„Beszarsz, futnál, nem érted” – egy tömegverekedés anatómiája

„Lassú este volt” – mesélte Rebeka, a Vittula csaposa február 21-éről, amikor is két férfi megjelent a semmiből, rövid, olcsó és átlátszó provokáció után minden előzetes jel nélkül elkezdte ütlegelni a Kertész utca 4. kapuja mellett üzemelő kocsma vendégeit. Azért volt könnyű dolguk, mert, ahogy a Vittulánál szokásos, a szokatlanul enyhe időben többen ültek, álltak, cigiztek, és ittak a lemenős kocsma bejárata előtt, mint ahányan lent voltak.

Meg persze azért is volt könnyű dolguk, mert a Vittulába szinte kivétel nélkül pesti egyetemisták, fiatal művészek és egyéb kreatív (legutóbb húsz éve érvényes szóval: underground) arcok járnak, akik általában semmi mást nem akarnak, mint békében lerészegedni és megbeszélni a világot. Ahogy sejthető, ez a réteg nem arról híres, hogy bármikor kapható némi utcai harcra.

Az Index cikke horrorisztikus részletességgel számol be a bulinegyed alighanem legvéresebb estéjéről (egy hasonló eset történt évekkel ezelőtt, az is éppen itt): fogak repültek, folyt a vér, a szemtanúk elmondása alapján egy fiúnak konkrétan letépték az arcát. Harminc ember sietett a segítségükre, hiába, a két ismeretlen, láthatóan minden ép ésszel leírható ok nélkül verekedő arc őket is lerendezte, a földre került embereket is rúgták, volt, akinek a fejét is.

Járkáltak fel-alá, a szemközti Prága söröző előtt állókat is megtalálták, lerugdosták őket a kocsmába. Szerencsére nem mentek be egyik helyre sem, így az áldozatoknak volt hova menekülniük. Persze többen hívogatták a rendőrséget, akik ki is érkeztek egy autóval és egy kisbusszal, ám a Vittula melletti házból még időben leadták a drótot az elkövetőknek, azok bemenekültek a kapualjba.

Róth Rebeka, a Vittula egyik csaposa így emlékszik:

A csütörtöki verekedésen semmilyen szubkultúrának nem rendeztünk bulit, én dolgoztam, hetvenes nyolcvanas évekől való funkyt és discót játszottam (köztudottan dizájnerdrogos, kötözködős fajta bulika), és szinte üres volt a hely. Nagyjából húsz ember volt , ebből tíz dohányzott az utcán. A két tettes először elsétált a Vittula mellett, az egyikük megtapogatta a vállamat és lekurvázott, majd tovább sétáltak. Ezen a ponton én visszamentem dolgozni, lesöpörvén vállamról a megjegyzést, majd állítólag visszafordultak és egy másik lányt inzultáltak ugyanígy, aki kikérte magának, és erre egy gyomron rúgás volt a válasz, mire a többiek segítségére indultak, stb. Én már arra értem ki, hogy az öt rendőr cigizget, dumálgat, mint akik jól végezték a dolgukat.

Arról, hogy hogy képes összeverni több tucat (igaz, gyanútlan, a közelharcban járatlan és ittas) fiatalt két kigyúrt arc úgy, hogy ők maguk karcolás nélkül elmenekülnek, Hajdu Andor, a Vittula egyik korábbi csaposa posztolt.

Képzeld el a helyzetet, hogy ittasan álltok huszonéves haverjaiddal, csajokkal, akik – ismerve az itteni srácokat – nem épp erősek vagy nagy bunyósok, és akkor jön két szétkerázott arc, és lesújt… semmi percekig tartó hőbörgés, hogy felkészülj lélekben, hogy a kisebbek és a gyengébbek hátrébb húzódhassanak, hogy kijöjjön valaki józan kicsit csitítani a kedélyeket, nem, semmi ilyen, hanem in your face, azt se tudod, hirtelen, merre van előre, lesokkol, beszarsz, futnál, nem érted… és feleszmélsz, hogy mások is bajban vannak és fordulsz, hogy leállítsd – valahogy, te sem tudod, hogy hogy – ezt az ámokfutást, de olyan, mintha egy konyhai robotgépet akarnál ujjal megállítani… sikerülni fog, de pár perc nem csak az életedből fog hiányozni, hanem az ujjaid végéről is. Viszont amíg a konyhai robotgépet ki is tudod kapcsolni ugyanazzal az ujjaddal, addig az ilyen embereket nem.

A verekedés véget ért, az ámokfutás nem. A szemtanúk szerint a rendőrök látványosan nem tudtak és nem akartak mit kezdeni a helyzettel, csak egy embert vittek be kihallgatni, a vallomásokat ímmel-ámmal vették fel, alkalmi tolmácsok próbálták fordítani a félig részeg, félig halálra rémült vendégek mondatait. A házba, ahova bemenekültek a verőemberek, bementek ugyan, de három perc után kijöttek azzal, hogy nem találják őket, és különben is,

nincs elég súlyos sérült, hogy többet tehessenek.

A Vittula csaposai azóta elmondták, hogy nem a kocsma vendége volt a két arc, és nem is volt soha. (Az egyébként nagyon kicsi és közösségként működő helyen könnyű kiszúrni az ilyet.) Az egyik nagyon közeli szemtanú elmesélte az Indexnek, hogy ezek nem kötekedő, részeg arcok voltak, profi verőembernek tűntek, az egész megtervezettnek tűnt. Az eset után úgy nézet ki, nem lesz következmény, a cikk megjelenése után azonban látványosan összekapta magát a rendőrség, körözést adtak ki, gyorsan lett két gyanúsított, az egyiket azóta el is fogták. Eredetileg egy sértettről beszéltek (valóban egy embert szállítottak kórházba), egy héttel később már több áldozatról.

Úgy tűnt, ezzel meg is oldódik az ügy (már amennyire egy ilyen ügy meg tud oldódni), ha a sajtó kellett hozzá, hogy beinduljanak az események, hát az kellett hozzá, láttunk már ilyet. Hamarosan nyilván a másik gyanúsítottat is elfogják, ha minden jól megy, talán a Kertész utcai tömbből is elzavarják a gyanús alakokat (a legutóbbi esetnél is pont onnan kerültek elő a garázdák). Bizonyos értelemben azonban csak most kezdődött az igazi balhé, a közterületi erőszak ugyanis előhozta a bulinegyeddel kapcsolatos tévhiteket és lakossági frusztrációkat, azaz a Magyarországon szokásos mederben zajlik a közbeszéd a politikától az áldozathibáztatásig.

Tibi atya például szerdáig bírta ki, hogy nem szólal meg, ekkor közölte Embereket vertek szarrá egy szórakozóhely előtt. De hol volt közben a biztonsági őr? című írását, amelyben két bekezdés alatt eljut oda, hogy a Vittula eleve liberális koszfészek, működtetői ráadásul a pénzre játszanak, az underground díszletek mögött ugyanis kőkemény – az ő szavaival élve – profitmaximalizálás feszül. Az pedig, hogy ilyesmi megtörténhetett, pont annyira a kocsma hibája, mint a verekedő izomembereké.

Tibi atya ugyan – nagyon diplomatikusan fogalmazva – csak mérsékelten elfogulatlan az ügyben, az iszákos pap alteregója segítségével az alkoholizmusra épülő vicceskedő mémekből először rekordnagyságú Facebook-követőtábort, majd lakossági kocsmafranchise-t felhúzó vállalkozóknak ugyanis több borozójuk működik a környéken.

Mindenesetre azzal vádolja a bulinegyed szélén tizenöt éve, többé-kevésbé (helyi viszonylatban legalábbis) békésen üzemelő Vittulát, hogy nem tartja be az előírásokat, szűk a bejárat, nincs biztonsági őr (egy alig ötven négyzetméteres kocsmáról beszélünk, ahol néha bulit tartanak), az innen-onnan összelopkodott, nyilakkal és feliratokkal nyomatékosított fotók tanúsága szerint ráadásul a fiatalok néha az asztalon táncolnak, és az egyik csapos szájában talált egy (nem égő) cigit is, ami szerinte ráadásul füves. (Miközben arra célozgat, hogy az áldozatok onnan tudják, hogy a támadók dizájnerdrogok hatása alatt voltak, hogy ők maguk, azaz a Vittula vendégköre drogos.) Az egész gondolatmenetnek csak érintőleges köze van a csütörtöki balhéhoz, annyira, hogy Tibi atya szerint a Vittula lehet a következő West-balkán.

A Vittulába alapvetően nem balhés arcok járnak le, valamint főleg törzsvendégeink vannak, a többi csak tehénfing a szélben

– üzente Tibi atyának Róth Rebeka a Facebookon. „Ebből következik, hogy ismerik a rendszert, és szót fogadnak többnyire, de kérdem én: hol nincs balhé az éjszakában? A hely méretéből adódóan nem vagyunk kötelesek verőembereket alkalmazni, tehát marad a rendőrség hívása. (…) Én azt tartom tragédiának, hogy egy ilyen mocskolódó cikkel támadsz minket, akik 15 éve itt vagyunk. Egyszerűen nem értem! Ez egy üres kötekedés, mert keresed a balhét oktalanul, akárcsak a két tettes, vagy konkurenciának tartasz minket (amit azért nem értek, mert – mint ahogy Te is tudod – borzasztó nagy a szakadék a két hely között)? Mindenesetre rég várhattad, hogy ráharaphass a témára. Hatalmas hasraesés lesz ebből.”

Egy héttel később, most csütörtökön szintén lassú este volt: ugyanúgy (talán ugyanaz a) tíz ember állt kint és nagyjából ugyanennyi ült, ált, bólogatott bent, úgy tűnt, nem változott semmi. „Félni? Dehogy! – legyintett Rebeka. – Csak felbaszták az agyunkat, ennyi.”