Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Aktuális

Egy kislány értelmetlen halála: 13 éves fiúk ölték meg az iskolatársukat

Az ember azt gondolja, hogy mindenre odafigyel szülőként, nagyon vigyáz a kislányára, így annak semmi baja nem történhet. Néha mégis ártatlannak tűnő dolgokból lesz tragédia – például egy sétából a parkban.

Amikor 2018. május 15-én a dublini rendőrség kiadta a tizennégy éves Anastasia Kriégel eltűnéséről szóló közleményt, akkor még azt gondolták, hogy az orosz származású, fiatal lány ugyanúgy előkerül majd, mint az a három fiatal, akik szintén azon a héten tűntek el, amikor Ana. A lány nevét ekkor ismerte meg Írország, és több mint egy évig tartotta lázban a közvéleményt eltűnése és halála. A napokban került csak sor a bíróság tárgyalás lezárására, aminek végén két tizenhárom éves fiút mondtak ki bűnösnek. A nyomozók hétszáz órányi videófelvételt néztek át, számos közvetett bizonyítékot találtak, de a fiúk ügyvédjeinek ezek közül sikerült többet kizárniuk. Hiába az ítélet, még mindig maradtak nyitott kérdések.

Ana

Ana Kriégel 2004 februárjában született a szibériai Novokuznyeckben. Szülei, Geraldine és Patric, lányuk születése után két évvel költöztek Írországba, és a Kildare megyei Leixlipben telepedtek le, ami lényegében Dublin egyik külvárosa. A férfi nyugdíjazásáig a Dublini Technológiai Intézetben tanított franciát, míg felesége az állami tömegközlekedési vállalat (CIÉ) jogi részlegénél dolgozott. Annak ellenére, hogy a szülők felszámolták oroszországi kötődéseiket, mégis gondoskodtak arról, hogy lányuk örököljön valamit az orosz identitásából. Például megtartották az Anastasia nevet, igaz, a lányt mindenki csak Anának hívta.

Halálának napján a közösségi médiában a profilképe is egy szibériai farkas volt.

Az iskola tanulóinak többsége szerint Ana boldog diák volt, számos egészségi problémája ellenére. Az Irish Times cikke szerint a fiatal lány jobb fülében az orvosok korábban egy daganatot találtak, amit közel hatórás műtéttel távolítottak el. Azóta jobb fülére alig hallott, ezért mindig az emberek bal oldalára állt, vagy ott sétált. A műtét maradandó heget hagyott a fején, és volt még egy sebhely az állán is, ami egy kis kori sérülés után maradt. Ha ez nem volna elég, Ana látása sem volt tökéletes.

Furcsa jelek, iskolai bántalmazás

Ana alig várta, hogy középiskolába mehessen, de szülei és tanárai aggódtak emiatt. Egyik általános iskolai nevelője meg is osztotta félelmét a szülőkkel, hogy félti a lányt, mert annyira ártatlan. Attól tartott, hogy más diákok ezt kihasználják majd. A szülők éppen ezért már korán felvették a kapcsolatot a középiskola vezetésével, és hangot adtak félelmüknek, miszerint lányuk potenciális célpontja lehet az iskolai zaklatásnak. Félelmük beigazolódására nem is kellett várni iskolakezdésig, ugyanis még azon a nyáron szexuális tartalmú üzenetekkel kezdték el zaklatni Anát harmadéves diákok.

A lány sokkal gyorsabban fejlődött, mint a vele egyidős lányok. Anyja később úgy fogalmazott, hogy „tipikus szibériai” lány volt, erős és magas. Mire tizenhárom éves lett, már 173 centi volt, és úgy nézett ki, mint egy tizennyolc éves. „Magasabb volt, mint én” – mondja az apa. A helyzet nem javult iskolakezdés után sem. A lányt zaklatói azzal is támadták, hogy szülei csak örökbe fogadták, és volt olyan is, hogy rendőrségi ügy lett a dologból. Egy Halloween-partit követően négy fiú vette körül, az egyik rákérdezett, hogy nem szexelnének-e, majd hátba vágta a lányt. A szülők jelentették az esetet a rendőrségen, de a fiú csak szóbeli figyelmeztetést kapott.

A középiskola nem volt jó hatással a lányra, egyre gyakrabban keveredett verekedésbe, volt, hogy fel is függesztették emiatt. Egyik reggel feketére festett szemekkel indult iskolába, édesanyja szerint ez egyfajta figyelemkeresés volt lánya részéről. „Ez a fájdalom kifejezése volt, ami belülről mardosta” – mondta Geraldine. „Azt mondta, hogy láthatatlannak érzi magát” – tette hozzá az apa.

Azt mondta, láthatatlannak érzi magát (Forrás: a Kriégel család fotóiból)

Nem sokkal lánya eltűnése előtt Geraldine talált egy fényképet a telefonjában, amin Ana egy székhez volt kötözve. A lány elmondta az anyjának, hogy ez csak egy tréfa része. Ő és egy másik lány úgy tett, mintha bajban lennének, hogy lássák, vajon megmenti-e őket a kiszemelt fiú.

Anának néhány barátja volt csak, és Geraldine tudta, hogy az a fiú, akivel utoljára látták együtt, nem tartozott közéjük.

A fiúk

Május 14-én, késő délután Anát felkereste otthonában egy Bob nevű fiú. Patric nyitott ajtót, Ana pedig nem értette a dolgot. Ismerte Bobot, de nem voltak barátok, ennek ellenére lement, és beszélt vele. „Láttam, ahogy sugdolóznak az ajtóban” – emlékezett vissza az apa. Ana ezután visszament a szobájába, felvett egy pulóvert és elmondta édesapjának, hogy elmegy otthonról. A férfi még látta őket, ahogy a Szent Katarina parkban sétálnak. A fiú hátán egy kis hátizsák volt, és a lány előtt lépdelt, nem beszélgettek.

Nem sokkal később érkezett haza Geraldine, akit egyből rossz érzés fogott el, miután megtudta, hogy lánya Bobbal együtt hagyta el a házat. Egyből üzenetet írt lányának, hogy otthon van, de nem érkezett válasz, pedig a lánya minden üzenetére szinte azonnal válaszol. Miután a következő üzenetre sem érkezett válasz, egyre inkább kezdett úrrá lenni rajta az aggodalom. Hiába tudta, hogy Ana még csak fél órája ment el otthonról, és ő úgy viselkedik éppen, mint egy „paramami”, ennek ellenére nem tudott lenyugodni.

Vacsora előtt végigjárta a parkot, de nem találta meg a lányát. Vacsora után autóba ültek, és bejárták a környéket. Ezután felmentek a Facebookra, hogy kiderítsék Bob vezetéknevét és lakcímét, de nem jártak sikerrel.

Eltűnése után négy órával a szülők bejelentést tettek a rendőrségen, s bár a nyomozók komolyan vették őket, nem volt különös okuk arra, hogy azonnal cselekedjenek. Tapasztalatuk szerint az eltűnt fiatalok néhány óra elteltével maguktól jelentkeznek.

Ennek ellenére kikeresték a nyilvántartásból Bob címét, és fel is keresték otthonában. A fiú azt mondta, fél óra séta után elváltak, és Ana a parkban maradt. Ekkor hazudott először a nyomozóknak.

Másnap reggel már a rendőrség is aggódott, mert Ana nem került elő az éjszaka. Családja korán kelt, újra bejárták a környéket, míg a rendőrök ismét meglátogatták otthonában Bobot. A fiú ekkor már azt mondta, hogy egy barátja, Alan nevében hívta el otthonról a lányt, akivel a parkban akart találkozni. Majd magukra hagyta őket a parkban, és hazament házi feladatot írni. John Dunne nyomozó elvitte Bobot a parkba, hogy mutassa meg, hol léptek be oda, hol találkoztak Alannel és hol hagyta magukra őket.

Ezután adta ki a rendőrség a közleményt, hogy a lakosság segítségét kérik. Ahogy az lenni szokott, özönleni kezdtek a bejelentések. Volt, aki a dublini reptéren, más a város déli részén vélte látni őt.

Míg John Dunne nyomozó és társa, Aonghus Hussey a szülőkkel voltak, megállt otthonuk előtt egy autó, amiben egy apa és tinédzser fia ült. A férfi azt mondta, hogy hallott Ana eltűnéséről, és szerinte érdemes lenne ellenőrizni a helyi víztisztító környékét, mert a fiatalok szeretnek ott lógni. Később kiderült, hogy a tippet adó férfi nem más, mint Bob barátjának apja, mellette pedig Alan ült.

A rendőrség a kutatásnak ebben a szakaszában csak tanúként kezelte a két fiút, nem is feltételezték, hogy közük lehet a lány eltűnéséhez, de mivel ők voltak az utolsók, akik látták őt, így minden információ, amit mondani tudtak, létfontosságú volt.

A nyomozás és a bírósági tárgyalás alatt a rendőrség és az ügyészek a gyerekek és családjuk védelme érdekében mindent megtettek azért, hogy a két fiú neve ne szivárogjon ki. Az üggyel foglalkozó cikkekben rendszerint Boy A és Boy B néven emlegetik őket, mint ahogy a mi cikkünkben sem a saját nevükön szerepelnek. Boy A-ra Alanként, Boy B-re pedig Bobként hivatkoztunk.

Tanúból gyanúsított

A nyomozók délután úgy döntöttek, hogy Bobot újra elviszik a parkba, de ezúttal Alan társaságában. Bob vezette őket, viszont Dunne nyomozónak feltűnt, hogy teljesen más útvonalon, mint amit korábban mutatott. Amikor a BMX-pályához értek, a nyomozók észrevették, ahogy a két fiú sokatmondón egymásra néz. Ekkor döntöttek úgy, hogy hivatalos tanúvallomást kell tenniük, amiben tisztázzák a pontos útvonalat.

Bob állította, hogy Alan kedvéért hívta el Anát otthonról, mert a fiú szeretett volna találkozni a lánnyal. Alan viszont azt mondta, hogy Bob a legjobb barátja, és igazából ő hívta ki a parkba. Miután megjelentek Anával, a lány megkérdezte tőle, hogy nem járna-e vele, de ő tapintatosan visszautasította. Elmondása szerint a lány ezután bosszúsnak és szomorúnak tűnt, ő pedig otthagyta őket. Előadott egy történetet arról is, hogy miután magára hagyta Anát és Bobot, a parkban két férfi megtámadta, földre vitték és rugdosni kezdték. A támadás után ő felállt, és az egyiket fejbe rúgta, majd a támadók elmenekültek. A rendőrök szkeptikusak voltak, mert bár a fiúnak valóban voltak sérülései a karján és a lábán, vágásnyom az arcán, a támadók megfutamítása inkább hasonlított egy tizenéves fantáziájára, mintsem a valóságra.

Ennek ellenére megpróbálták megtalálni az állítólagos támadókat. Alannel végignézték a park térfigyelő kameráinak felvételeit, hátha felismeri azt a két férfit, aki rátámadt.

A következő napon már búvárokkal vizsgálták át a közeli Liffey folyót és a környező tavakat, ellenőrizték a mobiltelefonok forgalmát, hogy kövessék Ana mozgását. A lány holttestét végül a park túlsó felén álló, elhagyott parasztházban találták meg május 17-én.

Ana holttestét tavaly találták meg egy házban (Fotó: Youtube)

A holttest

Ana lemeztelenített holteste a parasztház egyik szobájának padlóján feküdt, ahová az ablakot fedő deszkák résein keresztül szűrődött be a napfény. A lányon csak a zoknija maradt rajta, körülötte ruhái és a széttört mobiltelefonjának darabjai hevertek. A test közelében egy betontömb és egy hosszú bot is volt, mindkettőt vér borította. Vér volt a falakon és a szőnyegpadlón is, ami egyértelműen a lány testét borító számtalan sebből származott. A nyaka körül ipari ragasztószalag volt, mögötte pedig három ujja, mintha megpróbálta volna leszedni a nyakáról.

A halottkém több mint ötven sérülést, zúzódást és vágást számolt össze a lány testén, a legsúlyosabbakat a fején és a nyakán fedezték fel. Következtetése szerint Ana a fejét és a nyakát ért ütésekbe halt bele, a nyakán pedig fojtogatás nyomai voltak.

Nemi szerve közelében szintén találtak sérüléseket, ami arra utalt, hogy hüvelyi behatolás is történt, de hogy mivel, azt nem lehetett megállapítani, mint ahogy azt sem, hogy Ana öntudatánál volt-e ekkor, vagy sem.

Az igazságügyi orvosszakértő véleménye és a helyszínen talált bizonyítékok alapján Ana gyilkosa vagy gyilkosai a lányt a szobába lépés után nem sokkal leütötték a bottal, majd négyszer fejbe verték a betontömbbel. Ana ekkor az ablak felé kúszott, ahol szexuálisan bántalmazták. A szobában szétszóródott műkörmei arra utalnak, hogy hevesen védekezett. 

Bizonyítékok

Hiába a rengeteg begyűjtött bizonyíték, semmi sem utalt konkrétan a támadó kilétére, a szobában talált összes ujjlenyomat és vér a lánytól származott. Áttörést a fején talált spermamaradványok DNS-vizsgálata hozott.

A két fiú újra a vizsgálat középpontjába került, bár korábban is voltak arra utaló jelek, hogy közük lehet a lány eltűnéséhez és halálához. Például Ana vérét megtalálták Alan cipőjén, amit a rendőrség a parkban történt állítólagos támadás után vizsgált meg. Ugyanekkor nézték át a fiú mobiltelefonját is. A Youtube videók listájában olyanokat találtak, mint „A 15 legdurvább kínzási módszer a történelemben”, vagy „Horrofilmek, amikben mindenki meghal”, és egy videó, amiben egy lányról erőszakosan lerángatják a ruháit.

Ezek a videók akár egy kíváncsiságát kielégítő kamasz érdeklődéseként is értelmezhetők lettek volna, de az egészet más színben tüntette fel egy másik keresési eredmény: „Lucan elhagyott helyei”. Lucan szintén Dublin külvárosa, közvetlenül Lexlip mellett fekszik.

A nyomozók újra átkutatták Alanék házát, a fiú szobájában egy hátizsákra bukkantak, amiben egy pár kesztyűt, térdvédőt, cipőt, egy sálat és egy házi készítésű, halálfejesre festett maszkot találtak. A lány vérét kimutatták a maszk belsejében és a külsején, ahogy a térdvédőkön, a kesztyűkön és magán a hátizsákon is. Találtak még két mobiltelefont is, amin 12.500 képet fedeztek fel, nagy részük pornográf felvétel volt, köztük számos erőszakos, fojtogatós aktust ábrázolt. Kiderült az is, hogy a lány fején talált sperma DNS-e megegyezik Alanéval.

A fiúkat ezután letartóztatták, majd szüleik és ügyvédjeik jelenlétében többször kihallgatták őket. Bob sokáig kitartott amellett, hogy ő csak a parkba hívta ki a lányt, és aztán hazament házi feladatot írni, majd amikor a nyomozók megmutatták neki a házban talált bizonyítékokat, akkor változtatott a történetén. Először csak beismerte, hogy együtt mentek el hárman az elhagyott házhoz. Később azt is bevallotta, hogy be is ment a házba a lánnyal és Alannel, de amikor meghallotta a lány sikolyát, akkor elfutott. Számos hazugság után Bob ekkor ismerte be először, hogy történt valami Anával.

Később ismét változtatott a történeten. Ekkor azt mondta, hogy nem hagyta el a házat, úgy döntött, hogy felfedezi a többi helyiséget is. Akkor rohant vissza a szobához, amikor dulakodás hangját hallotta, benézett az ajtón, azt látta, hogy Alan pörgőrúgással fejbe rúgja Anát, majd fojtogatni kezdi és lerángatja a ruháit. Közben a lány sírt, és kérte, hogy ne csinálja ezt. Ekkor mindketten ránéztek, Alannek az arca érzelemmentes volt.

Bob vallomásának lényeges részeit a nyomozók megmutatták Alannek, aki csak annyit mondott rájuk, hogy a barátja hazudik.

A két fiút óvadék ellenében szabadlábra helyezték, de továbbra is rendőri megfigyelés alatt álltak az áprilisi tárgyalásig.

A tárgyalás

Írországban a büntetőjogi felelősség alsó korhatára tizenkét év, amit nemi erőszak vagy gyilkosság vádja esetén tíz évre csökkentenek. Alan és Bob az ország történetének legfiatalabbjai lettek, akiket gyilkossággal gyanúsítottak. Az április 12-én kezdődött bírósági tárgyalásról kizárták a sajtót, az újságírók egy másik helyiségben, egy képernyőn követhették nyomon az ügy menetét.

Alan ügyvédei megpróbálták elérni, hogy a két fiú ügyét külön kezeljék, így Bob Alanre tett terhelő vallomását nem vehették volna figyelembe az esküdtek az ítélethozatalkor, de a bíró szerint ez a tények eltorzítása lett volna, mindenesetre figyelmeztette az esküdtszéket, hogy nem hivatkozhatnak Bob vallomásaira, amikor Alan szerepét vizsgálják. Az ügyvédek megpróbálták kizárni a bizonyítékok közül Alan véres cipőjét, mondván, hogy a rendőrség úgy tett, mintha azt az állítólagos támadás miatt gyűjtenék be, de igazából Ana eltűnésének kivizsgálása miatt vitték el őket, akárcsak Alan telefonját. A bíróság elutasította ezt az érvelést, mint ahogy azt is, hogy az Alan elleni DNS-bizonyítékok sem használhatók fel a tárgyaláson, mert helytelenül töltötték ki azt a papírt, amin a szülők engedélyezik a fiuktól a mintavételt.

Ana szülei Patric és Geraldine Kriegel a tárgyalás után (Fotó: Profimedia, Press Association)

Bob védelme sokkal egyszerűbb volt, mert őt egyetlen igazságügyi bizonyíték sem kötötte a gyilkosság helyszínéhez, a vele szemben felmerült terhelő bizonyítékok túlnyomó többsége saját vallomásaiból származott. Ha csendben maradt volna, valószínűleg sosem került volna a bíróság elé. Ügyvédei próbálkoztak azzal, hogy azt állították, a fiút megfélemlítették a kihallgatások során, de ennek ellentmondott az, hogy édesanyja és ügyvédje végig vele volt, és nem emeltek panaszt.

Az ügyészség bemutatta az elhagyott ház 3D-s modelljét, benne a szobával, ahol az esküdtek láthatták a földön szétszóródott tárgyakat, a botot, a betontömböt és a vérfoltokat a falon meg a szőnyegen.

Bár Alan ellen nem használhatták fel a mobiltelefonjain talált keresési előzményeket és az erőszakos, pornográf felvételeket, mégis erős volt a vád, ami három fő elemből állt: a parkban készült térfigyelő kamerák felvételeiből, az őt a helyszínhez kötő bizonyítékokból és azokból a hazugságokból, amiket kihallgatása közben mondott, például, hogy megverte két férfi a parkban.

Bob ellen csak a saját vallomásait tudták használni az ügyészek, a nyolc kihallgatás összesen tizenhat órányi felvételét teljes terjedelmében levetítették az esküdtszéknek, mert úgy vélték, létfontosságú, hogy egyben lássák Bob viselkedését és a történet alakulását.

Alan ügyvédje védőbeszédében arra összpontosított, hogy az, amit a fiú elmondott és a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy meg akarta ölni a lányt. Szerinte elképzelhető, hogy a fiú jelen volt a szobában, ahol Ana elszenvedte a sérüléseket, de nincs valódi bizonyíték arra, hogy ezt eltervezte, vagy ő követte volna el. Azt is mondta, hogy Ana és Alan között volt szexuális tevékenység, szerinte a házat gyakran használták „romantikázásra” fiatalok, mert óvszercsomagolást is találtak a földön.

Úgy vélte, azt sem lehet kizárni, hogy a lány nyakán lévő, a fiú DNS-ét is tartalmazó ragasztószalag „hétköznapi intimitás” része volt.

Bob ügyvédje szerint védence nem tudta, hogy Alan meg akarja ölni a lányt a házban, ha tudta volna, akkor biztos nem sétál át a bekamerázott parkon Anával. Az pedig, hogy hazudott a rendőröknek csak azért volt, mert súlyos traumát okozott neki, amit végül a házban látott. Különben is félt Alantől, aki sokkal nagyobb és erősebb nála, és jártas a harcművészetekben.

Az ítélet

Az esküdtszék június 12-én ült össze döntéshozatalra, végül öt nap, tizennégy óra és huszonnégy perc után meghozták ítéletüket. Az esküdtek egyhangúlag bűnösnek találták Alant Anastasia Kriégel meggyilkolásában, és bizonyítottnak látták a súlyos szexuális bántalmazás vádját is. Bobot szintén bűnösnek találták a gyilkosságban. A fiúk büntetéséről július 15-én dönt a bíróság, addig továbbra is őrizetben maradnak.

Nyitott kérdések

Az esküdtszék a felvonultatott bizonyítékok után azt tudta csak eldönteni, hogy a fiúk bűnösök-e az ellenük felhozott vádakban. Arra még most sincs válasz, hogy a két tizenhárom éves gyerek miért csalta Anát egy elhagyott házba, miért verték meg, és miért oltották ki az életét. A fiúk motivációjának eldöntése nem az esküdtek feladata volt, ezt az ítélethozatal előtti pszichológiai vizsgálat derítheti ki, amit a bíró rendelhet el. Az eset újra felhívta a közvélemény figyelmét az iskolai zaklatás veszélyeire, és újra bebizonyította, hogy az internet korában mekkora felelősség hárul a szülőkre abban a tekintetben, hogy gyermekeik milyen tartalmakhoz férnek hozzá a világhálón.

Brutális gyerekek

Magyarországon sem példa nélküli sajnos, hogy gyermek oltja ki egy másik kiskorú életét. A magyar bűnügyi statisztika szerint évente átlagosan 0-1 olyan gyilkosság történik az országban, ahol gyermekkorú az elkövető, azaz nem töltötte be a 14. életévét. A fiatalkorúak között, tehát a 14-18 éves korosztályt vizsgálva viszont már akár évi húsz gyilkosságról vagy annak kísérletéről is szó lehet.

Tinigyilkosok Magyarországon

Magyarországon sem példa nélküli sajnos, hogy gyermek oltja ki egy másik gyerek életét. A legismertebb eset talán a 2008 májusában történt kaposvári diákgyilkosság, amiben két, akkor tizenhét éves fiatal egy tóhoz csalta osztálytársát, ahol egy vascsővel megverték, majd egy tízkilós kővel fejbe vágták áldozatukat. A halottnak hitt fiatal testét a tóba dobták, halálát végül fulladás okozta. A két fiatal előre készült a gyilkosságra, de a rendőrség napokon belül elkapta őket, a bíróság pedig tizennégy év börtönbüntetést szabott ki rájuk. Jó magaviseletük miatt 2018 novemberében feltételesen szabadlábra kerültek.

Hasonlóan brutálisan végzett áldozatával az két, 14 és 16 éves hajdúnánási gyerek, akik a Keleti-főcsatornához hívták játszani áldozatukat, majd egy otthonról hozott késsel átvágták a torkát, hátba szúrták, majd késsel a hátában beledobták a csatornába.

A két magyarországi eset abban is különbözik az írországitól, hogy a gyilkosok elárulták, mi motiválta őket. A kaposvári gyilkosság esetében az indíték az volt, hogy az áldozat nagyképűvé vált, és már nem akart barátkozni a másik két gyerekkel. Hajdúnánáson pedig az áldozat halálosan megfenyegette későbbi gyilkosait.

Dr. Bolyky Orsolya, az OKRI Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztályának megbízott osztályvezető-helyettese elmondta, hogy Magyarországon a gyerekek jellemzően vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, s bár maga a bűnözés csökkenő tendenciát mutat, arányaiban nézve egyre több a fiatalkorúak által elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmény, konkrétan a testi sértések,  illetve gyakori a garázdaság is. A szándékos emberölések száma viszont csökkent nemcsak a felnőttek, de a  fiatalkorú elkövetők körében is.  Ugyanakkor a fiatalok által megvalósított gyilkosságoknak vannak kifejezetten erre a korosztályra jellemző sajátosságai.  „Az egyik kutatásunkban a fiatalkorúak és fiatal felnőttek által elkövetett eseteket vizsgáltuk, ahol nagy arányban jelent meg a nyereségvágy és a különös kegyetlenség motivációja” – mondja dr. Bolyky Orsolya. Hozzáteszi, hogy ezeknél a gyilkosságoknál sokszor tetten érhető az extrém brutalitás is. „Az illető elkezdi a bántalmazást, de nem tudja leállítani magát. Ennek leginkább személyiségfejlődési okai vannak, de közrejátszhatnak a serdülőkorban bekövetkező hormonális változások is.”

Rizikófaktor ezen túl a biológiai háttér, például a vérmérséklet és a prefrontális kéreg átalakulása (ez utóbbi felelős a serdülőkorban bekövetkező empatikus képesség csökkenéséért) , de a családi körülmények vagy a baráti társaság is befolyásoló tényező.

A kutató szerint különbséget kell tenni az erőszakos bűncselekmények között aszerint, hogy valaminek az érdekében fejtenek ki erőszakot, vagy csak öncélú kegyetlenkedésről van szó, mint az írországi esetben. Ez utóbbi típus kifejezetten ritkán fordul elő, de amennyiben mégis megtörténik, azt valóban leginkább a fiatal elkövetők valósítják meg. 

Internet és online zaklatás

Az internet korában egyre többször hallunk az írországihoz hasonló esetekről, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy korábban ne történtek volna ilyen szörnyűségek, csak egyszerűen nem tudtunk róluk. Dr. Sárik Eszter, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztályának főmunkatársa úgy véli, emiatt érezhetjük úgy, hogy a világunk sokkal veszélyesebb hely lett, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt. Szerinte jelentős változás  nem az emberi magatartásban, az emberek viselkedésében van, hanem az elkövetés eszközeiben és az információáramlás sebességében.

Az elkövetés eszközei között említi példaként az online és az offline zaklatást, ami az egyik legnagyobb veszélyt jelentheti a mai gyerekekre, mint ahogy Anának is volt része a zaklatás mindkét formájában. A közösségi média térhódítása előtt az iskolai zaklatás véget ért akkor, amikor a gyerek hazaért, ma viszont akár 24 órán át a részese lehet, és nem tud kilépni belőle. „Régebben talán jobban tudtak a szülők tanácsot adni, de ma a szülő sincs felkészülve erre. Arról nem is beszélve, hogy sokszor az eszközökkel sincsenek tisztában.

Nem tudják, hány közösségi oldalon van fent a gyerekük, és arról végképp nincs fogalmuk, hogy mi zajlik ezeken a fórumokon

– mondja Dr. Sárik Eszter.

A kutatók szerint az, hogy az interneten ma már könnyen olyan brutális és kegyetlen tartalmakhoz is hozzáférhetnek a gyerekek, amikhez az világháló nélkül talán sosem, önmagában nem jelenti azt, hogy bűnelkövetőkké vagy éppen gyilkosokká válnának. „Sokkal többen látnak ilyen tartalmakat, mint ahányan elkövetőkké válnak” – állítja dr. Bolyky Orsolya. Magyarázata szerint sok tényezőn múlik, hogy az ilyen jelenetek felerősítik-e a gyerekben a már amúgy is már benne lévő erőszakos késztetéseket, vágyakat.

Ám a rizikófaktorok közé nem csak az előbb felsoroltak tartoznak, ide sorolható  az alacsony intellektus is. A rizikófaktorok tehát együtt határozzák meg, hogy egy ember mit fog kezdeni az indulataival, csak kukákat borogat vagy – szélsőséges esetben – embert öl. Az OKRI szakértői szerint a legnagyobb védelmet a gyerekek számára a jó családi körülmények és az iskola jelenthetik. A jó családi körülmények alatt azonban korántsem anyagi jólétet kell érteni:  a legfontosabb a stabil családi háttér, ahol az elsődleges nevelői közeg tekintetében – legalább viszonylagos – állandóság mutatkozik, illetve az erkölcsi, de legfőképpen az érzelmi odafigyelés. Az iskola szintén  több szempontból  protektív faktor: egyrészt oktatási-nevelési, valamint kontrollfunkciója miatt, de nagyon fontos az is, hogy az iskolában a fiatalok (döntően) „decens” korosztályi társakkal találkoznak, míg az iskolából való kiesés egyértelműen kockázatot jelent a kriminalitás vonatkozásában.  „Az előbb említett kutatásban vizsgált szándékos emberölések elkövetőinek mindössze 20 százaléka járt rendszeresen iskolába” – támasztja alá ezt dr. Bolyky Orsolya, aki úgy véli, a pszichés problémák szintén fontos szerepet játszanak az életellenes bűncselekmények elkövetésében. Tapasztalata szerint a felnőtt elkövetőknél nagy arányban fordul elő valamilyen pszichés megbetegedés már a bűncselekmény elkövetése előtt, ami lehet súlyos depresszió, hangulatzavar, vagy éppen skizofrénia, míg a fiatalkorúaknál magatartászavar, tanulási zavar, esetleg értelmi fogyatékosság. Nem kizárt, hogy a két írországi fiú, Alan és Bob esetében is fennáll valamilyen pszichés probléma, de a pszichológiai vizsgálat elvégzéséről a bíró dönthet az ítélethozatal előtt.

Mit tegyen a szülő?

A szakértők szerint a szülők úgy védekezhetnek legjobban az ellen, hogy gyermekük áldozattá váljon, ha odafigyelnek rá, és valóban beszélgetnek vele. „A gyerekek mindig is úgymond kegyetlenek voltak egymással, és mindig kipécézték a gyengébbeket. Fizikailag és lelkileg is. Ma a közösségi média kitűnő eszköz erre” – mondja dr. Bolyky Orsolya, tehát a feladat ezt ellensúlyozni.

A kriminológusok szerint az nem megoldás, ha letiltjuk a gyereket az internetről, de néha érdemes átnézni a telefonját. „Különösen, ha látjuk, hogy a lelkiállapota megváltozik. Valamiért szorongóbb lesz, de nem tud róla beszélni” – mondja dr. Sárik Eszter. Dr. Bolyky Orsolya szerint nem lenne szabad engedni, hogy a gyerekeknek 12 éves koruk előtt saját profiljuk legyen a közösségi média különböző oldalain, sőt még a csetprogramoktól is távol kellene tartani őket, amelyek szintén bevett terepei az online zaklatásnak.

Mindketten egyetértenek abban, hogy a szülőnek ma az egyik legnehezebb feladata, hogy megtalálja az egyensúlyt az egészséges féltés és a túlaggódás között. Dr. Bolyky Orsolya szerint ha egy szülő úgy érzi, hogy

valamiféle veszély áll fent, akkor igenis bele kell nézni a gyerekek telefonjába és nem azon aggódni, hogy megsértjük a magánszféráját. Egyrészt mi vagyunk a felelősek a gyerekeinkért, másrészt pedig lehetséges, hogy ő nem fogja tudni eldönteni, hogy adott dolog rá nézve veszélyt jelent-e.

Dr. Sárik Eszter szerint az sem jó, ha nem engedjük el otthonról a gyerekeinket, mert így nem próbálhatják ki magukat különböző szituációkban. „Fontos a felelősség folytonos és fokozatos adagolása. Hogy a gyerek megtapasztalja, hogy igen, bizonyos helyzetekben neki kell dönteni és helytállni.

Cikkünk a The Irish Times írása alapján készült.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top