Beri Krisztina Debrecenben született, és végig jó tanuló volt. Kimaradt a balhékból, nem verekedett, ami persze egy sportmozgások területén osztályelső esetében alapkövetelmény. Huszonhat éves koráig a boksz közelében sem járt. Mára háromszoros magyar ökölvívóbajnok, és egyetlen célja, hogy megnyerje az olimpiát.
„Kislányként elég aktív voltam, másztam fára, sokat voltam a bátyámmal. Nagyon szép gyerekkorunk volt” – mondja Kriszti, akit a harc helyett egy másfajta küzdelem foglalkoztatott: szépségkirálynő akart lenni. 2000-ben ő is ott volt a Miss Balaton döntősei között.
Nem nyert, de megérezte, milyen a siker.
Huszonhat éves volt, amikor az akkori barátja – egy bokszoló – rávette, hogy húzzon kesztyűt, és üssenek párat. Az első egyenes, amit Kriszti a barátja tenyerébe ütött, mindent eldöntött. A fiú elképedt, hogy Krisztinek milyen érzéke van ehhez, azonnal lehívta a debreceni ökölvívóterembe, hogy bemutassa a lányt az edzőjének.
A debreceni bokszolókat évtizedek óta edző Gájer József nagyot nézett, amikor meglátta a lány ütéseit, nem is akarta elhinni, hogy korábban nem bokszolt sehol. „Jó közeg volt, jó társaság, és én szeretem magam kipróbálni új dolgokban” – mondja Kriszti, aki rögtön cáfolja is, hogy a bokszpályafutások azzal kezdődnek, hogy előbb egy profival eresztik össze a ringbe, hogy lássák, visszajön-e a vereség után.
„Nem kiégett vagyok, hanem kiéhezett a sikerre”
A fiatal lányt senki nem bántotta, csak tanították. Majd egy hónappal az első edzése után meccset szerveztek neki. „Volt bennem egy kis izgalom. Nem féltem, csak a győzelemre koncentráltam.”
Nem tudjuk, hogy az első ellenfél mit érzett a mérkőzés előtt, arról már több fogalmunk lehet, mit érzett utána: a küzdelem tíz másodpercig tartott, Kriszti nagyon megverte őt, a bíró pedig gyorsan beszüntette az egyoldalú harcot.
Edzői ezután benevezték a magyar bajnokságba, de ott sem derült ki, hogy az edzésmunka mennyit ért, mert Krisztit egyből összesorsolták az 52 kilós kategória aktuális magyar bajnokával. Igaz, a vereségből is lehet tanulni.
Nem esett jól, de tőle nem volt szégyen kikapni. Azt már tudtam, hogy nekem a ringben a helyem.
Bár Kriszti tudta ezt, családja sokáig nem. Szülei előtt másfél évig titok volt, hogy a lányuk néhanapján elver másokat a ringben. Végül akkor „bukott le”, amikor új edzője, Somlai Miklós összefutott egy régi ismerősével, akinek csak úgy mellékesen megemlítette, hogy a legnagyobb tehetségű tanítványát Beri Krisztinának hívják. Az ismerős történetesen a lány édesapja volt.
Beri Krisztina (Fotó: Gyarmati Zsuzsa)
Azóta a család nagy szurkolója lett, egyedül Kriszti édesanyja tartja távol magát a ringtől, lánya egyetlen bokszmeccsét sem nézi. „Megértem, én sem hagynám, hogy a leendő gyermekem bokszbajnokságokon induljon” – mondja Kriszti, aki négy éven át folyamatosan versenyzett, három magyar bajnoki ezüstérmet szerzett és egy bronzot. Válogatott volt, készült a londoni olimpiára. Aztán 2012-ben történt valami, és abbahagyta a bokszot. Elkomorul, mikor arról az időszakról mesél. „Volt egy törés az életemben, jöttek nehézségek, szomorú is voltam” – mondja, finoman utalva arra, hogy egy sportolónak mennyire fontos a támogató párkapcsolat.
Négy évig vonta meg magától a bokszot, ezalatt dolgozott vendéglátósként, a kereskedelemben, és belekóstolt az ingatlanos szakmába is. Sok mindent kipróbált, mégis hiányérzete volt. Napi tizenkét órát dolgozott, edzésre még csak nem is gondolhatott, de egyre jobban feszítette az az érzés, hogy az ő útja az ökölvívás.
2016-ban aztán elkezdett egyedül edzeni. Bejelentkezett Somlai Miklósnál ismét, és megkérdezte, mennyit kell készülnie, hogy négy év kihagyás után elindulhasson az országos bajnokságon. „Négy hónapot” – jött a válasz, és Kriszti nekiállt.
Elszánt volt, valakinek ugyanis nagyon meg akarja mutatni, hogy őt nem lehet leírni. Ez a tűz lobog a szemében ma is. Egy idő után szűk lett neki a debreceni terem, úgy érezte, Budapesten többet fejlődhet. Ekkora elszánással pedig az sem jelentett gondot, hogy senkit nem ismert a fővárosban.
Krisztina és edzője Farkas József
„Valami azt súgta, hogy nekem Erdei Zsolttól kéne tanulnom. Ráírtam a Facebookon, és segítséget kértem tőle. Tulajdonképpen ez volt a legokosabb tettem, mert a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökének segítségével és ajánlásával kerülhettem az UTE vezetőségének látókörébe.”
A korom mindenkit meglepett. „Azt mondtam, hogy minél idősebb vagyok, annál érettebb. Nem kiégett vagyok, hanem kiéhezett a sikerre.”
Lelkileg nehéz volt felvenni az újpesti ritmust, nem múlt el nyomtalanul a négy, boksz nélküli év. Az első meccs azért kicsit „rendbe rakta” Krisztit, ott sem ment végig az első menet. Érezte, készen áll, jött a bajnokság, ő pedig végigverte a mezőnyt, és magyar bajnok lett.
Az UTE vezetősége lehetőségeket teremtett számára, leigazolta, és optimális feltételeket kínált a tovább meneteléséhez. Itt a vezetőedző és fia, Farkas Márton edzésein újra megtalálta a siker felé vezető utat, alkotó légkörben edzhet.
„A Lilák vezetőedzője, Farkas József nemcsak az edzőm, a példaképem is. Megtanított arra, hogy az ökölvívás inkább észjáték, és a felkészülés nemcsak monoton edzésekből áll, a léleknek, pszichikumnak is teret kell adni. Nyerő páros vagyunk” – mondja a bokszolólány. Hogy tényleg nyerő párosról lehet szó, azt az is bizonyítja, hogy Kriszti azóta háromszor megvédte a bajnoki címét.
A magyar bajnokság tehát kipipálva, most más a cél: megmutatni, hogy az olimpián is viszi valamire.
Fotó: Gyarmati Zsuzsa
A tokiói felkészülés azonban sok lemondással jár. Szigorú az étrend, versenyek előtt egy-két nappal már a víz is tilos, hogy ne legyen gond a mérlegelésnél. „2020-ig ki kell húznom ebben a »bokszbörtönben«. Az olimpia után aztán szeretnék végre egy jót ebédelni.”
Az életmód sem túl laza, bulizásról szó sem lehet, nincsenek barátnők, legfeljebb néha a család. Azt mondja, szeretne majd férjet és gyereket, de most más a cél. Amikor épp nem edz, akkor is a felkészülés jár a fejében, pihenésképpen is meccseket néz a tévében, a technikás ökölvívókat kedveli elsősorban.
Kriszti azt mondja, hogy a pasikat kizárta az életéből, az érzelmek csak kibillentenék. Az edzőteremben persze vannak férfiak, de ő főleg arra figyelt fel, hogy itt ugyanolyan munkát kell elvégezni egy nőnek, mint egy férfinak. Az edzések szinte ugyanazok. Úgy látja, néhány bokszolólány megszégyeníti a férfiakat is, annyira kemények.
Férfiak? Fiú bokszolók? Én mondjuk nem félek tőlük. Igazából senkitől nem félek. Legfeljebb csak izgulok a meccs előtt. A legjobbak között szeretnék a legjobb lenni.
