Szüljünk sok gyereket, csak utána nem tudjuk hova tenni őket, hogy el tudjunk menni dolgozni. Ez most a helyzet Magyarországon bölcsődeügyben. Azok az anyák pedig, akik esetleg otthon vannak a kistestvérrel, ne is álmodjanak róla, hogy találnak bölcsit a gyereküknek. Maximum magánbölcsődébe vihetik, súlyos összegekért. A problémát a családvédelmi akcióterv részeként úgy oldanák meg, hogy három éven belül 21 ezer új bölcsődei férőhelyet létesítenének, ám ez nem ennyire egyszerű.
A helyhiányról a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Szűcs Viktória beszélt az RTL Klub híradójában:
„Mindösszesen 47 ezer bölcsődei férőhely van az országban, ez a korosztály 17%-a számára elegendő. Országosan több mint 2500 településen semmilyen fajta bölcsődei ellátás nincs a 2018-as adatok alapján.”
Csakhogy a helyhiány mellett az is probléma, hogy nincs elég szakember. Nem az a gond, hogy nem képeznek elég kisgyermeknevelőt, hanem inkább az, hogy nem maradnak a pályán, annyira alacsony a fizetés. Az elnök az Indexnek konkrét összegekről is nyilatkozott:
Egy pályakezdő diplomás bölcsődei kisgyermeknevelő mindössze nettó 121 ezer forintot visz haza, egy tíz éve dolgozó kollégája 164 ezer forintot, a 20 éve dolgozó pedig 182 ezret.
A bölcsis gondozónő, aki nem menne el bölcsibe dolgozni
A megoldás tehát nem csupán új bölcsődei férőhelyekben rejlik, hanem a munkakörülmények, bérek javításában is. Anita végzettsége szerint bölcsődei gondozónő lehetett volna, de inkább nem élt a lehetőséggel, máshol helyezkedett el. Elmesélte, miért nem vonzó számára ez a pálya.
„A bölcsődei szabályrendszerrel, nézetekkel nem tudok azonosulni. Az én gyakorló intézményem egy nagyon szép és modern, jól felszerelt épület volt, viszonylag fiatal csapattal, de bizony láttam nagyon rossz példát is, ahol kiabálós, mogorva, idős nénik voltak a gondozónők, és egyáltalán nem segítettek minket, tanulókat.
Maga a képzés sem volt kellően gyakorlatorientált. Bár nekem volt már korábban is tapasztalatom gyerekekkel, de volt olyan csoporttársam, aki például még sosem fogott csecsemőt a kezében.
Változik a világ, a száz évvel ezelőtti nézetek nem biztos, hogy most is helytállók. (Képünk illusztráció – Forrás: Fortepan/Semmelweis Egyetem Levéltára)
Azt gondolom, nem a zárógyakorlaton kellene először megtörténnie ennek, addig ugyanis gyerekek közelébe csak annyira mehettünk, ameddig megfigyeléseket végeztünk a csoporton belül zajló munkáról, valamint jegyzőkönyvet készítettünk. Nem éreztem azt, hogy az elméleti és a gyakorlati oktatás valahol összefut egy közös szállá, hanem csak párhuzamosan mentek egymás mellett, és nem tudtuk, hogyan működik élesben az a sok elmélet.
És nem utolsó sorban az anyagi megbecsülés… Picike gyerekeket nevelnek a gondozónők, szigorú szakmai elvek mentén (jó esetben). A közhiedelemmel ellentétben ez nem egy gyerekmegőrző, azt gondolom, több anyagi megbecsülést érdemelne a szakma.
Engem valószínűleg semmivel nem tudnának rávenni, hogy váltsak, mert én teljesen megtaláltam a helyem az iskolás gyerekek között, de azt gondolom, kicsit megújulhatna a szakma. Változik a világ, a száz évvel ezelőtti nézetek nem biztos, hogy most is helytállók.”
Rugalmasságban is lenne hova fejlődni
Egy bölcsőde vezetőjét is megkérdeztem, mit gondol arról az ígéretről, hogy három éven belül rendezve lesz a helyzet. Zsuzsa szerint ilyen ígéret már elhangzott 2014-ben, azóta sem történt semmi, szerinte most sem lesz túl nagy változás, maximum szebb lesz a kirakat, adnak egy kis pénzt arra, hogy felújítsák a meglévő épületeket, mert az látványos. De a bölcsődei helyzet szerinte is komplex kérdés.
„Egyszer már beígérték, hogy 2018-ra 60 ezres férőszámra bővítik a 48 ezreset, ebből 1000 férőhely jött össze, az is úgy, hogy átneveztek bölcsinek már meglévő intézményeket. Most ezt a határidőt tolták ki 2021-re.
A IV. kerületben például kilenc intézmény van, 818 férőhellyel, itt összesen 40 férőhellyel lett több a 2014-es ígéret óta, de az sem az államnak köszönhetően, hanem a Széchenyi terven nyert pályázat miatt. A IV. kerület kritikus hely, rengeteg ember szeretné ott bölcsibe adni a gyerekeit, mert bejárnak a városba dolgozni. A pályázati pénzek pedig elmennek az épületek felújítására, de a szakemberek, gondozónők fizetésemelésére már nem marad.
Ha pedig nincs szakember, akkor hiába van több férőhely. Ha összeget kellene mondanom, akkor 250 bruttót minimum kellene hogy keressen egy dajka végzettségű gondozónő, a diplomás szakemberek pedig még többet.
A magánbölcsik a férőhelyhiány mellett azért is élik virágkorukat, mert teljesen rugalmatlanok az államiak. Nem minden szülő akarja öt napra beadni a gyereket, ezt pedig nem tehetik meg az állami intézményekben.
Az első szerintem az lenne, hogy tisztázzuk a feladatkört és a szülők elvárásait, hogy a kettő találkozzon egymással. Utána jöhet a férőhelyek kérdése és a szakemberek fizetésének emelése. Ehhez rugalmasság kell, oktatás kell, pénz kell.”
