a képernyőn látható páciensnek. Nem késlekedett: időpontot kért az orvosától, és tíz napon belül már túl is volt a bypassműtéten.
De nem csak a laikusok tanulhatnak a tévéből: egy Dr. House-rajongó orvos azért jött rá, hogy betegének kobaltmérgezése van, mert a sorozat egy egész epizódot szentelt az egyébként ritka kórkép bemutatásának. Persze a hátulütője is megvan annak, ha a nézők figyelmét egy-egy sikerszéria túlzottan a szenzációk felé irányítja: túlbecsülik a ritka betegségek előfordulási arányát, és kevésbé törődnek bele egy egyszerűbb diagnózisba.
Életmentés hosszú távon
Az ötlet, hogy a szórakoztató műsorokat egészségügyi üzenetek kommunikációjára használják, már az ‘50-es években erős volt nemzetközileg, hiszen emberek millióit lehet így költséghatékonyan elérni.
A nézők nem csak az akut, életveszélyes helyzetek elhárításáról kapnak fontos információt kedvenc műsoraikból: 2008-ban egészségügyi kommunikációval foglalkozó szakemberek azt vizsgálták, hogy a Vészhelyzet és A Grace klinika ismeretterjesztése mennyire volt sikeres az öröklődő mellrákhajlammal kapcsolatban. Az 599 nő bevonásával végzett kutatás szerint a kulcsstratégia az, ha egy időszakon belül több produkcióban is megjelenik ugyanaz a téma: így a nézők tudása is jobban bővül, sőt a szűrésre is hatékonyabban rávehetők. Hasonló kutatások más témákban is készültek több kórházas sorozatról: voltak, akik a kamaszkori elhízás, magas vérnyomás vagy éppen a HIV-AIDS problémáját bemutató történetszálakat elemezték.
Egy 2015-ben publikált, utánkövetéses vizsgálatból az derült ki, hogy a kórházsorozatok közönsége óvatosabban vezet – kockázat- és gyorshajtáskerülőbb –, mint mások. Ha belegondolunk abba, hogy csak a Vészhelyzetben hány véres karambol sérültjeit láthattuk, nem meglepő ez az eredmény.
A pozitív edukációs lehetőségeket látva több ismeretterjesztéssel, prevencióval foglalkozó egészségügyi szervezet fogott már össze népszerű produkciók készítőivel.
Tévhitgócpontok
Milyen szép is lenne, ha a képernyőről csupa orvosilag helytálló tartalom csorogna, a nézői agyak szivacsként innák fel azt, a kellő pillanatban pedig könnyűszerrel idéznének fel mindent… Sajnos azonban, ahogy arra több kutatás is rámutat, számolni kell azzal, hogy a nézők már tévézés közben sem figyelnek eléggé, félreértenek valamit, vagy később esik ki nekik egy-egy fontos mozzanat.
Mindezek mellett egy másik mellékhatással is számolni kell: a nézők nem csak azt tanulják meg a kedvenc tévéműsoraikból, amit érdemes. Egy 2007-es tanulmány például arra mutatott rá, hogy a 2004–2005 közötti műsorok negatívan ábrázolták a szervadományozást. Ez a kérdés Amerikában különösen érzékeny, hiszen az emberek ott nem számítanak automatikusan donornak, hanem fel kell iratkozniuk egy adatbázisba ehhez. De ha a képernyőn rendszeresen azt látják például, hogy az orvosok mindent megtesznek a szervek megszerzéséért, és visszaélnek ezek elosztásával, akkor félő, hogy nem regisztrálnak – amin emberéletek múlhatnak.
Plusz egy tanulságos újraélesztés
Ebben a jelenetben A Grace klinika orvosai egy kétségbeesetten telefonáló kislányt tanítanak az újraélesztésre: míg a mentők odaérnek, ő tartja életben az édesanyját. Mi mást is énekelhetne a stáb közben, mint a Stayin’ Alive-ot, ami az arizonai nő életét is megmentette?