Nagy port kavart a Pásztor Anna énekesnőt érintő zaklatási ügy. Tucatnyi cikk született a zaklatóról, akit tituláltak már bolondnak, pszichopatának és szexmániásnak. Sokan úgy vélik, öngyilkosságának hátterében a be nem teljesült szerelem áll – ez azonban szerintem téves értelmezés.
Pásztor Anna | MTI/Mónus Márton
Mint ismeretes, egy negyvenéves férfi (Jozef P.) nyolc hónapon keresztül üzenetekkel bombázta az Anna and the Barbies énekesnőjét. Az üzenetsorozat túlnyomó többségében érthetetlen, kaotikus volt. Pásztor Anna többször egyértelműen és határozottan kérte a számára ismeretlen férfit, hogy ne zaklassa. De Jozef. P. viselkedése kritikátlanná vált, átlépett minden határt, gátlástalanul. A zaklatás az énekesnő koncertjén csúcsosodott ki, ahol ő már szó szerint rettegett: a kérdés csak az volt, hogy a zaklató férfi előugrik-e a tömegből, és megvalósul-e a zaklatás utolsó fázisa, az úgynevezett megcselekvés. Ez a zaklatás végső, legerőszakosabb része, ilyenkor már az illető megérinti, sőt akár bántalmazza áldozatát. Ez az a pont, amikor már a bántalmazott környezetében élők, a jog, a rendőrség is felfigyel a bajra, és hajlandóak segítséget nyújtani.
A zaklató eléri a célját: rettegés, állandósuló rémálmok
A zaklatás minden esetben megviseli az áldozatot, sokkal jobban, mint azt gondolnánk. Olyan pszichés nyomás alá kerül, amit hosszú távon egy ember sem tud elviselni. A kérdés az, hogy hangot mer-e adni a történteknek, vagy némaságba burkolózik, és marad a rettegés, akár szélsőséges esetben önmaga hibáztatása. Az esetek többségében az áldozat azt feltételezi, hogy ha kérne, akkor sem kapna segítséget senkitől, így nincs mit tennie, mint együtt élnie ezzel az helyzettel. Annyira szerencsétlennek és kiszolgáltatottnak érezheti magát, hogy beleragadhat ebbe a szerepbe, és egyre értéktelenebbnek tarthatja önmagát. Lássuk, hogy mindez egyfajta spirál, aminek nincs vége. A kezdeti félelem átalakul szorongássá, ami azt jelenti, hogy a zaklató maga alá gyűrte az áldozatot. Onnan tudjuk, hogy ez a fázis elérkezett, ha az áldozat kiszolgáltatottnak érzi magát, amihez tehetetlenség társul, sőt a gondolatai nagy részét olyan fantáziák teszik ki, amiben őt bántani fogják.
Ki volt ez a férfi? Mit tudunk róla?
- – csendes, magának való ember, aki szeretett túrázni
- – apja öngyilkos lett (terhelt gyerekkor)
- – van egy értelmi fogyatékos testvére
- – az édesanya egyedül nevelte
- – anyagi nehézségei voltak
- – gyerekként lopásos ügybe keveredett
Valóban elmebeteg volt?
Amit biztosan lehet tudni, az az, hogy ez a férfi nem volt elmebeteg. Senki ne asszociáljon szkizofréniára. Nem hallucinált és nem volt nála korábban pszichózisra utaló jel (ez annyit jelent, hogy tudata tiszta volt, nem vesztette el soha a realitásérzékét, mindig tudta, mit tesz).
– szakértői vélemények alapján a kóros elmeállapot ténye viszont fennállt: súlyos személyiségzavar, patológiás személyiségműködés (vezető tünet a késleltetés nehézsége és a torz gondolkodás magáról és a világról)
– Kóros elmeállapota miatt szellemi képességeiben közepesen korlátozott.
– Labilis személyiség, akinek a magatartása sokszor gátlástalan, kritikátlan, határt átlépő.
– Csökkent a belátás képessége, hogy amit tesz az „nem jó”.
– Erotománia: szexuális túlfűtöttség, akit elsöpör a szexuális vágy, ösztön, az ilyen embernél az azonnali vágykielégítés dominál. Gyakori a maszturbáció, a szexuális fantáziálás a „szerelméről”.
De miért ölhette meg magát?
Szigorú értelemben véve az öngyilkosság olyan krízisállapot, amelyből a kiutat az illető csak önmaga elpusztításában találja meg. Sokan úgy gondolják – tévesen –, hogy az öngyilkosság váratlanul jön, azaz egy elkeseredett ember hirtelen felindulásból követi el. A valóság teljesen más. Folyamatról beszélünk, aminek csak az utolsó fázisa az önpusztítás. Érdemes látni, hogy vannak úgynevezett rizikótényezők, amelyek megléte növeli az öngyilkos magatartás megjelenésének a valószínűségét.
Érdemes látni, hogy a zaklató – minden tévhit és ellentmondás ellenére – nem egy hősszerelmes volt, aki nem kapta meg szerelmét, Pásztor Annát, ezért öngyilkos lett volna. Gondoljuk végig, és vegyük sorra azokat a tényezőket, amelyek együttesen szerepet játszhattak a tragédiában:
– Feltételezhetően korábban már jelezte az öngyilkossági szándékát, de nem vették komolyan.
– A családban volt öngyilkosság: az édesapa megölte magát.
– Depresszió: reménytelenség, kilátástalanság (a zaklató augusztus óta börtönben van, majd a vádakat súlyosbítják emberölés előkészületének bűntettére, amiért akár húsz év börtönbüntetés is kiszabható).
– Személyiségzavar, kóros elmeállapot (ez egy olyan rizikótényező, ami valóban fontos, de csak ezzel soha nem magyarázható az öngyilkosság).
– A tudat beszűkülése (feltételezhető, hogy az öngyilkosságnak voltak előjelei, az esetek többségében az egyén visszahúzódik, elutasít mindenkit, passzívvá válik).
– Börtön: rabtársak, a börtön hierarchikus rendszere (A börtönben megfosztják az embert a jogaitól, elveszíti identitását, azaz nem nevén szólítják, hanem egy „szám” lesz. A börtön szabályrendszere személyiségromboló, minden embert megtör, sőt a rabtársak kegyetlensége sokszor nem ismer határokat. Aki gyenge, azt elnyomják, ellehetetlenítik.)
Láthatjuk tehát, hogy egy nehezen megállítható folyamatról van szó, afféle spirálról, amiben mind az elkövető, mind az áldozat egyre mélyebbre és mélyebbre kerül. Hogy a jelenség mennyire komoly, azt épp ez a végjáték bizonyítja.
Ennek fényében pedig különösen elképesztő, hogy sok kommentelő magát az énekesnőt hibáztatja. Hol az öltözködését, hol a „túlreagálását” kárhoztatják. Nos, a zaklatást nem lehet túlreagálni. És előfordul, hogy – mint most is – két áldozata lesz. De azért tudjunk különbséget tenni elkövető és elszenvedő között!
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!