Teljes döbbenettel hallgattam nemrég egy barátnőmet, aki felsorolta azt a rengeteg feladatot, amit leendő másodikosának adott fel a nyári szünetre a tanító néni:
– Négy-öt sornyi írás mindennap.
– Az elmaradt munkafüzeti feladatok megoldása, kitöltése valamennyi tantárgyból. (Írás, olvasás, természetismeret…)
– Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő olvasása. Minden fejezethez rajz.
A tanítónő – nyilván a helyzet komolyságát nyomatékosítandó – az e-naplóban felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a házi feladatokat tanévkezdéskor számon fogja kérni a gyerekektől.
Így aztán, még ha kelletlenül is, de augusztus elején a gyerek nekiállt a házi feladatnak. Azóta a család élete – finoman szólva – nem zökkenőmentes.
Még ilyenkor is (Fotó: Profimedia)
Anya, nem igazság! A többiek egész nap játszhatnak!
– sír a gyerek, hiszen a családban csak ő kapott nyárra házi feladatot. A két nagyobb tesója szolidaritásból, de leginkább anyai utasításra néha odaül az asztalhoz, és rajzolgat, olvasgat vagy csak úgy csinál. De persze nem lehet megszívatni őket is azért, mert a hétéves tanító nénije azt gondolta, hogy úgy sincs jobb dolga a gyereknek egész nyáron, mint matekozni meg betűket irkálni.
Anya, rosszul vagyok, megint hányingerem van!
– ami elég hihetőnek tűnik, mert a gyerek sápadt, szürke, és már fél órája csak ül, és néz maga elé üveges tekintettel. Sőt, a vécére is elmegy, mert ő komolyan úgy érzi, hogy a feszültségtől egyre feljebb jön a gumicukor, a csokis gabonapehely meg az üdítő keveréke, amit doppingszer gyanánt vett be korábban, hogy jól menjen a számolás.
Anya, a többiek miért kütyüzhetnek? Azt mondtad, amíg én leckét írok, ők sem játszhatnak a telefonjukon!
És anya megsajnálja a gyereket, mert igaza van, de közben azt is igazságtalannak tartja, hogy a két nagyobb miatta ne csinálja azt, amit akar, így is vártak már egy csomót, mert a kistesójuk kábé egy órája ül a munkafüzet fölött. És anya nagyon sajnálja magát is, legszívesebben szitkozódva ordítozná világgá a tanító néni nevét. Ám csak halkan meri dünnyögni, hogy dömdödöm.
Anya, ígérem, hogy holnap megcsinálom a mai adagot is
– próbálkozik a legcukibb mosolyával a gyerek, miközben közelebb csúszik a mellette ülő anyjához, és a karját kezdi simogatni. Egy szigorú és következetes anya, aki korábban napra pontosan beosztotta az összes leckét, tudomást sem vesz az érzelmi zsarolásról, de mindenki más elolvad és enged. (Azzal együtt, hogy tudja, másnap ugyanez lesz a műsor, csak már sokkal nagyobb lesz a nyomás is a halogatás miatt.) De most így, rövid távon, legalább egy teljes napig csend és béke van.
Anya, inkább megvártalak a házival, nagyi úgysem érti a matekot
– jön a magyarázattal a hétéves, amit ő maga sem gondol komolyan persze, de mivel egész nap nem csinált semmit, muszáj védekezni valamivel a munkából este hazaeső és a megbeszélt feladatokat számonkérő anyjával szemben. Na de mekkora az esély arra, hogy egy fáradt anya és egy kicsit sem motivált gyerek este hétkor olvasónaplót írjon? Előbbi csak egy rozéfröccsre vágyik a kimerítő munkanap után, utóbbinak meg mindegy, csak leckézni ne kelljen.
Anya, muszáj megcsinálni, Ildikó néni nagyon mérges lesz!
– kiabál vissza a gyerek, amikor az anyja már nem bírja cérnával, és arra kezdi bátorítani, hogy inkább hagyja a fenébe Ló Szerafint. Pedig anya, aki nagyon szívesen lemondana már a házifeladat-felügyelő szerepkörről, azt is megígéri, hogy nem lesz mérges, ha a tanító néni bekeményít, és esetleg egyest ad. Ezen a ponton tehát fordul a kocka. Hiszen szegény hétéves nem akar csalódást okozni a tanító néninek, meg hát egész évben nem volt egy fekete pontja sem. Most meg így indítsa a másodikat?!
